BOXHORN, Marcus Zuerius: Marci Zuerii Boxhornii Historia universalis sacra et profana, a Christo nato, ad annum usque 1650. In qua illustrium gentium ac principum origines, res gestae, variae mutationes in ecclesia et republica, aliaque ex variis, etiam hactenus ineditis, monumentis traduntur.

Lugduni Batavorum, ex officina Petri Leiden, 1652. 4^o, 1072 + 106 pp.

Példányleírás: Pergamenkötés. A gerincen: 226. Az előzéklevél versón: 384.

Possessorok: Az első táblán, belül Zrínyi “Sors bona ... 1652" exlibrise.

Azonosítás: KENDE 32; FERENCZI 213.

COLLENUCCIO, Pandolfo; ROSEO, Mambrin; COSTO, Tomaso: Del compendio dell'istoria del regno di Napoli. Prima parte. Di M. Pandolfo Collenuccio da Pesaro, e di Mambrin Roseo da Fabriano con la Giunta per tutto l’anno 1586. di Tomaso Costo, cittadino napoletano. Ed alcune utili annotazioni del medesimo in fine di ciascun libro, per le quali e si mostrano molti errori ne gli autori suddetti, e si supplisce a molte cose del regno, dov'essi hanno mancato. Con la tavola copiosissima di quanto in essa prima parte si contiene.

In Venetia appresso Barezzo Barezzi, 1591. 4^o, 245 + 261 + 96 pp.

Példányleírás: Piros bőrkötés, két pár hasonló bőrszalaggal. A gerincen 39; 232.

Bejegyzések: A parte terza végén lévő, neves nápolyiakat felsoroló táblázatban tollal megjelölve a következő nevek: Conte di Canosa, Doria; Conte di Celano, Piccolomini; Conte di Muro, Orsino.

Azonosítás: KENDE 53; FERENCZI 378.

GIRAFFI, Alessandro: Le rivolutioni di Napoli, descritte dal signor Alessandro Giraffi. Con pienissimo ragguaglio d'ogni successo, e trattati secreti, e palesi.

(In Venetia, 1647, per il Baba.) 8^o, 206 pp.

Példányleírás: Papírkötés. Egykorú jelzetet nem tartalmaz.

Azonosítás: KENDE 81; FERENCZI 556.

4 Di Cambrai Fatta a tempi nostri in Italia, dal M. Andrea Mocenio [sic]. Liber mediocris, in membrana alba fol 8.

a) MOCENIGO, Andrea: La guerra di Cambrai fatta a' tempi nostri in Italia fra gli illustrissimi signori venetiani con tutti i prencipi di christianit(a). Ove si narra il fatto d'arme di Ghiera d'Adda, l'assedio di Padova et di Brescia, il fatto d'arme di Ravenna, il fatto d'arme di Vicenza, il fatto d'arme di Marignano. Scritta con gran diligenza dal clarissimo senatore M. Andrea Mocenico gentilhuomo venigiano.

In Venetia, 1560. 8^o, 141 pp.

b) PONTANO, Giovan Gioviano: Le guerre di Napoli di Giovan Gioviano Pontano, nuovamente di latino in lingua italiana tradotte.

In Venetia, nel 1544, (per Michele Tramezino). 8^o, 98 pp.

c) CANDIDO, Giovan: Commentarii di Giovan Candido giureconsulto de i fatti d'Aquileia.

In Venetia, 1544, (per Michele Tramezino). 8^o, 103 pp.

d) BRUNI, Leonardo: Libro della guerra de Ghotti composto da misser Leonardo Aretino in lingua latina et fatto vulgare da Lodovico Petroni cavaliere senese, nuovamente stampato.

(Impresso in Firenze, per li heredi di Philippo di Giunta, nel anno del Signore 1526, di settembre, Clemen. VII. Pontifice Max.) 8^o, 87 pp.

Példányleírás: Könyvkötői kolligátum. Pergamenkötés. A gerincen: 50l; uo. cédulán: 301. Az első táblán, belül: 48.

Possessorok: Az a) címlapon: Ex libris Matthei Zuccati I. C.

Azonosítás: KENDE 192; FERENCZI 479.

CONTI, Natale: Delle historie de' suoi tempi di Natale Conti. Parte prima. Di latino in volgare nuovamente tradotta da M. Giovan Carlo Saraceni. Aggiuntevi di pi(u) e postille, et un'ampissima [sic] tavola delle cose notabili dall'istesso tradottore.

In Venetia, appresso Damian Zenaro, 1589. 4^o, 492 pp.

Példányleírás: Pergamenkötés. A gerincen: 135.

Azonosítás: KENDE 51; FERENCZI 300.

GUALDO PRIORATO, Galeazzo: Historia della sacra real maest(a) di Christina Alessandra regina di Svetia etc. del conte Galeazzo Gualdo Priorato.

In Roma, nella stamperia della rev. camera apost., 1656. 4^o, 315 pp.

Példányleírás: Pergamenkötés, két pár zöld vászonszalaggal. A gerincen: 161. Az első táblán, belül: 501.

Azonosítás: KENDE 83; FERENCZI 391.

THULDEN, Christian Adolf: Christiani Adolphi Thuldeni Historiae nostri temporis ab anno Christi 1652. Id est continuationis Adolphi Brachelii pars prima, in qua decem Germaniae in S. R. Imperio circuli, octoviri, electores, aliique principes cum singulorum religionibus amoenissime describuntur; ac res prope omnes in Francia, Suedia, Polonia, Anglia, caeterisque totius Europae terris, cum cura et fide commemorantur. Tractatus historico-politici pro majori huius aeque ac superioris aetatis rerum cognitione: ut aurea bulla, pax religionis, aliique subiiciuntur.

Coloniae, apud Joannem Antonium Kinchium, 1657. 8^o, 207 + [509] + 280 pp.

Azonosítás: Vat. pld. Brachel művének (vide n^o 94.) Thulden által készített folytatása először 1656-ban jelent meg ugyanott. Ennek címszövege kissé eltér a Catalogus-ban olvashatótól, így Zrínyi tulajdonában csak a fent leírt 1657. évi kiadás lehetett. A főcímlap nem utal, s így a Catalogus sem, a mű második részére, de ez általában a könyvhöz hozzákötve került forgalomba, s így valószínűleg Zrínyi példányában is benne volt.

BRACHEL, Adolf: Adolphi Brachelii Historia sui temporis rerum bello et pace per Europam et Imperium Romanum gestarum. ab anno 1618 usque 1652, in duas partes divisa. Accedit separatim Continuatio historiae ab anno 1652 ad haec usque tempora, scriptore Christiano Adolpho Thuldeno. Singulis Historiae partibus subiiciuntur tractatus historico politici, in quibus ea quae in S. R. Imperio, Gallia, Polonia, Suedia, Anglia, Hollandia, aliisque Europae regionibus tractata sunt, exhibentur.

Coloniae, sumptibus Joannis Antonii Kinchii, (1657). 8^o, 280 + 187 + 34 + 8 + + 384 + 30 pp.

Az új lapszámozással kezdődő egyes részek közül az első a mű második részét tartalmazza belső címlappal és a fentivel azonos impresszummal: Historia Adolphi Brachelii ... pars secunda ... A többi négy, békeokmányok szövegét közli: Instrumentum pacis Germanico-Suecium ...; Arctior modus exequendi ad describentes principes ...; Tractatus pacis ... Monasterii Westfalorum ...; Tractatus historico-politici, in quibus instrumenta pacis generalis Monasteriensis et Osnabrugensis ... comprehenduntur. A négy okmányközlés közül csak az utolsónak van külön belső címlapja azonos impresszummal. Thulden Continuatio-ja nincs bent a kötetben, azt külön kötve vide n^o 93.

Példányleírás: Pergamenkötés. A gerincen: 230. Az előzéklevél versón: 526.

Azonosítás: KENDE 33; FERENCZI 476. A könyv datálása n^o 93 alapján, melyet a jelen kötet címlapja már megemlít.

RUPERT, Christoph Adam: Christ[ophori] Adami Ruperti, Wertheimensis Franci, in incluta Altdorphina quondam hist. prof. celeberrimi Observationes ad historiae universalis Synopsin Besoldianam minorem, quas Christophorus Arnoldus, in aede Mariana V. D. M. et Eloq. Poes. ac Graecae Ling. P. P. recensuit, et ad haec usque tempora scripsit supplementum. His accesserunt tabulae chronologicae, una cum necessario indice.

Noribergae, typis et sumptibus Michaelis Endteri, 1659. 8^o, 720 pp.

Azonosítás: Wolfb. pld.

[BUSSI(E)RE, Jean de:] Flosculi historici delibati nunc delibatiores redditi, sive historia universalis tam sacra, quam prophana rerum memorabilium, tam pace, quam bello gestarum, usque ad annum 1656. Accessit editioni huic Chronologia principum id est series et successio Romanorum pontificum, augustiss. imperatorum, S. R. I. electorum, regum, ducum, principum, lectu non injucunda, cui annectuntur de summis pontificibus S. Malachiae prophetia, SS. ecclesiae concilia, schismata, nec non symbola caesarum aphorismis politicis illustrata. Editio altera.

Coloniae Agrippinae, apud Andream Bingium bibliopolam, 1656. 8^o, [32] ff. + 308 pp.

Példányleírás: Pergamenkötés. A gerincen: 343. Az első táblán, belül: 528.

Azonosítás: KENDE 71; FERENCZI 542. A szerző neve szerepel a mű 1649. évi első kiadásán. Cf. Carlos SOMMERVOGEL, S. J., Biblioth(e)que de la Compagnie de Jésus, Nouvelle éd., tt. I-XII, Bruxelles-Paris-Toulouse, 1892-1930, t. II, col. 457.

BUCELINUS, Gabriel: Nuclei historiae universalis, cum sacrae, tum profanae ad dies, annosque relatae auctarium, variis utriusque fructibus foecundum et locuples, plurimis, tam ad historiam ducentibus, quam pertinentibus, geographicis non minus, quam genealogicis tabellis instructum atque adornatum per R. P. F. Gabrielem Bucelinum, Ordinis S. P. Benedicti, ascetam theologum imperialis monasterii Weingartensis, priorem S. Joannis Baptistae in Veldtkirch Rhaetorum.

Augustae Vindelicorum, apud. Joan. Praetorium, impensis Joan. Görlini, 1658. 12^o, 488 pp + számozatlan táblák és térképek.

Metszetes előzékcímlapon: R. P. F. Gabrielis Bucelini Historiae universalis auctarium sive Nuclei historici pars secunda. - A genealógiai táblák (köztük az Erdődy, Nádasdy és Pálffy családoké is!), valamint a térképek előtt külön címlapok állnak impresszummal. A nyomdász és kiadó neve ezekben azonos, de a kiadás helyeként mindkét esetben a nyomdász városa (Augsburg) helyett a kiadóé (Ulm) szerepel.

Azonosítás: Bibl. Nat. pld. Maga az alapmű, a szerző 1650-ben Ulmban, s azután bővítve többször is megjelent világtörténeti kompendiuma (Nucleus), melyhez második részként jelent meg e mostani függelék (Nuclei ... auctarium), nem volt meg Zrínyi könyvtárában.

BUCELINUS, Gabriel: Nuclei historiae universalis ... auctarium, ... A n^o 97. másik példánya.

Azonosítás: Vide n^o 97.

(SANTA CROCE, Antonio): Frammenti istorici della guerra di Candia di Sertonaco Anticano (pseud. = Santa Croce). Cioé. Invasione del regno. Resa di Canea. Successi di terra. Presa di Retimo. Morte del gener. Corn[aro]. Successi di mare. Morte del capitano delle navi Morosini.

In Bologna, 1647, a spese di Gio. Battista, e Gioseppe Corvo, librari in Roma. 12^o!, 348 pp.

Azonosítás: Vat. pld. A kiadványon olvasható álnév a szerző nevének anagrammája. Cf. Emanuele Antonio CICOGNA, Saggio di bibliografia veneziana, Venezia, Merlo, 1847; repr. Bologna, Arnaldo Forni, 1980, p. 134, n^o 941.

GROTIUS, Hugo; MERULA, Paulus: Hugo Grotius De mari libero et P[aulus] Merula De maribus.

Lugduni Batavorum, ex officina Elzeviriana, 1633. 12^o, 267 pp.

Azonosítás: Stanislas Joseph SIENNICKI, Les Elzevir de la Biblioth(e)que de l’Université Impériale de Varsovie, Varsovie, 1874; repr. Leipzig, 1976, p. 31. A különböző Elzevir-katalógusok a könyvet olykor, 16^o vagy 24^o jelölik. A műnek ugyanott, ugyanabban az évben megjelent egy másik, M. Z. Boxhorn egy munkájával bővített kiadása is; a Catalogus Boxhornra nem utal.

15 Editio noua Axiomatum Oeconomicorum a Georgio [sic] Richtero locupletata. liber mediocris in fol: 4. membrana alba. 3 digit crassus.

RICHTER, Gregor: Editio nova axiomatum oeconomicorum, accessione multarum novarum regularum, multarumque sententiarum et exemplorum aucta et locupletata a Gregorio Richtero Gorlicio.

Gorlicii, sumptib. et typis J. Rhambae, 1604. 4^o, 490 pp.

Azonosítás: NUC. Csak erről a kiadásról lehet szó, mert a későbbieken jelölve van, hogy editio tertia vagy quarta.

16 Appendix ad regulas Historicas continens nouorum Axiomatum centurias tres, saluis prioribus editionibus. Colligente Georgio [sic] Richtero. Liber crassus in membrana alba. fol: 4. <Vide hunc librum numero 23. infra.> [A kitörölt sor a következő, n^o 103. műre vonatkozik.]

a) RICHTER, Gregor: Appendix ad regulas historicas, continens novorum axiomatum centurias tres, salvis prioribus editionibus colligente et recensente Gregorio Richtero Gorlicio.

Gorlici, typis et sumptibus Johannis Rhambae, anno 1614. 4^o, 516 pp.

b) GUILLIMANN, François: Francisci Guillimanni De rebus Helvetiorum, sive antiquitatum libri V. Ex variis scriptis, tabulis, monimentis, lapidibus, optimis plurium linguarum auctoribus.

Friburgi Aventicorum, ex officina typographica M. Wilhelmi Maess, 1598. 4^o, 457 pp.

Példányleírás: Könyvkötői kolligátum. Pergamenkötés, két pár zöld vászonszalaggal. A gerincen: 219. Az első táblán, belül: 507.

Possessorok: Az első táblán, belül: Francisci Listij mp.

Bejegyzések: Az előzéklevél rectón Listi bejegyzése: Erasmi judicio. Poetica nihil aliud est, quam ex omnium disciplinarum delitijs ac medullis condita placenta, seu ex electissimis quibusque flosculis compositum mellificium. / Paucis natus est, qui populum aetatis suae cogitat. Senec. in epist. 79.

Azonosítás: FERENCZI 505.

FREDRO, Andrzej Maksymilian: Andreae Maximiliani Fredro castellani Leopoliensis Gestorum populi Poloni sub Henrico Valesio, Polonorum postea vero Galliae rege. Liber unus ab ipsomet auctore recognitus et correctus. Editio secunda.

Dantisci, sumptibus Georgii Forsteri, S. R. M. bibliopolae, 1660. 12^o, 171 ff.

Azonosítás: Wolfb. pld. Az 1652. évi első kiadás 4^o, ezért csak a második kiadásról lehet szó. A Catalogus írója utólag a 23. szám alá osztotta át a könyvet, helyére azonban nem írt be mást.

VERO, Giovanni Battista: Joan[nis] Baptistae Veri Rerum Venetarum libri quatuor. Ad illustrissimum virum Petrum Contarenum Francisci f[ilius].

Amsterodami, apud Lodovicum Elzevirum, 1644. 12^o, 458 pp.

Metszetes előzékcímlapon: Joannis Baptistae Veri Rerum Venetarum libri IV.

Azonosítás: Wolfb. pld. A mű első kiadása (Padova, 1644) 4^o formátumú, s így nem jöhet számításba.

SANSOVINO, Francesco: »Venetia, citt(a) nobilissima et singolare, descritta in XIIII libri da M. Francesco Sansovino. Nella quale si contengono tutte le guerre passate, con l’attioni illustri di molti senatori. Le vite de i prencipi, et gli scrittori veneti del tempo loro. Le chiese, fabriche, edifici et palazzi publichi et privati. Le leggi, gli ordini et gli usi antichi et moderni, con altre cose appresso notabili et degne di memoria.«

(Stampata in Venetia, appresso Domenico Farri, 1581.) 4^o, 286 pp.

Példányleírás: Szakadt, gyűrött pergamenkötés. A címlevél hiányzik, sok levél szakadt. Egykorú jelzetet nem tartalmaz.

Bejegyzések: Az első és hátsó táblán, belül ismeretlen XVII. századi kéz firkái, tollpróbái.

Azonosítás: KENDE 193; FERENCZI 379. A címlap NUC alapján. A címlevél már 1662-ben is hiányzott, a Catalogus a ma is meglévő első lap incipitjét követi.

BESOLD, Christoph: Dissertatio de successionibus ac mutationibus imperiorum ac familiarum, nec non de moderna iurisdictione imperatoris Romani, statuumque territoriali, alta quoque, bassa, confusa, ac concessa. Quam auspice Deo opt. max. praeside dn. Christophoro Besoldo, IC. serenissimi Bavariae electoris consiliaro, ac professore ordinario etc. dn. patrono suo aeternum suspiciendo. Publico examini subiicere conabitur ad diem Septemb. Georgius Ludovicus Lindenspür, Würtemberga-Stutgardianus.

Ingolstadii, typis Gregorii Haenlini, anno 1638. 4^o, 240 pp.

Példányleírás: Szakadt pergamenkötés, két pár fehér bőrszalaggal. A gerincen: 276. Az első táblán, belül: 105.

Possessorok: Az előzéklevél versón Zrínyi “Nemo me ... 1646" exlibrise, a jelmondattal.

Azonosítás: KENDE 113; FERENCZI 387.

21 Vita Di Francisco Maria di montefeltro della Rouere IIII Duca de' Vrbino descritta da Glio [sic] Battista Leoni. Liber mediocris, in membrana alba fol: 4. tenuis.

LEONI, Giovanni Battista: Vita di Francesco Maria di Montefeltro della Rovere IIII. duca d'Urbino, descritta da Gio[vanni] Battista Leoni.

In Venetia, 1605, appresso Gio. Batt. Ciotti senese al segno dell'aurora. 4^o, 460 pp.

Példányleírás: Pergamenkötés, két pár zöld vászonszalaggal. A gerincen: 202. Az első táblán, belül: 27.

Zrínyi bejegyzései: A kötet bejegyzéseket nem tartalmaz! A Dr. 69, 234, 235. alatt közölt bejegyzések valójában a n^o 144. kötetben találhatók; lásd ott.

Azonosítás: KENDE 110; FERENCZI 298.

(HERBERSTEIN, Sigismund): Rerum Moscoviticarum comentarii. In hiis comentariis sparsim contenta habebis, candide lector, Russiae, et quae nunc eius metropolis est, Moscoviae brevissimam descriptionem, de religione quoque varia inserta sunt; et quae nostra cum religione non conveniunt, Corographiam denique totius imperii Moscici; et vicinorum quorundam mentionem, quis denique modus excipiendi et tractandi oratores, disseritur. Itineraria quoque duo, in Moscoviam sunt adiuncta.

(Viennae, 1549), [typ. Singrenius]. 4^o magno!, 4 + 30 + 38 + 12 ff.

A folio-számozás első újrakezdésekor belső címlap: Moscowia Sigismundi liberi baronis in Herberstain Neyperg et Guetnhag; a második újrakezdéskor új címlap nélkül a Corographia kezdődik; a harmadik alkalommal az illusztrációk és az Itineraria következik címlap nélkül.

Példányleírás: Pergamenkötés. A gerincen: 111. Az első táblán, belül: 14.

Possessorok: Az első táblán, belül: 1569 B[alassa?]. A moszkvai nagyherceget ábrázoló metszet fölött: Miserere mei Deus. Steph. Balassa manu sua Anno 1570.

Bejegyzések: Az első táblán, belül: Minth az finies haijnal ug tamazt az / isten fel teged imatkozunk ellene/segeinkertis. A fenti possessor-bejegyzés alatt: Az Jesus cristus minden ciodakat miuelt es cielekedet az euan/geliomnak bizonijsagara. / - alatta: Az mij iduössegwnk ingien uagion ciak az Jesus / cristus altal. Amen. / - alatta: Moijses iria az artatlan te elötted / ur isten nem artatlan. Valamennyi Balassa István kézírása. A szöveg mellett a margón néhány helyen latin és német jegyzetek ugyancsak tőle. A hátsó táblán, belül, Balassa tollpróbái.

Azonosítás: KENDE 87; FERENCZI 428; App. Hung. 1748. A nyomdász neve BLC alapján.

23 NB. And: Max: Fredo [sic].

Vide n^o 103. A Catalogus készítője utólag ide osztotta be az általa előzőleg 17. számon leírt művet.

24 [a 4-es 3-asból jav.] Chronica Gestorum in Europa singularium a Paulo Piasecio Episcopo Premisliensi. liber nouus in integra filera membrana alba.

PIASECKI, Paweł: Chronica gestorum in Europa singularium, a Paulo Piasecio episcopo Praemisliensi, accurate ac fideliter conscripta, ad utilitatem publicam divulgata, et typis expressa.

Cracoviae, in officina typographica Francisci Caesarii, 1645. 2^o, 619 pp.

Azonosítás: Karol ESTREICHER, Bibliografia Polska, t. XXIV. Kraków, 1912, p. 230. Bővített kiadásai ugyanott 1646-ban és 1648-ban is megjelentek, ezek is számításba jöhetnek; az 1649. évi amszterdami kiadásról, 4^o formátuma miatt nem lehet szó.

25 Liber magnus, antiquus et lacer, constans tribus Tomis, in Primo Tomo tractat de originae [sic], legibus, Princibibus [sic], disciplina Turcica etc. In secundo sunt diuersa opuscula de rebus Turcicis. In Tertio Tomo describitur virtus Scanderbegi, mores, gestae etc. Autores sunt plurimi. Philippus Lonicerus, Sabelicus, Jacobus Fontanus et multi alij.

LONICERUS, Philippus et alii: Chronicorum Turcicorum, in quibus Turcorum origo, principes, imperatores, bella praelia, caedes, victoriae, reique militaris ratio, et caetera huc pertinentia, continuo ordine, et perspicua brevitate exponuntur; et Mahometicae religionis instituta; iudiciorumque processus, et aulae constitutio; procerum item ac populi mores, vitaeque; degendae ratio percensetur. Accessere, narratio de Baiazethis filiorum seditionibus; Turcicarum item rerum epitome; quomodo nimirum captivi Christiani distrahantur, et ab imperatore Turcico, caeterisque Turcis tractentur; et Johannis Aventini liber, in quo causae miseriarum, quibus Christiana respub. premitur, indicantur, Turcicaeque saevitiae reprimendae ratio declaratur. Tomus primus. Omnia nunc primum bona fide collecta, sermoneque latino exposita, a reverendo et doctissimo viro, D. Philippo Lonicero theologo. Tomus II. diversa de rebus Turcicis opuscula continet. Tomus III. Georgii Castrioti, Epirotarum principis (qui propter egregiam belli virtutem Scanderbegus, hoc est Alexander Magnus, cognominatus fuit) vitam, mores, res gestas, tum Scodrae, quoque urbis expugnationem habet. Autore Marino Barletio. Quae latius post primi tomi praefationem descripta sunt. Omnia vivis insuper imaginibus illustrata, cum rerum et verborum indice copioso.

Impressum Francofurti ad Moenum, 1578, (ex officina Georgii Corvini, impensis Sigismundi Feyrabendii). 2^o, 130 + 225 + 271 ff.

Példányleírás: Szakadt, vaknyomásos pergamenkötés. A gerincen: 5 [idegen jelzet]. Az előzéklevél rectón: n^o 58; a versón: 426.

Possessorok: Az első táblán, belül Zrínyi “Sors bona ... 1652" exlibrise.

Azonosítás: KENDE 121; FERENCZI 236. A mű egy másik, BZ 18a jelzetű példányát vide n^o 579.

Zrinyiana: A hatalmas gyűjtemény Zrínyi számára a törökökre vonatkozó ismeretek egyik forrása lehetett. Cf. NÉGYESY 1914, p. 47; ORLOVSZKY 1987, p. 116.

[BARLETI, Marin:] Historia del magnanimo et valoroso signor Georgio Castrioto, detto Scanderbego, dignissimo principe de gli albani. Dal latino in lingua italiana, per Pietro Rocha nuovamente tradotta.

In Venetia, per Francesco Rocha, 1568, (per Georgio de' Cavalli, ad instantia di Francesco, et Pietro Rocca fratelli). 8^o, 403 pp.

Példányleírás: Pergamenkötés. A gerincen: 413. A metszésen, alul: 33. Az előzéklevél, rectón: 176.

Possessorok: A címlapon nyomtatott betűkkel, pecsételve: Angeli Angelotij Camertis.

Bejegyzések: A tartalomjegyzékben ismeretlen kéz rövid olasz bejegyzései. A p. 403. üres versóján gyerekes firkák, tollrajzok.

Azonosítás: KENDE 184; FERENCZI 537.

Zrinyiana: II. disc.: Skanderbégről több soros, laudatio-szerű jellemzést ír Zrínyi, nyilván Barleti ismeretében. E művet azonban a latin eredetiben is olvashatta az előző, n^o 110. alatti mű III. kötetében.

[BONGARS, Jacques; ed.]: Rerum Hungaricarum scriptores varii, historici, geographici, ex veteribus plerique, sed iam fugientibus editionibus revocati, quidam nunc primum editi. Auctores exhibet pagina a praefatione proxima. Indices additi auctorum quos illi citant, vocum minus frequentium, et rerum memorabilium.

Francofurti, apud heredes Andreae Wecheli, Claudium Marnium et Joan. Aubrium, 1600. 2^o, 631 pp.

Példányleírás: Pergamenkötés. A gerincen: 78. Az első táblán, belül: 429.

Possessorok: Az első táblán arany nyomásos “.I" super ex libris; az első betűt a könyvtári címke takarja. Az előzéklevél rectón: <Ex libris Comitis Petri Erdődij et Dono datus ab spec. Reuerendissimo Georgio Ratkaj>. KENDE 178, a bejegyzés második felét tévesen Zrínyinek tulajdonítja.

Azonosítás: KENDE 178; FERENCZI 261; App. Hung. 653.

Zrinyiana: Bár nincs adat arra, hogy Zrínyi forgatta Bongars gyűjteményét, a magyar történetre vonatkozó források egy részét innen - vagy innen is ismerhette. A kötetben olvasható többek között: Thuróczy és Ransano magyar története, a Hartvik-féle István-legenda és az Imre-legenda, Galeotto Marzio De egregie ... didis ac factis regis Matthiae-ja, Callimachus műve I. Ulászlóról, Budina Historia Sigethi-je, Jacobinus Báthory Zsigmondról szóló Brevis enarratio-ja, Wernher értekezése a magyarországi vizekről stb. Cf. KLANICZAY 1964, p. 555.

BONFINI, Antonio: Antonii Bonfinii Rerum Ungaricarum decades quatuor cum dimidia. His accessere Joan[nis] Sambuci aliquot appendices, et alia, una cum priscorum regum Ungariae decretis, seu constitutionibus; quarum narrationes Bonfinii obiter meminere, et quae pagina 16. indicat. Tertium omnia recognita, emendata, et aucta per Joann[em] Sambucum, caesar. maiest. consiliarium et historicum. Cum indice copiosiss.

Hanoviae, typis Wechelianis, apud Claudium Marnium, et haeredes Joannis Aubrii, (1605-)1606. 2^o, 943 + 114 pp.

Példányleírás: Pergamenkötés. Az első táblán, belül: 430.

Possessorok: Az előzéklevél versón Zrínyi “Nemo me ... 1646" exlibrise a jelmondattal.

első táblán, belül: 1643.

előzéklevél rectón: Numquam fortem uirum Fortuna quiescere patit / sed in dies uexat et exercet, ne impune / laudib(us) et immortalitate decoret / Praestantib(us) plerumq(ue) ingenijs for[tuna] [szúrágás!] inuidet et ne pro / uirib(us) emergant intercedit to [...] [szúrágás!]. (Dr. 25.)

ibid. ceruzával: Zothmund, 199, 48. Vide Bonfini p. 199, ahol Zothmundról van szó.

p. 274. “ ... Alexius ... ad ... Venetos et Gallos venit, pro liberando patre opem supplex petit, imploratque, et ea quidem conditione, veluti Galli Venetique iusserant ..." - A “conditione" szóhoz jelölve a margón: miseria et ne/cessitas multa co/git facere contra / uoluntatem. (Dr. 26.)

p. 275. “Interea Jadrenses optimates, qui ultro in exilium se perpetuum asservant, Emerici regis opibus freti, Adriaticum usque adeo pelagus infestabant, ut non extinctum, capta Jadra, sed redintegratum bellum videretur." - Az “exilium" szóhoz jelölve a margón: Melius est esse / exulem quam / captiuum; a “freti" szóhoz jelölve ibid.: cum radice / oportet malum / euellere. (Dr. 27.)

p. 276. “Non solum patrocinio et favore, verum etiam donis et largitionibus e nobilium et praepotentum ordine quemque circumvenit, ..." - Az “etiam" szóhoz jelölve a margón: Munera excae/cant sapientes populusq(ue) his / maxime trahi/tur. (Dr. 28.)

ibid. “Emericus rex fratrem neque literis, neque magnis internuntiis, sibi conciliare poterat." - A “literis" szóhoz jelölve a margón: nihil iuua(n)t / pulcra uerba / ambitioso nec ra/tiones regnum / affectanti. (Dr. 29.)

p. 277. “..., quippe qui annalium quorundam falsitate deceptus, ab insectante milite Andream obtruncatum scripsit, quod a veritate prorsus est alienum, quum post Ladislaum ex fratre nepotem, regnasse apud Ungaros evidentissime pateat, et ipse quoque regnasse fateatur, qua quidem in re, nescio, an culpam Annalium an eius oblivionem potius incusem." - Az “eius" szóhoz jelölve a lap tetején: est impossibile historico qui multa scribit aliquando memoriae uitium / non incurrere. (Dr. 30.)

pp. 329-331, 334-338, 342, 343: Figyelemfelhívó ceruzajelek egyes soroknál.

p. 359. A magyar trón betöltésére induló Károly nápolyi királyt (II. Kis Károly) felesége ilyen szavakkal próbálja útjáról lebeszélni: “nescis, heu nescis, quam gravis semper fuerit Ungaria malorum omnium offcina. ... Gens est, cuius animus nunquam patet, novos in horam dolos excudit, decies in hora mutatur. Vultus ad alienae mentis habitum effingitur, aliud in ore est, in corde aliud ..." - A margón: Bizoni bizoni / nagy igazat / montal kirali/ne. (Dr. 31.)

p. 497. “Ex quo facile colligitur, quam praeceps ac formidolosum est adolescentium imperium: qui cum sibi constare nequeant, saepius ad alienum arbitrium in diem sententiam mutare coguntur." - A margón: Vae tibi Regnu (m) / cuiq(ue) Rex puer / est. (Dr. 32.)

p. 519. A Hunyadi Jánost Zsigmondtól származtató mese elbeszélése mellett a margón: ha diszno tur/nais ki az em/bert chak / ember le-/gien. (Dr. 33.)

p. 569. Janus Pannonius tragikus végének és kiválósága jellemzésének ismertetése mellett a margón: az szerenche / ustőke az / hatalmas / I(ste)n kezebe. (Dr. 34. hibásan.)

p. 647. “Hoc anno 1489 multi ex universo orbe ad Matthiam oratores confluxere. Eo usque nomen eius excreverat, ut universus eum orbis veneraretur et timeret et non solum Christiani principes, verum etiam profani huc missis e remotissimis partibus oratoribus instarent et amicitiam anhelarent." - A margón: Pars mundi mihi / nulla uacat / sed tota tenetur / Terra meis / <(...)> quocunq(ue) / iacet sub / sole trofeis. Vide Lucanus, Pharsalia II, 583-584. (Dr. 35.)

pp. 650-652. Mátyás halálának leírásakor különösen sok figyelemfelhívó ceruzavonás, illetve aláhúzott sor.

p. 898. Alexander Cortesius De laudibus bellicis Matthiae Corvini Hungariae regis c. dicsőítő költeményének, a Bonfini-kiadás függelékében közölt szövege 311, 314, 336. sorai mellett figyelemfelhívó tintavonás.

Decretorum ..., p. 114. A nyomdászjelvény felett: Munera

Azonosítás: KENDE 30; FERENCZI 266; RMK III, 1027, 1019.

Zrinyiana: A középkori magyar történetre Zrínyi főforrása. Figyelmes tanulmányozásáról tanúskodik számos könyvbejegyzése. Cf. [KANYARÓ?] 1891, p. 174; KARDOS 1934/1935, p. 142. Egyes bejegyzések, korábbi téves olvasatát és interpretációját korrigálta KOVÁCS 1979, pp. 163-164; KOVÁCS Új Tükör 1979, n^o 19, p. 13 (a pp. 569, 647. lévő bejegyzések hasonmásával); KOVÁCS 1985, pp. 23-24. A bejegyzések gondolatai, illetve szövegei olykor visszatérnek Zrínyi írásaiban: az előzéklevélre írt feljegyzéssel tartalmilag rokon a levél Ruchich Jánoshoz, 1658 aug. 24. eleje (cf. KOVÁCS 1979, pp. 164-165); a p. 569-en Janus Pannonius-szal kapcsolatban olvasható mondat változata megjelenik a VI. disc.-ban - “Ez a szerencse és nem más; az Istennek kezében vagyon annak üstöke" (cf. KOVÁCS 1985, p. 24); a p. 647-re írt Lucanus-idézetet lásd Mátyás-elmélkedések p. 201 (cf. DRASENOVICH 35). A régebbi magyar történetből származó példáit Zrínyi rendszerint Bonfiniből meríti valamennyi művében, a 14. af.-ban név szerint is említi forrását, a Mátyás-elmélkedések pedig teljes egészében Bonfinire épül. Zrínyinek Mátyásról szóló elmélkedései Bonfini szövegét kommentálják, gyakran hosszabb-rövidebb idézeteket is közölve belőle. Cf. KLANICZAY 1964, pp. 555-557; KLANICZAY 1985, p. 181. Névvel és lapszámmal utal Bonfini két helyére a levél Ruchich Jánoshoz, 1658. is, Lippay érseket gyalázva. Felhasználta Zrínyi Bonfinit Virgilio Malvezzi Discorsi-jának jegyzetelésekor is; ez utóbbinak fejtegetéseihez gyakran Bonfiniből merített példákat csatolt (vide n^o 163). A Bonfinire való utalások összekeveredhettek az általa “Magyar Bonfinius"-nak nevezett Heltai-krónikából vett példákkal, így a 87. af. Bonfini hivatkozása Heltaira vonatkozik, a megadott lapszám is az ő könyvével egyezik. Zrínyi figyelmét felkelthették a Bonfini-kiadás függelékében lévő szövegek is, így elsősorban Zsámboky János elbeszélése Szigetvár ostromáról. A Syrena-előszó utalása (“Istvánfi és Sambucus másképpen írja") Zsámbokynak itt olvasható írásaira vonatkozhat. Cf. NÉGYESY 1914, pp. 45-46. Továbbá Cortesius Mátyás-panegyricusát is értékesíthette az eposz koncepciójának kialakításában. Cf. BÁNFI 1937, p. 156; SZÖRÉNYI 1987-1988, pp. 141-149.

FORGÁCH Ferenc: Fran(cis)ci Forgatz de Ghimes de Statu Reip(ublicae) Hung(aricae) Ferdinando Joh(anne) Maximili(an)o ac Joh(anne) Secundo Principe Transs(ylvan)iae Commentarii. Quibus accessere nonnulla etiam alior(um).

saec. XVII. 31 x 20 cm, 266 ff.

f. 1r-v: Vita auctoris - Istvánffy Miklóstól

ff. 2r-216v: Lásd a címleírást.

ff. 216v-228v.: Annotationes Lingua Hungarica manu Domini Simonis Forgatz ad marginem Historiarum descripta, quas non est omittere: quod ipse multis rebus cum Lazaro Svendio interfuerit et praefuerit.

ff. 229r-266v: Vacat.

Példányleírás: Pergamenkötés. Az első táblán, belül: 428. Egyetlen kéz másolata. Elöl 9 levélből álló előzékfüzet.

Azonosítás: KENDE MS 3; FERENCZI 105.

Zrinyiana: A kézirat első leírásai: MAJLÁTH AkÉrt 1891, p. 407; KENDE 1893, pp. XVII-XVIII. A teljes mű feltételezett szerepéről a Szigeti veszedelem és a Mátyás-elmélkedések keletkezéstörténetében cf. NÉGYESY 1914, p. 46; KARDOS 1942, pp. 73-74; KLANICZAY 1964, pp. 131, 142, 555. Lehetséges azonban, hogy Zrínyi csak Forgáchnak a Szigetvárra vonatkozó részletét tanulmányozta és értékesítette, mely Reusner forráskiadványában (vide n^o 127) és a Zrínyi-albumban (vide n^o 121) nyomtatva is hozzáférhető volt számára.

ISTVÁNFFY Miklós: Nicolai Isthvanfi Pannoni Historiarum de rebus Ungaricis libri XXXIV. Nunc primum in lucem editi.

Coloniae Agrippinae, sumptibus Antonii Hierati, anno 1622. 2^o, 852 pp.

Példányleírás: Pergamenkötés, két pár fehér bőrszalaggal. A gerincen: 45. Az első táblán, belül: 431.

Possessorok: Az első táblára belülről ragasztott előzék eredetileg rontott szövegű levélfogalmazvány. Csak a címzés kezdete (Illmi) és a Jona Istvan aláírás olvasható. Az előzéklevél rectón: Emerici Tapolczay mppa. A versón Zrínyi “Nemo me ... 1646" exlibrise, a jelmondattal. A címlapon: Jona Istuane 1633. mppa. Atta Tapolczaij Imre Vram.

Bejegyzések: A címlap előtti üres levél versón Jóna István kezével latin distichonok. p. 623: Zrínyi bejegyzése mellett idegen kéz megjegyzése: Male correxisti Dne Doctor.

p. 2: 1490-ben, Mátyás halála után Szapolyai István elhagyja Bécs városát: “Sed ipse [Szapolyai] Bohemico, ut credi par est, auro captus, sibique potius privatim, quam Reipublicae consultam cupiens, tantae urbis et provinciae, ubertate agri et rerum omnium copia, nulli Germanicarum secundae, iacturam parvi fecit. Cui vero praefecturae manus concrediderit, annalium scriptores, nec ipse Bonfinius eorum temporum aequalis, tradit; in quibusdam tamen annotamentis Ladislao Uporio ei nomen fuisse invenio". - A margón: Comes uoltal / de nem a' io / Zrini Miklos / <Comes merth / (......) / nem hagjoth / uolna puztan>. (Dr. I 111.)

p. 5: Ulászló és a magyar főurak követségének beszéde Miksa császár előtt. Ezután: “Ad ea Caesar, paucis in deliberando diebus interiectis, durius, quam legati sperant, respondit: ... iuribus suis, quae ad regni Hungarici haereditati non ambigua, ut ipsi dicerent, sed clara admodum et perspicua haberet, nullis petitionibus, nullis minis, nulla periculi denuntiatione decessurum; Vladislaum Bohemiae regno amplissimo, cum annexis provinciis, utraque Silesia, Moravia, duabusque Lusatiis contentum esse debere." - A margón: non bene conueniu(nt) / nec sede morantus / maestas / et amor. (Dr. 36. tévesen a n^o 186. könyvben lévőnek tüntetve fel.)

p. 90: Bakócz Tamásról: “Prodierat quidem ex humili loco apud Erdodium oppidum Bertoldi Dragffii dicionis, sed qui industria ac laboribus assiduis, obsequiisque regnanti Matthiae charus, atque ab eo Jauriensi sacerdotio donatus..." - A margón: Origo familiae Er/dödjanae / NB: (Dr. 191.)

p. 100: “Comitiis postea habitis, quum Valentinus Turcus ... ac Franciscus Hederuarius, quorum incuria et inobedientia Belgradum amissum erat, citati non conparavissent, omnium suffragiis proscripti, et bona eorum publicata fuere. ... Et Franciscus quidem in exilio periit." - A margón: Hedervarj / <(... ... )> / ferencz szamkjuetesbe / megh hal. (Dr. 192.)

p. 104: “Sed Laurentius [Újlaki Lőrinc] valetudine et affecta aetate impeditus, eo se conferre non potuit, Thomam tamen Bosniacum suorum militum praefectum cum equitibus utriusque armaturae, ac cohortibus Sclopetariorum mature transmisit" [ti. Tomori seregébe, 1522-ben]. - A margón: Ez Bosnjak nagj / Attjamnak nagj / Attja uolth. (Dr. 193.)

p. 184: “Quod flumen [Mura] e praealtis eius regionis Alpibus originem ducens, septem millibus passuum infra Petoviam Romanam olim Coloniam, ad Legradum oppidum, in Dravum evolvitur." - A margón: Leghrad. (Dr. 194.)

p. 252: 1542-ben Zrínyi Miklós váratlan megérkezése a Budából kitörő törököket megfutamítja. “Et quum Gabriel Leva, ac Ladislaus Banffius, nobiles viri, eminentiori e loco complicatis mutuo manibus praelium spectarent, Gabriel maioris colubrinae hostilis ex oppido emissae ferrea pila ictus illico discerptus dilaniatusque est; Banffium vero cuore et visceribus illius faedatum, et fere examinem famuli in suum tabernaculum detulerunt, qui postea tamen convaluit." - A margón: Banffij ne(m) / Zrinj modgja/ra harczoltal / azert aspergalt / Gabor Vere. (Dr. 112.)

p. 270: 1543-ban, a Győr alatt állomásozó seregben “inter eas Nicolaus Comes de Zrinio ... ac caeteri complures duces praefectique, erant." - A margón: hej io Zrinj. (Dr. 113.)

p. 271: Az 1543-as év végén: “Inter quae disturbia, Petrus Erdodius, una cum Barbara Puhamia uxore, empta domo, et rebus omnibus eo comportatis (cuius rei causae incerto fuere) Venetias migravit..." A margón: Ne(m) uoltal the io / Zrinj Miklos. (Dr. 114.)

pp. 274-275: 1544-ben Selnice alatt a törökök meglepik Zrínyi Miklós és Georg Bildenstein seregét. Menekülés közben Bildenstein a vár vizesárkába vetette magát; “nisi Stephanus Baletitius [Balčić], qui nandi peritus una insilverat, non ferens virum insignem, ducemque, suum tam foeda et indigna morte exstingui, opem opportune attulisset; cumque comas eius, quod detonsae essent, manu capere non posset, barbam, quam prolixam gerebat profundo aquarum gurgite exemit, attonitumque et aquas evomentem in arcem perduxit." - A történet elejéhez, a 274 lap aljára: Vond a' / Szakalth ha / nints / haja a' / nemetnek. (Dr. 115. hibásan.)

p. 329: 1552-ben, Temesvár elfoglalása után: “Lupum Battianium, Mustaphas Selistriae Bulgaricae ad Danubium praefectus, natione Valachus, et paulo ante ad supersticionem Mahometanam delapsus, ab Achomate sibi donari postulavit, quod affinitate iuncti esse dicerentur ..." - A “Mustaphas Selistriae" nevek aláhúzva s mellette a margón: Batthianj / sogora / auagi / Attiafi/:m Tórók / Muztaffa / natione olah. (Dr. 195.)

p. 330: Szondy György válasza Ali bég küldöttének, felkészülése a végső rohamra, a két apród története. - A 4-50. sorok mellett a margón: Jo Zrinj Miklos / modgjara czele/:kzik ez a' iamb/:or Vitez. (Dr. 116.)

p. 351: Ulemán pasa 1553-ban a Muraközt dúlja. Zrínyi Miklós és Székely Lukács lest vetnek, és szétverik a török portyázókat. - A 45-50. sor mellett: Jo Zrin Mik:/:los io Ban / uolth. (Dr. 117.)

p. 416: Hasszán füleki kapitány “cui Prodovitio cognomen erat..." - A margón: Predojeujch. (Dr. 196. teljesen félreértve.)

p. 417: “Hanc ad Secenum acceptam cladem, Zrinius Comes, Sigethi praefectus, eodem tempore, sed diversa in parte Pannoniae hostibus refudit atque reddidit," - A margón: mert ember / uolt am ez. (Dr. 118.)

p. 420: Hasszán füleki kapitány egy felbérelt kém révén tőrbe csalja Bebek Györgyöt. “Nec diu post ad praefecturam Posegam translatus [ti. Hasszán], Nicolaum quoque Zrinianum qui Sigethum praeerat, in eundem fere modum ad insidias et dolos elicere tentavit ... Sed apud veranum ducem, et Turcicae perfidiae haud ignarum, eius artes fraudesque successu carverunt." - A margón: Nem Bebek / io Zrinj. (Dr. 119. hibásan.)

p. 421: Miksa cseh királlyá koronázásakor, 1562-ben 400 lovas élén Pető János vezette Prágában a magyar küldöttséget: “Sed prae aliis iucundum exterorum oculis spectaculum praebuit ornatissima equestris ala Georgii Comitis Zriniani, ... quam octo cameli, totidem servis Aethiopibus sessoribus, claudebant, barbarico cultu et habitu, ac candido, et rotundo capitis e gossipio tegumento conspicuis." - A margón: Ez majd zeb / kezvlettel uolt / mjnt Gaspar & / farkas bórekel. (Dr. 120.)

p. 432: “Gregorius Vincius, lepidus nec ineptus scurra, a militibus Deligecius vocatus, ex Despotanis caesus est." - A margón: Vincze gergelj. (Dr. 197.)

p. 439: Ferdinánd udvarában a békét ellenzők vezetője Zrínyi Miklós. Hosszú beszéde (pp. 439-441), melyben a török haderejét jellemzi és támadó háború mellett érvel, ceruzavonásokkal végig bejelölve. A beszéd elejénél, a margón: keues egy / erdőben / egy kakuk - a kötet többi bejegyzésénél későbbi bejegyzés. A tinta színe, a betűforma és a helyesírás is különbözik. (Dr. 121.)

p. 450: “Non longe aberat Erdodium, quae arx cum compluribus aliis, olim illustris Dragffiorum familiae erat ..." - A margón: Erdódíj / Dragffij / Jobbagja/ elejnte [?]. (Dr. 198.)

p. 451: “.. .ex Ungarorum numero Johannes Gionius, e disciplina Telequessii, acerrimus equitum ductor..." - A margón: <Jona> [?] Janos. (Dr. 199.)

p. 452: Szokolovics Musztafa boszniai pasa 1565-ben “arcem Crupam in ulteriori Unae fluminis, hunc olim Valdanum dictum putant, ripa situm, ... eo tempore a Nicolao Comite Zriniano obtinebatur, obsidione cingere decrevit," A margón: Krupa Zrini/eke uolt. (Dr. 200.)

p. 453: A török nagy túlerővel - Bakits Tamás kapitány hősies védekezése ellenére - felgyújtotta és bevette Krupa várát. Az Una túlpartján táborozó gróf Auersperg tétlenül szemlélte a várvédők lemészárlását, sőt katonáit is kardjával fenyegetve tiltotta el a beavatkozástól. - A történet végig megjelölve ceruzavonásokkal. A 30-31. sor mellett: Roz ordj/nantiad / uolt. (Dr. 122.)

p. 457: Johannes Gionius neve mellett a margón ismét: <Jona> [?] Janos. (Dr. 201.)

ibid.: “Ladislaus Querecenius e Giula, cui praeerat, quingentos equites adduxit." - A margón: Kerechenj. (Dr. 202.)

ibid.: “Johannes Gionius elesik. - A margón: <Jona> [?] Janos. (Dr. 203.)

p. 460-461: Egy Caralicocius nevű török vitézt Thuri György hírneve hozta Magyarországra. Egy ízben Bánffy Bálintot párbajra hívta ki. Bánffy előbb a lábán súlyosan megsebesítette, majd a fejét vette. Erről a Caralicociusról beszélik, hogy amikor meghallotta, hogy Miksa pozsonyi koronázásakor a négy világtáj felé suhintott kardjával, ópiumos bódulatában bekötözte a fejét, mondván, az új király megsebezte őt: “Nequaquam vano, ut postea eventus comprobavit, aut irrito praesagio, quum ab eius novi regis equitum ductore, biennia post interfectus, intemperantioris dicti factique paenas capite persolvisset." - A margón: Ennek a' / trefa meg/telliesse/:deth uolt es ugja(n) / ualoba megh sebese/:deth uolth. (Dr. 204.)

p. 474: Kerecsényi gyulai kapitány Melith Györgyöt küldi az ostromló törökök táborába. - Georgius Melithus neve mellett a margón: Zriniek iobagia. (Dr. 134.)

p. 476: “Francisco Tahio, quod regii in Ungaria stabuli magister habebatur, ex antiqua consuetudine etiam castrorum magistratus, ac distribuendorum in castris locorum, in queis milites tenderem, cura commissa est." - A margón: Louazmester / tiztj. (Dr. 205.)

p. 477: Ceruzajelekkel végig megjelölve a Ferdinánd seregéhez csatlakozó külföldi önkéntesek felsorolása.

p. 480: Sziget ostroma elkezdődik. Szecsődi Máté (Matthaeus Sexudius) néhány emberrel kitör a várból, és sok janicsárt levágva sikeresen visszatér. Neve mellett a margón: Zechodij. (Dr. 206.)

p. 482: A törökök elfoglalják Szigetvár óvárosát. “Ex numero equitum ibidem desiderati sunt acerrime dimicantes Martinus Bosniacus, Johannes Gerdeius, Petrus Bofosius, et plerique alii." - A margón: Bosnjak Marto(n). (Dr. 207.)

p. 492: Győrben tűz üt ki. A város melletti táborban a magyar katonák megfékezték a tűzvészt, mivel őket erre a munkára Tahi Ferenc “castrorum magister" szigorúan kiképezte előzőleg. - A történet mellett a margón: Louaz mester / tizthj. (Dr. 208.)

p. 493: Babocsát Perneszi István és Verebélyi Mihály kapitányok gyáván elhagyják. - A margón: Pernezj / roz hir ez. (Dr. 123.)

p. 494: Petrus Queglevitius említése Kanizsa védői között. - A margón: Kegljeuich. (Dr. 209.)

ibid.: “Sed quum arcem Berzentiam a Clemente Salaio vacuam relictam..." - A margón: Zalaij Janosne / v / (...) nel Zrini/ekel Pactus uolt. (Dr. 210.)

ibid.: Keglevics Péter hősi halálának említésekor a margón: Kegljeuich. (Dr. 211.)

p. 511: Rueber és Krusith koholt levelet írattak Kenderesi Istvánnal Balassi János és Dobó István befeketítésére. - A margón: Kenderessij. (Dr. 212.)

ibid.: “Duditius personae dignitatisque suae oblitus, non sine summa omnium admiratione, ac famae nominisque sugillatione, sceleretis innixius consiliis, a verae religionis via, ad damnatos errores deflexit, puellamque, quam inter reginae famulas insano amore deperibat, uxorem duxit, ignaroque Caesare, in Poloniam reversus, nuptias cum ea peregit" - A margón: Pispók ne / nóztel / uolna / megh mer/th ne(m) / szabad / uolth, a' mjnt / nemis. etc. (Dr. 213.)

p. 520: 1571. március 18-án meghal János Zsigmond. - A margón: Zapoljaijak / ueghe. (Dr. 214.)

p. 548: Georgius Iancovitius megsebesül. - A margón: Janko/uich. (Dr. 215.)

p. 549: Zerin várát gyáván feladja Petrus Camenianus. - A margón: Absens fuit / Zrinius. (Dr. 124.)

ibid.: A háborús pusztítások ellen Horvátország lakossága tömegesen Ausztriába és Magyarországra vándorol. Mellette a margón: hic nati uenduj [?] . (DRASENOVICH nem ismeri.)

p. 550: “Verum fortuna, quae ex professo Bathorium blandius fovere, atque evehere ceperat, nunc quoque ei fecundissime favendo et indulgendo viam aperuit, qua universa Caesaris consilia atque cepta perturbata atque eversa elinderentur; ac Bathorius sui tuendi cura atque solicitudine liberatus, exoptati ocii tranquillitate, ac regno recens parto, absque controversia felix ac laetus frueretur." - A margón: Szeghenj / Batorj Istua(n). (Dr. 125.)

ibid.: “... capto ignavia praesidiariorum Gosdansco Zrinianiorum comitum oppido, cui argenti fodinae magni emolumenti erant subiectae." - A margón: Zriniek banjaja. (Dr. 135.)

p. 551: “Itaque opera et studio sumptibusque Caroli principis et Carnorum in territorio Dubociano Comitum Zrinianorum dicionis, inter colapim, Dobram et Mresnicam amnes, e fundamentis erigitur, ac Carolstadium nominatur; atque adeo Caesar locum privilegiis ac immunitatibus auget, iisque qui ibi domos exaedificassent, certas libertates donat; ac pro arce Dubocia, in cuius fundo erectum erat, Zrinianis comitibus praesentem pecuniam numerat." - A margón: Nagi / igaz ez. (Dr. 126.)

p. 556: “Calenderem vero Franciscus Pettendius Zriniani comitis eques capit." - A margón: Petendj Ferencz. (Dr. 216.)

p. 564: “... peninsulam illam, quam Dravus et Mura, (hanc olim Savariam dictam fuisse quidem exsistimant) a Gracio et Petovione, non longo inter se tractu decurrentes, ac deinde ad Legradum in unum confluentes efficiunt." A margón: murakóz / Sauarja regj / neue(n) hiuattatot. (Dr. 217.)

p. 623: Nógrád várának leírásánál. Egy tornyon a Báthoryak címerét “trium lupinorum dentium"látni kőbe faragva. -A “lupinorum"szó megjelölve, mellette a margón: lupor(um) / meo iuditio. (Dr. 218.) - Idegen kéz kétkedő megjegyzését lásd fent.

p. 629: “... quo in conatu Valentino Balassio, impigro iuveni, ac Martis simul et Palladis cultori utrumque femur glande plumbea trajectum est; quo vulnere, quamquam in tactis ossibus inflicto, paucos post dies interiit." - A margón: hei szegheni Ba/lassj Baljnth. (Dr. 127.)

hátsó védőlevél verso: Vpor Laszlo bechi kapitan fol 2 n 40. Cf. Istvánffy p. 2. Lásd az ottani bejegyzést. (DRASENOVICH nem ismeri.)

ibid.: Gereb Matias 27 n 20. Cf. Istvánffy p. 27, a margóra nyomtatva “Stephanus Bathorius ac Mathias Gerebus fato defunguntur." (DRASENOVICH nem ismeri.)

ibid.: miles croatus 31 40. Cf. Istvánffy p. 31: Ulászló kitüntet egy horvát vitézt, aki Szendrő ostrománál elsőként jutott fel a vár falára, és sebeivel mit sem törődve tartotta magát társai megérkezéséig. (DRASENOVICH nem ismeri.)

hátsó táblán, belül: Emer, Derencheni uitez / Ban capitur fol. 31. Cf. Istvánffy p. 30., a margóra nyomtatva: “Derencenius fortiter praelians capitur." (Dr. 128.)

Azonosítás: KENDE 96; FERENCZI 596; RMK III, 1350.

Zrinyiana: A XVI. századi magyar történetre Zrínyi főforrása. A tiszttartója hagyatékából ifjúkora óta tulajdonában lévő könyvet, bejegyzéseinek tanúsága szerint, alaposan tanulmányozta. Cf. [KANYARÓ?] 1891, p. 174; SZÉCHY 1896-1902, t. I, p. 203; SIK 1940, p. 47; KLANICZAY 1964, pp. 76-77. A p. 274 lévő bejegyzés korábbi hibás olvasatát javította KOVÁCS 1979, pp. 165-166; több jegyzet hasonmását közölte KOVÁCS Új Tükör 1979, n^o 19, p. 13; KOVÁCS 1982, p. 37. A p. 460 lévő bejegyzés versjellegéről cf. KOVÁCS 1982, p. 20; KOVÁCS 1985, pp. 26-27. Irodalmi művei közül Zrínyi leginkább a Szigeti veszedelem-ben hasznosította Istvánffyt; az eposz tárgyát, történeti tényeit s részben eszmevilágát illetően elsősorban őrá támaszkodik. Cf. GREKSA 1889/ 1890; THURY 1894, pp. 129-149, 257-298, 385-411; SZÉCHY 1896-1902, t. II, pp. 136-148; NÉGYESY 1914, pp. 44-45; KARDOS 1942, pp. 76-77; KLANICZAY 1964, pp. 136-142. A XVI. századi magyar történelemből a Vitéz hadnagy-ban és az Áfium-ban idézett példák jó részét Istvánffyból merítette Zrínyi, többször név szerint is említve forrását, így: 14. af.; Áfium pp. 213, 214 (ez utóbbi helyen a fejezetszámot is megadva). Cf. FERENCZI EPhK 1917, pp. 333-334. Istvánffy iránti elismerését a legjobban a Mátyás-elmélkedések p. 179 írottak mutatják, ahol “gyönyörűséges pennánk"-nak nevezi és Curtiushoz, Liviushoz, Plutarkhoshoz hasonlítja. Névvel és lapszámmal utal Istvánffy egy helyére a levél Ruchich Jánoshoz, 1658, is, Lippay származásával kapcsolatban. S tőle idéz, pontos forráshivatkozásokkal számos történelmi tényt a Virgilio Malvezzi Discorsi-jához írt könyvjegyzeteiben (vide n^o 163). Ez utóbbiak egyikét csaknem szó szerint átemelte a 87. af.-ba. Cf. DRASENOVICH 90.

INCHOFER, Melchior: Annales ecclesiastici regni Hungariae. Authore Melchiore Inchofer Soc. Jesu. Tomus primus.

Romae, typis Ludovici Grigniani, 1644. 2^o, 442 pp.

Azonosítás: OSzK pld.

32 Archilaurus Strigoniensis e laureis Duodeniquinquaginta [sic] Illustrissimorum et Reuerendissimorum eius Ecclesiae metropolita<nae>rum Elogijs contexta: libellus in 8 folio paruus sine membrana.

O. A. M. D. G. Archi-Laurus Strigoniensis, e laureis duodequinquaginta illustrissimorum ac reverendissimorum eius ecclesiae metropolitarum elogiis contexta, et reverendis ac doctissimis dominis, R. P. F. Ferdinando Grieskircher, Ord. S. Pauli primi eremitae professo, RR. DD. Christophoro Kupinich, et Martino Demka, collegii gen. cleri Ung. alumnis, artium et philosophiae magistris, cum in alma archiepiscopali universitate Tyrnaviensi prima theologiae laurea per R. P. Franciscum Topos, e Societate Jesu, SS. theologiae doctorem, eiusdemque facultatis decanum spectabilem coronarentur, praesentata a perillustri ac magnifica humanitate academica. Anno, quo orbIs aLeXanDer, soL, et pater aVreVs, Vrbe est ortVs totI faVstVs, qVIa septIMVs orbI ( =1655).

Tyrnaviae, typis academicis, excudebat Melchior Venceslaus Schneckenhaus, (1655). 8^o, 52 pp.

Azonosítás: BEK pld. RMK I I, 834.

SPONTONI, Ciro: Historia della Transilvania raccolta dal cavalier Ciro Spontoni e registrata dal cavalier Ferdinando Donno. All'illustrissimo e reverendissimo Prencipe Monsig. Paris, conte di Lodrone, arcivescovo di Salsburg, prencipe del Sacro Romano Imperio, legato nato della Santa Sede apostolica etc. In Venetia, appresso Giacomo Sarzina, 1638. 4^o, 351 pp.

Azonosítás: OSzK pld. App. Hung. 831.

Zrinyiana: Ez az az “olasz könyv", melyre Zrínyi a 94. af. végén hivatkozik; pp. 208-209. Itt olvasható az eset, melyre Zrínyi utal. De rosszul emlékezett: nem a moldvai, hanem a havasalföldi vajdának a tatárokkal szembeni megsegítéséről van szó.

ZERMEGH János: Historia rerum gestarum inter Ferdinandum et Joannem Ungariae reges, usque ad ipsius Joannis obitum. Auctore Joanne Zermegh. Amstelaedami, apud Jacobum Lepidium, 1662. 12^o, 139 pp.

Azonosítás: OSzK pld. RMK III, 2157.

SCHÖDEL, Martin: Disquisitio historico-politica de regno Hungariae, quam in inclyta Universitate Argentoratensi, patrocinante clarissimo viro, dn. Matthia Berneggero, historiarum in eadem professore ordinario dignissimo dn. praeceptore et fautore perpetim observando, colendo, publicae et amicabili censurae subjicit auctor Martinus Schödel, Posonio-Hungarus. Calend. Octob. in auditorio majori.

Argentorati, typis Johannis Reppi, anno 1630. 4^o, [102] ff.

Példányleírás: Pergamenkötés. A bekötéshez latin kéziratos kódexből (missale) származó pergament használtak. A gerincen: 12A [idegen jelzet]. Az első táblán, belül: 73.

Possessorok: Az előzéklevél rectón: Ex libris <(... ...)> 1630.

előzéklevél rectón, ceruzával: imperat necessitas amare patriam cunctis. (Dr. 106.)

Azonosítás: KENDE 197; FERENCZI 203; RMK III, 1460.

ALBINUS, Petrus; ed.: »De Sigetho Hungariae propugnaculo, a Turca anno Christi 1566. obsesso et expugnato, opusculum consecratum virtuti et immortalitati illustrissimi et nobilissimi domini Nicolai comitis a Zerinio etc. generalis capitanei partium regni Hungariae cisDanubianarum, praefecti Sigethani etc. Ab illustri, generoso et magnifico domino Emerico Forgach barone a Gymes, equ. aur. et comite Trinchiniensi etc. genero. Collectum opera Petri Albini Nivemontii.

Witebergae, excudebat Mattheus Welack, 1587.« 4^o, [63] ff.

Példányleírás: Az elveszett könyv csonka volt; a két első ív hiányzott.

Azonosítás: RMK III, 765. Fakszimile kiadás: ed. KŐSZEGHY Péter, Budapest, MTA Irodalomtudományi Intézete, 1987, SZABÓ András tanulmányával (Bibliotheca Hungarica Antiqua, XV). - Zrínyi példányának csonkasága miatt a Catalogus készítője a címleíráskor a C ív elején lévő szöveget vette alapul: “Imago illustris comitis Nicolai a Zrinio, armati; primum sub divo Ferdinando Imp. proregis, quem Hungari more gentis banum appellant, regnorum Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae; deinde sub divo Maximiliano Imp. generalis regni Hungariae a Danubio Illyricum usque capitanei; praefecti Zigethi; utriusque consiliarii intimi et per Hungariam magistri tavernicorum etc." Felismervén azonban, hogy ez nem tükrözi a kötet teljes tartalmát, az F és az L ív élén álló címekből értelemszerűen kiemelt tartalom-megjelölésekkel egészítette ki a fiktív címleírást. Az F1r lap incipitje: “Effigies Nicolai comitis Zerinii una cum aliquot epitaphiis et carminibus in laudem eius scriptis"; az L1r lapon Ferenac Črnko Samuel Budina által latinra fordított elbeszélése pedig a következő címmel kezdődik: “Historia Sigethi totius Slavoniae fortissimi propugnaculi, ..." - A zágrábi Zrínyi-könyvtárban található az ún. Zrínyi-albumnak egy teljes példánya is (vide n^o 515).

Zrinyiana: Nehezen érthető, hogy Zrínyi könyvtárának törzsanyagában az őse dicsőségét méltán hirdető ún. Zrínyi-albumnak csak egy csonka példánya foglalt helyet. Kétségtelen azonban, hogy Forgách történeti művének a szigetvári ostromról szóló része, a Budina-féle elbeszélés, valamint a Zrínyit dicsőítő versek, vagyis mindazok a szövegek, melyek a szigeti hős tetteivel kapcsolatosak a kiadványnak a harmadik ívvel kezdődő törzsanyagában találhatók, s így a költő számára rendelkezésre állottak. Forgách és Črnko-Budina a Szigeti veszedelem történeti forrásai között, a versek pedig az ostrom eposzi témává érlelődésében játszottak igen fontos szerepet. Cf. KARENOVICH 1905, pp. 119-137; HEGEDÜS 1906, pp. 321- 356 (a latin versek közlése); NÉGYESY 1914, pp. 46-47; ÉCSY 1935 (a latin versek magyar fordításával); KARDOS 1942, p. 75; KLANICZAY 1964. pp. 133-136; SZABÓ 1987. pp. 7-24 (az Album keletkezéstörténetének részletes tárgyalásával). Talán a könyv csonkasága miatt igyekezett Zrínyi később egy teljes példányt is megszerezni, feltéve, hogy ez a másik kötet még az ő életében került a könyvtár állományába (vide n^o 515).

TARDUCCI, Achille: II turco vincibile in Ungaria con mediocri aiuti di Germania. Discorso appresentato a i tre supremi capitani dell' essercito confederato contra il turco; e doppo mandato alli suoi amici d'Italia da Achille Tarducci da Corinaldo della Marca Anconitana. Diviso in tre parti principali, et ciascuna in pi(u) capi, come dinrostra la carta seguente.

In Ferrara, per Vittorio Baldini, stampator ducale, 1597. 8^o, 174 pp.

Példányleírás: Pergamenkötés, két pár fehér bőrszalaggal. Egykorú jelzetet nem tartalmaz.

Azonosítás: KENDE, FERENCZI nem ismeri; App. Hung. 615. Másik példányát vide n^o 124a.

Zrinyiana: A magyar történelem tanulságait - Bonfini nyomán - szintén értékesítő mű, mely egy magyarországi állandó haderő felállítását javasolja, ösztönzést adhatott Zrínyi hadtudományi elképzeléseinek kialakulásához. Cf. ORLOVSZKY 1987. pp. 118-119.

SORANZO, Lazaro: L'Ottomano di Lazaro Soranzo, dove si da pieno ragguaglio non solamente della potenza del presente signor de' turchi Mehemeto III. de gli interessi, ch'egli ha con diversi prencipi, di quanto machina contra il christianesmo, et di quello che all'incontro si potrebbe a suo danno oprar da noi, ma ancora di varii popoli, siti, citt(a), e viaggi, con altri particolari di stato necessarii a sapersi nella presente guerra d'Ongheria. Alla santit(a) di N. sig. Clemente VIII.

In Ferrara, per Vittorio Baldini, stampatore camerale, 1599. 8^o, 289 pp.

Példányleírás: Fehér bőrkötés, két pár bőrszalaggal. A gerincen: 494. Az első táblán, belül: 193.

Azonosítás: KENDE 206; FERENCZI 321.

Zrinyiana: A tizenöt éves háború idején keletkezett mű; mely a török katonai erejét mérlegeli és a Magyarországon folyó háború erőviszonyait elemzi, Zrínyi számára hasznos tanulságokkal szolgálhatott. Cf. ORLOVSZKY 1987, p. 118.

a) TARDUCCI, Achille: Il turco vincibile in Ungaria ...

A n^o 122. másik példánya.

b) CHIERICI, Alfonso: Vera relatione della gran citt(a) di Costantinopoli et in particolare del serraglio del Gran Turco. Divisa in cinque capi nella terza carta annotati. Di Alfonso Chierici bolognese. All'illustrissimi et eccellentissimi sig. li signori duca e duchessa di Fiano, etc.

In Bracciano, per Andrea Fei stampator ducale, 1621. 8^o, 104 pp.

Példányleírás: Könyvkötői kolligátum. Pergamenkötés, két pár vászonszalaggal. Az első táblán, belül: 159.

Possessorok: Az a) címlapon: Francisci Leonardi Szegedy, 1637.

Azonosítás: KENDE 218; FERENCZI 585. a) App. Hung. 615.

Zrinyiana: A kolligátum a) tagjával (Tarducci) kapcsolatban vide n^o 122.

Nyomtattatot Bécsben Cosmerovius Mátthé, császár urunk ő fölsége udvary könyv nyomtatoia altat 1660 esztendőben. 4^o, [ 138] ff.

Azonosítás: RMK I, 955. KENDE 163 - a DAUN-féle hibás azonosítás nyomán - tévesen szerepelteti Zrínyi példányaként a zágrábi gyűjtemény Pethő-kötetét. Ez utóbbit vide n^o 652, Zrínyi Ádám könyvei között.

Zrinyiana: Mint horvátországi magyar nemest, a szerzőt jó kapcsolatok fűzték a Zrínyi-családhoz, melyről művében többször és elismerően ír. Különösen ifj. Zrínyi Györgyről, a költő apjáról vannak meleg sorai, sőt halálának és temetésének leírásakor gyermekeiről is megemlékezik: “Két szép fiacskája maradott, Miklós és Péter, kikből neveljen Isten jó Urakat." A több évtizede kéziratban heverő mű Zrínyi közreműködésének köszönhette megjelenését. Cf. MARGALITS 1897, pp. 300-305; SZÁSZ 1912. pp. 219-223. Zrínyi könyvtára őrizte a krónika - feltehetően szerzői - kéziratát is, szépen újra beköttetve (vide n^o 126). Mivel Bethlen hadjárataira vonatkozóan Zrínyinek csak Pethő munkája állt rendelkezésére, valószínű, hogy a Collalto, Buquoi és Montenegro császári hadvezérek sikertelen magyarországi hadakozásaira vonatkozó adatait tőle vette: 69. af.; Áfium p. 213. Cf. FERENCZI EPhK 1917, p. 334. Mivel az aforizmák írásakor a könyv még nem volt kinyomtatva, Zrínyi a művel már kéziratos formában megismerkedett. Figyelmes olvasásáról tanúskodik Diego Uffano könyvébe írt, a szerző előadását Pethő krónikájából vett adattal kiegészítő bejegyzése is (vide n^o 222).

Azonosítás: Pethő Gergely, előző szám alatt szereplő Cronica-jának kézirata. Talán a szerzői kézirat.

Zrinyiana: Vide n^o 125.

REUSNER, Nikolaus; ed.: Rerum memorabilium in Pannonia sub Turcarum imperatoribus, a capta Constantinopoli, usque ad hanc aetatem nostram, bello, militiaque gestarum. Exegeses sive narrationes illustres variorum et diversorum auctorum. Recensente Nicolao Reusnero jurisconsulto et comite palatino caesareo, consil. Sax.

Francofurti, impensis Claudii Marnii et haeredum Joannis Aubrii, 1603. 4^o, 336 pp.

Példányleírás: Pergamenkötés; a bekötéshez felhasznált, kódexből származó pergamenen héber szöveg töredéke. Az első táblán, belül: 99.

Possessorok: A címlapon: Georgij Telegdini Archid. Zolnen. Can. Strig. 1637. KENDE 179. tévesen Zrínyinek tulajdonítja.

p. 157: “Epitaphium asscriptum sepulturae in Tschakaturn, eiusdem illustriss. Comitis Nicolai Zrinii etc." - A margón ceruzával: NB NB.

Azonosítás: KENDE 179; FERENCZI 375.

Zrinyiana: Reusner gyűjteménye három olyan történeti munkát is magába foglal, melyek a Szigeti veszedelem történeti forrásaiként ismertek: Zsámboky elbeszélését, melyre a Syrena-előszó hivatkozik, s melyet Zrínyi Bonfini-kötetének függelékében is olvashatott; Forgách Ferenc munkájának Szigetvárra vonatkozó részét, a Zrínyi-albumban olvasható változattal egyezően; Ferenac Črnkónak a szigeti ostromról szóló elbeszélését Samuel Budina latin fordításában, mely a Zrínyi-albumon kívül Bongars gyűjteményében is hozzáférhető volt Zrínyi számára. Cf. THURY 1894, pp. 136, 272-297; NÉGYESY 1914, pp. 45--47.

ZEILLER, Martin: Martini Zeilleri Beschreibung deß Königreichs Ungarn und darzu gehöriger Landen, Stätte und vornehmster Oerther. Darauß neben allerley denckwürdigen Geschichten und Händeln, Beschreibung, Belager- und Eroberung der Plätze, Feldschlachten, Scharmützeln und andern Sachen, und was sich vom Anfang deß Türcken-Kriegs, biß auf gegenwärtige Zeit, daselbsten zugetragen; auch zu sehen, was noch von diesem Königreich in der Christen und was hergegen in der Türcken Handen und Beherrschung ist. Anjetzo wieder durchgangen, vom Autore hin und wieder verbessert, und sonderlich mit einer neuen Zugab vermehret.

Zu Ulm, gedruckt und verlegt durch Balthasar Kühnen, bestellten Buchdrukkern daselbsten, 1660. 8^o, 478 pp.

Azonosítás: OSzK pld. A mű első kiadása, szintén Ulmban, 1646-ban jelent meg, ennek a címlapján, valamint metszetes előzékcímlapján a szerző neve azonban nem szerepel. Így a Catalogus írója előtt a fenti, második kiadás lehetett.

[BARBIERI, Giovanni Maria]: La guerra d'Atila, flagello di Dio. Tratta dall'archivo de' prencipi d'Este. Di nuovo ristampata con gli argomenti inanzi a ciascun libro, et con la tavola delle cose pi(u) notabili, poste parimente nel margine, aggiuntavi da M. Alemanio Fino. Con la dichiaratione d'alcune voci oscure, che nell'opera si contengono fattavi dall'istesso.

In Vinegia, appresso Domenico Farri, 1569. 8^o, 103 ff.

Példányleírás: Pergamenkötés, két pár fehér bőrszalaggal. Az előzéklevél versón: 256.

Azonosítás: KENDE 10; FERENCZI 583. A szerző neve NUC alapján.

[A Catalogus-ban a szám után üres hely van egy később beírandó tétel számára.]

ORBINI, Mauro: »Il regno de gli slavi hoggi corrottamente detti schiavoni. Historia di Don Mauro Orbini rausero, abbate melitense. Nella quale si vede l’origine quasi di tutti i popoli, che furono della lingua slava, con molte, et varie guerre, che fecero in Europa, Asia, et Africa; il progresso dell'imperio loro, l’antico culto, et il tempo della loro conversione al christianesimo. E in particolare veggonsi i successi de' re, che anticamente dominarono in Dalmatia, Croatia, Bosna, Servia, Rassia, et Bulgaria.«

(In Pesaro, appresso Girolamo Concordia, 1601.) 4^o magno!, 473 pp.

Példányleírás: Pergamenkötés. A bekötéshez kódexből származó levelet használtak. A címlevél hiányzik. A gerincen: 84. Az első táblán, belül: 339.

Bejegyzések: Egy ismeretlen XVII. századi kéz számos helyen tintával vastagon áthúzva olvashatatlanná tette a szöveget, az adatokat, hivatkozásokat helyenként pótolta, korrigálta a lapszéleken. A pp. 97, 109, és 118. lévő, valamint a Dalmácia történetét tárgyaló fejezetben (pp. 206-239.) a lapszéleken végigvonuló ceruzás jelek és számok feltehetően XX. századi kutató jegyzetei. DR. 103, 104, 248-259. a kötet bejegyzéseinek egy részét tévesen Zrínyinek tulajdonította.

Azonosítás: KENDE 152; App. Hung. 661.

Zrinyiana: Bár a kötet bejegyzései nem Zrínyitől valók, a horvát származására büszke Zrínyi a déli szlávok ősi dicsőségét hirdető könyvet bizonyára érdeklődéssel forgatta. Zrínyi káplánja, Mark Forstall a család fiktív genealógiájának kidolgozásakor (vide n^o 628) erre a könyvre is épített.

RÁTTKAY György: Memoria regum et banorum Regnorum Dalmatiae, Croatiae et Sclavoniae, inchoata ab origine sua et usque ad praesentem annum 1652. Deducta auctore Georgio Rattkay de Nagy Thabor, lectore et canonico Zagrabiense.

Viennae Austriae, ex officina typographica Mathaei Cosmerovii, sac. caes. maiestatis typographi aulici in aula Coloniensi, 1652. 2^o, 277 pp.

Függelékként külön címlap nélkül, számozatlanul Ráttkay két oratiója: Panegyris D. Ladislao Hungariae regi, 1641; Oratio in synodo Zagrabiensi habita, 1642.

Azonosítás: OSzK pld. RMK III, 1794.

Zrinyiana: Ráttkay György (Juraj Rattkay) zágrábi kanonok Zrínyi lelkes horvátországi híveinek és támogatóinak egyike volt, s vele mint második feleségének nagybátyjával, rokonságba is került. Műve, melynek megjelenését Zrínyi is támogatta, bőségesen foglalkozik a Zrínyi család eredetével, a család főbb tagjainak tetteivel, s különösen a költő Zrínyi életének és cselekedeteinek első három évtizedével. Közli Zrínyinek Varasdon, 1649. január 14-én, a báni beiktatáskor mondott beszédét is. Cf. MARGALITS 1897, pp. 300-305, SZÉCHY 1896-1902, t. I, pp. 6, 13, 22, 31, 40-41, 46, 116, 120, 274-277; t. III, p. 4.

SCYLITZES, Joannes: Historiarum compendium, quod incipiens a Nicephori imperatoris, a Genicis obitu, ad imperium Isaaci Comneni pertinet. A Joanne Curopalate Scillizzae magno drungario viglae, conscriptum. Et nunc recens a Joanne Baptista Gabio, e Graeco in Latinum conversum. Cum locupletissimo indice rerum omnium memorabilium.

Venetiis, 1570, apud Dominicum Nicolinum. 2^o, 152 ff.

Példányleírás: Vaknyomásos pergamenkötés. A gerincen: 110. Az előzéklevél versón: 344.

Bejegyzések: Néhány helyen (f. 105r, 106v) ceruzás figyelemfelhívó vonások. A f. 59. egy cédulán, ismeretlen XVII. századi kéz úti feljegyzése:

Voltak <az> közbe közbe valami kis hazochkak ... [a többi letépve].

Azonosítás: KENDE 97; FERENCZI 430.

LÖWENKLAU, Johann: Annales sultanorum Othmanidarum, a Turcis sua lingua scripti, Hieronymi Beck a Leopoldstorf, Marci fil. studio et diligentia Constantinopoli advecti 1551, divo Ferdinando caes. opt. max. D. D. iussuque caes; a Joanne Gaudier dicto Spiegel, interprete Turcico Germanice translati. Joannes Leunclavius nobilis Angrivarius, Latine redditos illustravit et auxit, usque ad annum 1588. Cum omnium memorabilium, toto opere contentorum, acuratissime [sic] elaborati indicis accessione. Editio altera.

Francofurdi, apud Andreae Wecheli haeredes, Claudium Marnium, et Joan. Aubrium, 1596. 4^o magno!, 260 pp.

Példányleírás: Pergamenkötés. A gerincen: 68. Az első táblán, belül: 11.

Azonosítás: KENDE 112; FERENCZI 424; App. Hung. 1926.

Zrinyiana: A Szigeti veszedelem egyes török szereplőire Zrínyi innen vett neveket és adatokat. Cf. THURY 1894, pp. 130, 262, 264; 288; NÉGYESY 1914, pp. 47, 457, 458, 460, 461, 463: ORLOVSZKY 1987, pp. 116-117.

Sa'd al-Din ibn Hasasjan, Khojak Efendi: Chronica dell'origine e progressi della casa ottomana, composta da Saidino turco, eccelentissimo historico in lingua turca. Parte prima, nella quale si contiene la vita, li costumi, e le guerre de' primi cinque re ottomani, ... Tradotta da Vincenzo Bratutti Raguseo, interprete della sacra cesarea maest(a) di Ferdinando terzo, dall'idioma turco nell'italiano con la medesima frase, stile e tessitura dell'autore, con somura diligenza e felelt(a). Opera nuova, n(e) mai per avanti data in luce.

S[t]ampata ... a spese di sua maest(a) cesarea, in Vienna, 1649, appresso Matteo Riccio, stampatore academico. 4^o, 361 pp.

Azonosítás: OSzK pld. App. Hung, 2043. A szerző névformája BLC alapján. A Parte seconda 1652-ben Madridban jelent meg, s nyilván nem jutott el Zrínyi könyvtárába.

Zrinyiana: THURY 1894, p. 264. feltételezi, hogy Zrínyi esetleg innen is vett adatokat a Szigeti veszedelem-hez; ez a könyv azonban az eposz megírása után jelent meg.

BOISSARD, Jean-Jacques: Vitae et icones Sultanorum, Principum Persarum aliorumque illustrium herooum herinarumque, ab Osmane ad Mahometem II, ad vivum ex antiquis mettallis effictae, primum ex Constantinopoli D. Imp. Ferdinando oblatae, nunc descriptae et tetrastichis succinstis illustratae a Ja[no] Jac[obo] Boissardo Vesuntino. Omnia recens in aes artificiose incisa et demum foras data per Theodorum de Bry, Leod. civem Francoforti.

Francf. ad Moen. 1596. 4^o, 356 pp.

Azonosítás: OSzK pld. App. Hung. 1923,

Zrinyiana: A Szigeti veszedelem török neveire Zrínyi legfontosabb forrása; a Syrena-kódex margójegyzeteiben többször név szerint is hivatkozik rá (vide n" 432). Cf. NÉGYESY 1914, pp. 47, 399, 424, 457-459, 461-463; ORLOVSZICY 1987, pp. 117-118.

VALLE, Pietro della: Viaggi di Pietro della Valle, il pellegrino. Descritti da lui medesimo in lettere familiari all'erudito suo amico Mario Schipano. La Persia. Parte prima.

In Roma, a spese di Biagio Deversin, 1658. 4^o 492 pp.

Példányleírás: Pergamenkötés, két pár fehér vászonszalaggal. A gerincen: 136. Az első táblán, belül: 37.

Azonosítás: KENDE 233; FERENCZI 436.

VALLE, Pietro della: Viaggi di Pietro della Valle, il pellegrino. Descritti da lui medesimo in lettere familiari all'erudito suo amico Mario Schipano. La Persia. Parte secunda.

In Roma, a spese di Biagio Deversin, 1658. 4^o, 546 pp.

Példányleírás: Pergamenkötés, két pár fehér vászonszalaggal. A gerincen: 137. Az első táblán, belül: 36.

Azonosítás: KENDE 233; FERENCZI 436.

VALLE, Pietro della: Viaggi di Pietro della Valle, il pellegrino, con minuto ragguaglio di tutte le cose notabili osservate in essi. Descritti da lui medesimo in 54 lettere familiari, de diversi luoghi della intrapresa peregrinatione, mandate in Napoli all'erudito, e fra' pi(u) cari, di molti anni suo amico Mario Schipano. Divisi in tre parti, cio(e) la Turchia, la Persia, e l’India, le quali havran per aggiunta, se Dio gli dar(a) vita, le quarta parte, che conterr(a) le figure di molte cose memorabili sparse per tutta l’opera, e la loro esplicatione.

In Roma, appresso Vitale Mascardi, 1650. 4^o, 780 pp.

A kötet csak a Törökországról szóló részt tartalmazza.

Példányleírás: Pergamenkötés. A gerincen: 138.

Azonosítás: KENDE 233; FERENCZI 209. Valle művének Perzsiáról szóló köteteit vide n^o 136, 137.

Svegliarino, che mostra alla christianit(a) essere gionta l’hora opportuna di moversi contro la potenza ottomana, et insieme suona raccordi a prencipi christiani per deprimerla. Fabricato coll'opera, et aiuto de periti artefici Carlo Giangolino da Fano, monsignor della Nove, et altri. Esposto in publico da G. B. C. V. Insieme col modo facile d'haver denari e soldati, per formare un numerosissimo, et potentissimo essercito. Nel quale oltre il rappresentarsi ai riguardanti i regni, e dominii dalla tirannide turchesca occupati, si vede anco scolpita l'ultima tragica historia del regno di Cipro, con la deplorabil morte delli famosissimi Bragadino, et Baglioni.

A Lucerna D'Helvetia, quest'anno 1646. 4^o, 83 + 74 pp.

Példányleírás: Pergamenkötés. A metszés zöldre festve. A gerincen: 228. Az első táblán, belül: 268.

Azonosítás: KENDE 213; FERENCZI 377.

Zrinyiana: A könyv ismerete hozzájárulhatott ahhoz, hogy Zrínyi 1650 körül felismerte, hogy elérkezett a nagy “conjunctura", s napirendre tűzhető a török kiűzése. Cf. KLANICZAY 1964, pp. 344-353.

56 Historia della Guerra fra Turchi et Persiani, descritta in quatro libri, da glio [sic] Tomaso Minadoi, libro alla ligatura rustica in folio 8.

MINADOI, Giovanni Tomaso: Historia della guerra fra turchi et persiani, descritta in quattro libri da Gio[vanni] Tomaso Minadoi. Cominciando dall'anno 1577. nel quale furo[no] li primi movimenti di lei, seguendo per tutto l’anno 1585. Alla santit(a) di N. S. Sisto V. pontefice ottimo massimo.

In Turino, appresso Gio. Battista Bevilacqua, 1588. 8^o, 312 pp.

Példányleírás: Papírkötés. A gerincen: 281.

Azonosítás: KENDE 147; FERENCZI 381.

Zrinyiana: A török-perzsa ellentét Zrínyit komolyan foglalkoztatta, a perzsákban potenciális szövetségest látva. Minadoi könyve e téren segíthette tájékozódását. Cf. ORLOVSZKY 1987, p. 117.

REUSNER, Nikolaus; ed.: Epistolarum Turcicarum variorum et diversorum authorum libri V. In quibus epistolae de rebus Turcicis summorum pontificum, imperatorum, regum, principum, aliorumque mundi procerum, iam inde a primordio regni Saracenici et Turcici usque ad haec nostra tempora leguntur. Ultro citroque a chistianis et Turcis aliisque exteris natiobus [sic] scripta. Opus non solum lectu iucundum et consultationi nostrorum temporum utile, sed etiam ad congitionem cum aliarum historiarum, tum potissimum de initiis, progressu et incrementis regni Turcici, maxime necessarium. Ex recensione Nicolai Reusneri Leorini IC. comitis palatini caesarei, et consiliarii Saxonici.

Francoforti ad Moenum excudebat Johannes Collitius, impensis Pauli Brachfeldii, 1598(-1600). 4^o, 304 + 182 + 154 + 198 pp.

A liber VI. VII. et VIII; a liber IX. X. et XI; és a liber XII. XIII. et XIV. élén önálló címlap, 1599, 1599 és 1600. évi impresszummal.

Példányleírás: Vaknyomásos pergamenkötés, két pár zöld vászonszalaggal. Az első táblán, belül: 50. Az előzéklevél rectón: n^o 51.

Possessorok: Az első táblán vaknyomásos Istvánffy-címer. A körirat: Nicolaus Isthvanfi de Kisazzonfalwa S. C. R. M. Consil. A.C. Regni Hungariae propalatinus.

Azonosítás: KENDE 180; FERENCZI 210.

58 De Turcarum Origine ac immanissima eorum in christianos tyrannide, Deque uijs, per quas chistiani [sic] Principes Turcas profligere et inuadere facile possent, Autore Joanne Cuspiniano. libellus in folio 12, nouus in membrana alba.

CUSPINIANUS; Joannes: De Turcarum origine, religione ac immanissima eorum in christianos tyrannide; deque viis, per quas christiani principes Turcas profligere et invadere facile possent; liber olim ad utilitatem reipublicae christianae editus, autore Joanne Cuspiniano. Accessit Joannis Baptistae Montalbani De Turcarum moribus commentarius.

Lugduni Batavorum, ex officina Joannis Maire, 1654. 12^o, 297 + 120 pp.

Azonosítás: Bibl. Nat. pld. Tekintve, hogy a könyv “novus", a XVI. századi kiadás nem jöhet számításba.

Zrinyiana: A könyv Zrínyi török-ismereteinek egyik forrása lehetett. Cf. ORLOVSZKY 1987, p. 114.

GEORGIJEVIÆ , Bartolomej: De Turcarum moribus epitome, Bartholomaeo Georgieviz peregrino autore. Quod tibi fieri non vis, alteri non feceris.

Lugduni, apud Joan. Tornaesinum, 1553. 12^o, 184 pp.

Azonosítás: OSzK pld. RMK III, 415. Jürgen SCHWARZWALD, Bartol Ð urð evic. Bibliografija izdanja 1544-1686, Zagreb, 1980, n^o 27 (Croatica bibliografije, godiste VI, svezak 27). A mű további 12^o kiadásai: Lyon 1555, 1558, 1567, 1578, 1598, 1629; Párizs 1566, 1568; Genf 1598, 1629. SCHWARZWALD bibliográfiája a lyoni kiadások nagyobb részét és a két genfit 8^o-nek tartja, noha terjedelmük pontosan azonos a fenti 1553. évivel; a RMK III, App. Hung. és Carl GOLLNER, Turcica, t. II. (Baden-Baden, Koerner, 1968) azonban ezeket is 12^oként írja le. Minthogy a Catalogus Zrínyi példányát “antiquus"-nak mondja, valamelyik korai kiadásról lehet szó.

a) [ISSELT, Michael von]: Mercurii Gallobelgici, sive rerum in Gallia et Belgio potissimum, Ungaria quoque, Transylvania, Turcia, Polonia, Germania, Italia, Hispania, Anglia, aliisque Europae regnis et provinciis ab anni 1594 mense Julio, usque ad annum 1596 gestarum nuntii, tomus tertius. Librum XI. XII. XIII. XIIII. et XV. comprehendens. Cum appendice, ab initio anni 1596. usque ad mensem Junium producta. Opera et studio D. M. Jansonii [pseud. = Isselt] Doccomensis Frisii.

Coloniae Agrippinae, apud Godefridum Kempensem, anno 1595. 8^o, 468 pp.

b) [ISSELT, Michael von]: Mundus furiosus, sive narratio rerum a mense Aprili anni 1596. usque ad autumnum anni 1596. tota Europa gestarum. Libris tribus comprehensa. Auctore P. A. Jansonio [pseud. = Isselt].

Coloniae, apud Gerardum Greuenbruch, anno 1597. 8^o, 155 pp.

c) [ISSELT, Michael von]: Supplementum Mercurii Gallobelgici, in quo breviter commemorantur ea, quae ab initio anni praesentis 1596. usque ad mensem Junium tota Europa gesta sunt. Eodem D. M. Jansonio [pseud. = Isselt] Doccomensi authore.

Coloniae Agrippinae, apud Godofridum Kempensem, anno 1596. 8^o, 94 pp.

Példányleírás: Könyvkötői kolligátum. Az a) és c) mű eredetileg együtt jelent meg, de a gyűjtőkötet összeállításakor közéjük került a később, és máshol kiadott Mundus furiosus. Pergamenkötés; a bekötéshez felhasznált pergamen latin kéziratos kódexből származik. Szakadt gerinc, elrongyolt, gyűrött levelek. Egykorú jelzetet nem tartalmaz.

Possessorok: Az előzékfüzet 2. levél, rectón: Hunc mihi perpulchrum sincero corde libellum / Franciscus Christi, Ladoni Mysta dedit. / Posuit et scripsit Nicolaus Czelleczj mppa. A hátsó táblán, belül: Soli Deo Gloria. Emptus hic tertius tomus una cum primo et secundo tomo huius historicae continuationis Pragae. Anno 1598. pro fl. 1. - ismeretlen.

Bejegyzések: Az első táblán, belül ismeretlen XVII. századi kéz magyar feljegyzései pénzkiadásokról. Az előzékfüzet 1. és 2. levelén Czelleczi latin distichonjai és a kötet tartalmára utaló bejegyzései 1647-ből. Ez utóbbiakat tévesen Zrínyinek tulajdonítja Dr. 220.

a) p. 2: Eretnekeket vádoló fejtegetés során: “Id cum nostra aetate peculiare fuerit multis, tum nuper usu venit Samueli Hubero, theologiae Lutheranicae professori Wittenbergensi, de quo non immerito dici potest, ... quod tumore disciplinae inflatus tamquam aliis scientia superior, peculiarem, caepit promulgere doctrinam." - A margón: Vtinam tu / Jansoni fuisses / talis (Dr. 221.); majd lejjebb: sed toto / coelo erras. (Dr. 222.)

ibid. p. 26: “Hardeckius" neve felett a margón: Giöri ki/rali képe. (Dr. 223.)

ibid. p. 27: A margóra nyomtatva: “Puero Silesio dens aureus in ore nascitur." - Alatta: Ego / non credo. (Dr. 224.)

ibid. p. 36: “Clausenburgum" - Aláhúzva, s a margón: Colosuar. (Dr. 225.)

ibid. p. 38: A margóra nyomtatva: “Historia mira et prodigiosa." - Alatta: NB. / Non est / articulus / verae / fidej / vel quis / credat / vel non. (Dr. 226.)

ibid. p. 54: “Carolus Mansfeltius insigni cum laude expugnavit" - A “cum" utánra jelölve a margón: frater / totus es / hispanus / Jansoni. (Dr. 51.)

ibid. p. 60: A margóra nyomtatva: “Mirabiles Catholicorum in Scotia victoriae." - Felette: Vtrum verum / esset. (Dr. 52.)

ibid. p. 63: “Per eosdem dies Sacri foederis socij in Gallia, et Legati Ducis Sabaudiae conventum in provincia, urbe Massiliensi habuerunt..." - A szövegben lévő “Sacri" áthúzva, s a margón: Vtru(m) sit / liga Sacra / que legitimum / regem Violet. (Dr. 53.)

ibid. p. 81: “Cornoysus Caspar" - Aláhúzva, s a margón: Cornis. (Dr. 229.)

ibid. p. 85: A margóra nyomtatva: “Odia quorundam in Navarraeum." Alatta: Jansoni / Hispano / frisius es: / Quid moliris Contra / Gallura, procede incepto. (Dr. 54.)

ibid. p. 90: “Ait enim author, ex ipsius sententiae contextu facile posse considerari, eam conditam et compositam ad mentem haereticorum nostri saeculi, non alio fine, quam ut Societatem Jesu reddant suspectam et exosam." A margón: fautor, es / etiam / tuis <similib(us)> / (... ...) tibi [?]. (Dr. 55.)

ibid. p. 93: A margóra nyomtatva: “Societatem Jesu crescere non minui persecutionibus." - Felette: Mala uita / Jesuitae. (Dr. 56.)

ibid. p. 113: “Velle se hac aestate proxima Viennam Austriae suis viribus expugnare; deinde sceptrum suum in Italiam inferre et Romae ostentare." A margón: Meszi sán/ta ebnek / Hiericho. (Dr. 57.)

ibid. p. 114: A margóra nyomtatva: “Series Imperatorum Turcicorum", a szövegben a török császárok genealógiája. - A margón: Paulus Jo/vius aliter / certet. (Dr. 234. tévesen a 107. sz. könyvben lévőnek tüntetve fel.)

ibid. p. 136: Egy belgiumi városkának a holland confederatusok által csellel, a kapuőrség rászedésével való elfoglalásának elbeszélése mellett a margón: Fide, sed / cui. Vide. (Dr. 69. tévesen a 107. sz. könyvben lévőnek tüntetve fel.)

ibid. p. 171: A margóra nyomtatva: “Sponsatio Caroli Archiducis Austriae filiae cum Transylvano." - Alatta: Bochkay / Istua(n) / köuet / es leanj / kerö. (Dr. 227.)

ibid: p. 207: “Novae Zemlae" - aláhúzva, s a margón: Vy föld. (Dr. 230.)

ibid. p. 228: A margóra nyomtatva: “Mater cum filia capitur" - alatta: Fabula / risu digna. (Dr. 235. tévesen a 107. sz. könyvben lévőnek tüntetve fel.)

ibid. pp. 364-365: Egy Máriával kapcsolatos csoda elbeszélése után: “Scribimus haec non iis, quibus Deus aut omnipotens non est, aut nihil facere debet, nisi quod ipsis decorum videtur, credentes sanctos esse mortuos, et Deum nullam eorum habere rationem: falsum esse quod Christus dixit: Si quis mihi ministraverit, honorificabit eum pater meus. Quando? in vita? minime: peripsemata enim hic sunt et purgamenta huius mundi. / / Sed post mortem, cum regnant in caelis una cum Deo. Sed iis scribimus haec, qui credunt Deum posse operari quando, quicquid, et per quod ipse vult: qui honorat Sanctos suos, eosque a nobis vult honorari. Sed haec praeter institutum nostrum." - A p. 364 alján és a p. 365 margóján, fent: E contra / quandoquidem Sancti in regno Caelor(um) / nesciunt nos nominatim, nec<(...)> / speciale erant pro singulo quoq(ue) / vt / / vt Jsaiae / cap. 63 N 16. / Tu enim pater / noster, et Abra/ham nesciuit / nos, et Izrael / ignorauit nos. (Dr. 58.)

ibid. p. 365: Az előbbi jegyzettől vonallal elválasztva, de gondolatilag ahhoz kapcsolódva, a margón: Si enim uis / historizare / non misceas / sacra inter / prophana. (Dr. 59.)

ibid. p. 367: “Visegradum redit in Caesareorum potestatem" - A margón: Visegrad. (Dr. 231.)

ibid. p. 387: “Nullis hac in re provinciis, regnis, urbibus aut locis ... parcerent." - A margón: Penz elegsege. (Dr. 232.)

b) p. 5: “Hinc homicidiae, insidiae, proditiones inauditae: hinc luxus, voluptates, in cibo, potu, vestibus et aedificiis Deo, hominibusque detestanda prodigitas: quibus alendis cum desunt vires, ad rapinas, artes piraticas, agrorum depopulationes, innocentium direptiones, huiusmodi homines convertuntur. Haec omnia iustorum bellorum titulis excusantur." - A margón: Verum / dicis / Jansonj. (Dr. 60.)

ibid. p. 49: A visszafoglalt Vác kifosztásának elbeszélése mellett a margón és a lap alján: Vácz / Tu Jansonj / Hungariae / praesidia haud / directe, con/templaris, / verum melius / ex missilibus narrationibus intellexis/ses, quam prolata vilipendia / narras. (Dr. 61.)

ibid. p. 78: “Decimo quarto Septembris Cardinalis Toletanus ex hac terrena vita in illam caelestem transmigravit ..." - Az “illam"-hoz jelölve, a margón: vtina(m). (Dr. 62.)

ibid.: “Paucis ante diebus testamentum condiderat, in quo heredem instituit Basilicam S. Mariae Maioris." - A margón: quia deus / amabatur. (Dr. 228.)

ibid. p. 113: “Togaium" - Aláhúzva, s a margón: Tokay. (Dr. 233.)

ibid. p. 136: “... duo aurea ... horologia per legatum suum Sultano donavit ..." - A margón: Nagi / kár volt / roz ebnek / olian draga / orákat kül/deni. (Dr. 63.)

Azonosítás: KENDE 95; FERENCZI 579. A mű II. kötetét vide n^o 145 és 476., a sorozat egyéb köteteit pedig n^o 543, 677.

Zrinyiana: A bejegyzések tanúsága szerint az 1590-es évek egykorú krónikáját Zrínyi figyelmesen és kritikusan, a magyar vonatkozásokra fokozottan figyelve olvasta. Az a) p. 136.-ra beírt mondást idézi a 11. af. is. Cf. KLANICZAY 1964, pp. 59, 77, 379, 380, 384, 404.

[ISSELT, Michael von]: Mercurii Gallobelgici, sive rerum in Gallia et Belgio potissimum, Ungaria quoque, Germania, Polonia, Hispania, Italia, Anglia, aliisque christiani orbis regnis et provinciis a Julio mense anni 1593. usque ad annum 1595. gestarum nuncii, tomus secundus. Quattuor libros: 7, 8, 9. et 10. comprehendens. Auctore D. M. Jansonio [pseud. = Isselt] Doccomensi Frisio.

Coloniae Agrippinae, apud Godefridum Kempensem, anno 1595. 8^o, 432 pp.

Példányleírás: Pergamenkötés. A metszésen, alul: 36. Az első táblán, belül: 348.

Possessorok: A címlapon: Stephanj Jona mppa / Arte et Marte 1620.

p. 53: “... et iuxta aggerem, cui nomen Stopasch castra metatus est:" A “Stopasch" fölött kis tollvonás, a margón: Sosto. (Dr. 219.)

p. 165: “Eductos in duas divisit acies, unam aciem Christianorum apellari iussit, alteram Turcarum ... et praemia victori proposuit ..." - A margón: Illjen azz iduözitö / Jesvs dolga. (Dr. 50.)

p. 207: Zrínyi György 1594 márciusi sikeres Kanizsa környéki expeditiójának (Berzence elfoglalása) leírása mellett a margón: Jo Zrinj / Georgj. (Dr. 129.)

p. 353: “... de reliquiis Regni Ungarici, omniumque provinciarum conclamatum esse." - A margón: Ith kellene / mastis fel / pillantanj. (Dr. 130. hibásan.)

p. 402: Győr 1594. július 21-i megszállását követően a törökök “aliquot christianos occiderunt, et nobilem quendam Ungarum captivum in castra retraxerunt." - A “nobilem" szó után jel, a margón: Melchio-/rem Posar. (Dr. 131, teljesen hibásan.)

Azonosítás: KENDE 95; FERENCZI 579. A kötet egy másik példányát vide n^o 476, a sorozat egyéb köteteit pedig n^o 144, 543, 677.

Zrinyiana: Vide n^o 144.

KURELIĆ, Lovro: Breve e succinto racconto del viaggio, solenne entrate, et ossequiosi vasaltaggi, essibiti alla gloriosa maest(a) dell'augustissimo imperatore Leopoldo. Dall'eccelsi stati e fedelissimi vasalli dell' inclite ducale [sic] provincie di Stiria, Carinthia, Carniola, Goricia, Trieste, etc. Principiato nel mese di giugno, e finito d'ottobre l'anno 1660. Con l'appendice di tutti l'atti publici, e notabili, accaduti minutamente nelli orraggi, arrollati nei fasti araldici. Per opera e studio di Lorenzo de Churelichz, araldo di sua maest(a) cesarea.

In Vienna typis Matthaei Riccii, typographi academici, anno 1661, penes authorem impensis eiusdem. 8^o, 165 pp.

Példányleírás: Fehér bőrkötés. A metszés aranyozva. A gerincen: 381. Az előzéklevél versón: 265.

Bejegyzések: Zrínyi Péter neve és a “Croati" szó (p. 130.) piros ceruzával megjelölve - feltehetően XX. századi kutató kezétől.

Azonosítás: FERENCZI 484; App. Hung. 856. A Catalogus a címlevél utáni lapon, kiemelt szedéssel kezdődő szerzői dedikáció elejét (Applauso araldico. Alla sacra maest(a) ...) adja meg címként, a szerzőre vonatkozó szöveget viszont a címlapról másolja.

Zrinyiana: A könyvben leírt császári utazás egyik epizódja: Duino-ból Triesztbe a császár Zrínyi Péter bárkáján hajózott, miközben zene hangjaira “le marine Sirene con gli Delfini ... in gran quantit(a) ... intorno la detta barcha danzavano ..." Zrínyi Miklós érdeklődéssel olvashatta a híradást az öccse által rendezett, az Adriai-tenger szirenáit mozgósító látványosságról.

MARTINI, Martino: De bello Tartarico historia, in qua, quo pacto Tartari hac nostra aetate Sinicum Imperium invaserint, ac fere totum occuparint, narratur, eorumque mores breviter describuntur. Auctore P. Martino Martinio, Tridentino, ex vice provincia Sinensi, Societatis Jesu in urbem misso procuratore. Romae, typis Ignatii de Lazaris et sumptibus, 1654. 12^o, 111 pp.

Azonosítás: Carlos SOMMERVOGEL, S. J., Biblioth(e)que de la Compagnie de Jésus, t. V, col. 647. Számításba jöhetnek a mű többi 12^o kiadásai is: Antwerpen, 1654; Köln, 1654; Róma, 1655; Amszterdam, 1655: A római kiadások címleírásakor SOMMERVOGEL a szerző neve előtt csak P. betűt jelöl, a Catalogus-ban azonban R. P. áll. Ha nem csupán SOMMERVOGEL elírásáról van szó, akkor Zrínyi példánya a három másik kiadás egyikével lehetett azonos.

MARTINI, Martino: Martini Martinii Tridentini e Societate Jesu Sinicae historiae decas prima. Res a gentis origine ad Christum natum in extrema Asia, sive Magno Singrum imperio gestas complexa.

Monachii, typis Lucae Straubii, impensis Joannis Wagneri civis et bibliopolae Monacensis, anno 1658. 4^o, 362 pp.

Példányleírás: Pergamenkötés. A gerincen: 240. Az előzéklevél versón: 543.

Azonosítás: KENDE 140; FERENCZI 202.

SEMEDO, Alvarez: Historica relatione del gran regno della Cina, divisa in due parti. Nella prima si tratta del regno in comune, delle provincie in particolare, delle persone cinesi ..., della christianit(a) antichissima nella Cina. Nella seconda dell'origine della predicatione evangelica, con tutti le [sic] successi sino alti tempi nostri. Del P. Alvaro Semedo portoghese della Compagnia di Gies(u). In Roma, per Vitale Mascardi, 1653. 4^o, 309 pp.

Azonosítás: Carlos SOMMERVOGEL, S. J., Biblioth(e)que de la Compagnie de Jésus, t. III, col. 1395. Létezik a könyvnek egy a fentivel teljesen azonos, csupán az impresszumban különböző (In Roma a spese di Biagio Diversino e Zanobio Masotti) kiadás-változata is (ibid. t. XII, col. 807).

GADDI, Jacopo: De scriptoribus non ecclesiasticis, Graecis, Latinis, Italicis, primorum graduum in quinque theatris, scilicet philosophico, poetico, historico, oratorio, critico, Jacobi Gaddii Academici Svogliati critico-historicum, et bipartitum opus. In prima parte agitur de iis, qui opera ediderunt ante annum salut. 1550. duobus, et amplius annorum millibus convolutis.

Florentiae, typis Amatoris Massae, 1648. 2^o, 296 pp.

Példányleírás: Papírkötés. A gerincen: 42. Az előzéklevél versón: 307.

Bejegyzések: A hátsó védőlevél versón ismeretlen XVII. századi kéz latin bejegyzése. Dr. 10. tévesen Zrínyinek tulajdonítja.

Azonosítás: KENDE 78; FERENCZI 230.

GADDI, Jacopo: Jacobi Gaddii De scriptoribus, tomus secundus. In hoc haud pauca continentur ad politicam, et naturalem philosophiam; ad theologiam tum christianam, tum ethnicam; ad historiam multiplicem, cuius casus memorabiles referuntur, citatis M. SS. quorum nonnulla multis ignota delitescunt; ad criticam et poeticam artem spectantia, ita ut opus curiosum, et utile sit non modo philologis, sed etiam philosophis, theologis, et concionatoribus.

Lugduni, ex typographia Joan. Pet. Chancel, via Paradis, iuxta Divae Confortatricis, 1649. 2^o, 386 pp.

Példányleírás: Papírkötés. A gerincen: 43. Az előzéklevél versón: 308.

Azonosítás: KENDE 78; FERENCZI 230.

Zrinyiana: A könyv Zrínyi irodalomtörténeti értesüléseinek egyik forrása lehetett. Cf. SZÖRÉNYI 1979, p. 284.