CHOKIER de Surlet, Jean de: Thesaurus politicorum aphorismorum repetitae lectionis, divisus in tres partes; quarum prima principum, consiliariorum, aulicorum, legatorum institutio proprie continetur. Ad serenissimum principem Ferdinandum, utriusque Bavariae ducem, principem electorem Coloniensem, episcopum et principem Leodiensem, Paderbornensem et Monasteriensem, comitem Palatinum Rheni etc. Secunda pars notas complectitur in Onosandri Strategicum, sive de imperatoris institutione, ad disciplinam militarem spectantes. Tertia utrique conveniens de legationibus. Ad serenissimum principem Maximilianum Henricum, utriusque Bavariae ducem, archiepiscopatus et electoratus Coloniensis, episcopatus Hildesheimensis, et Bergtesgadensis electum et confirmatum coadiutorem, etc. Auctore Joanne a Chokier de Surlet, canonico ac vicario generali Leodiensi, ac eidem serenissimo episcopo principi Leodensi, utriusque Bavariae ducis a consiliis arcanis. Cum indice gemino: uno capitum, altero rerum locupletissimo.

Leodii, apud Leonardum Streel, typographum, 1643, sub signo paradisi terrestris, sumptibus Joanni Kinchii bibliopolae Coloniensis. 2^o, 412 + 165 pp.

Példányleírás: Pergamenkötés. A gerincen: 89. Az első táblán, belül: 422.

Possessorok: Az előzéklevél versón Zrínyi “Nemo me ... 1646" exlibrise, a jelmondattal.

p. 262: “Itaque tragico: contemne fauram, fanra vix vero favet." - A margón ceruzajel, Zrínyi kezével?

Azonosítás: KENDE 223; FERENCZI 245.

Zrinyiana: Zrínyi francia orientációjú politikai olvasmányainak egyike. Cf. KLANICZAY 1985, p. 186.

2 Sacri Romanij [sic] Imperij Pax, varijs olim consilijs agitata, nunc demum medullitus discussa. ad binas Hypotheses deducta etc. Liber in filera, tenuis, in membrana alba. Auctore Caramuele.

a) CARAMUEL LOBKOWITZ, Juan: Sacri Romani Imperii pax. Variis olim consiliis agitata, nunc demum medullitus discussa, ad binas hypotheses reducta. Sub primam condemnata et dissuasa. Sub secundam pia, licita et valida demonstrata, commendata, approbata, persuasa. Est opus theologico-politicum, multas radicitus controversias (et praecipue omnes illas, que voluntatis directae et indirectae, liberae et necessariae, moralis et physicae, permittentis et cooperantis, intentionales, praeterintentionales, et contraintentionales actus, et eorundem meritum et demeritum, nec non pontificum, imperatorum, regum, principum in res et personas ecclesiasticas et saeculares impotentiam, et potentiam concernunt) examinans. Adeoque non solum caesari, regibus, et electoribus, sed etiam philosophis, theologis, iurisperitis, historicis, et quibuscumque doctoribus ecclesiasticis, saecularibusque necessarium. Illud ad mentem sanctissimi domini nostri Joannis papae I; Iustini imperatoris optimi; et theologorum quos uterque consuluit; Hispanorum, Gallorum, Bohemorum, Hungarorum, etc. eminentissimorum principum Truchsessii, et Pasmanni; omnium ad unum illustrissimorum episcoporum, reverendissimorum abbatum, eximiorum et clarissimorum doctorum, etc. qui comitia generalia imperii Augustae anno 1555. celebrarunt; illorum qui religionis pacem doctissimo libro illustrarunt, juridicarum facultatum Universitatum Friburgensis et Herbipolensis, praecipuorum doctorum, et professorum, qui hodie florent in Universitatibus Viennensi, Pragensi, Graecensi; reverendissimi P. Quirogae Mariae imperatricis confessarii; omnium principum nobilium et doctorum, qui Monasteriensi paci anno 1648. subscripserunt, et ut verbo omnia colligam, omnium aut fere theologorum et iurisperitorum, qui a centum annis fuerunt in Germania consulti, contra pauculorum novas et improbabiles opinationes ex veteris verse et communis theologiae fundamentis, etc. Scripsit Caramuel. Editio tertia et correctior et auctior.

Viennae Austriae, apud Matthaeum Cosmerovium, anno 1649. 2^o, 72 ff. + 168 pp.

b) Caramuelis opera omnia.

(Viennae Austriae, excudebat Matthaeus Cosmerovius, in aula Coloniensi, 1649. ) 2^o, 15 pp.

c) BASTIANCHICH, Matthias: Questio regularis. An monasticen professis, academici honores conveniant? Proposita fuit Viennae in summo S. Stephani templo, ab amplissimo et spectabili P. Matthia Bastianschitz, e Societate Jesu, ... nimirum anno a partu virgineo 1649 die 26 Augusti ...

Viennae Austriae, apud Matthaeum Cosmerovium, in aula Coloniensi, anno 1649. 2^o, 6 pp.

Példányleírás: Kiadói kolligátum. Pergamenkötés. A gerincen 106.

Azonosítás: KENDE 119 FERENCZI 434.

[VERA Y ZUŇIGA Figueroa, Juan Antonio de:] Il perfetto ambasciatore, transportato dall'idioma spagnolo, et francese nell'italiano per Mutio Ziccata. Opera politico-historica. All'illustrissimo signor, et padron mio colendissimo, il signor Umberto Gioanni Zernin, barone de Chudeniz, etc.

In Venetia, appresso Giusto Wiffeldick, 1649, all'insegna di Colonia Agrippina. 4^o, 368 pp.

Példányleírás: Szakadozott papírkötés. Csak az első ív van fölvágva. A gerincen: 213. Az első táblán, belül: 23.

Azonosítás: KENDE 246; FERENCZI 372. A szerző azonosítását lásd: Eduart TODA Y GÜELL, Bibliografia espaňola d'Italia des origens de la imprempta fins l'any 1900, t. I V, Castell de Sant Miquel d'Escornalbou, 1930, p. 280.

Zrinyiana: A könyv helyéről és irányzatáról Zrínyi politikai olvasmányai között Cf. KLANICZAY 1985, p. 187.

[MARIALES, Xantes]: Istravaganze nouvamente seguite nel christianissimo regno di Francia, overo eccessi del policismo. Colla regolatione di Lodovico Nono di Francia, e d'Errico Secondo d'Inghilterra. Modernamente impugnate dall' asserto parlamento di Parigi nel libro intitolato Della sovrana giuridittione de' re sopra la politia della chiesa. Colle contrarisposte del cavalier Pietro Paolo Torelli [pseud. = Mariales] da Urbino. Alla sincera piet(a) di chiunque governa.

In Colonia, per Tinchio, 1646. 4^o, 150 pp.

Példányleírás: Papírkötés. A gerincen: 18 [idegen jelzet].

Azonosítás: KENDE 227; FERENCZI 370. Az álnév feloldása NUC alapján.

a) ROCCABELLA, [Gian Filippo]: Iddio operante, autore Tomaso Roccabella.

In Venetia, 1645, presso Gio. Pietro Pinelli stampator ducale. 4^o, 119 pp.

b) ROCCABELLA, [Gian Filippo]: Prencipe deliberante, autore Tomaso Roccabella.

In Venetia, 1646, appresso Gio. Pietro Pinelli, stampator ducale. 4^o, 232 pp.

c) ROCCABELLA, [Gian Filippo]: Prencipe morale, autore Tomaso Roccabella. Parte prima.

In Venetia, 1645, presso Gio. Pietro Pinelli, stampator ducale. 4^o, 179 pp.

d) ROCCABELLA, [Gian Filippo]: Prencipe morale, autore Tomaso Roccabella. Parte seconda.

In Venetia, 1645, presso Gio. Pietro Pinelli, stampator ducale. 4^o, 120 pp.

e) ROCCABELLA, [Gian Filippo]: Prencipe prattico, autore Tomaso Roccabella.

In Venetia, 1645, presso Gio. Pietro Pinelli, stampator ducale. 4^o, 163 pp.

Példányleírás: Kiadói kolligátum.

Azonosítás: Vat., Wolfb. pld. Az öt mű mindkét esetben egybekötve található, azonos sorrendben. Zrínyinek is bizonyára egy ilyen kiadói kolligátum volt a birtokában, hiszen a Catalogus-ban említett első mű önmagában nem lenne “crassus", s nem volna helye a “Politici" szakban. A művek első kiadásai (sorrendben: ca. 1628, 1628, 1632, 1632, 1633), más méretük miatt nem jönnek számításba. A szerző valódi nevéről cf. Tommaso BOZZA, Scrittori politici italiani dal 1550 al 1650, Roma, 1959, p. 161.

Zrinyiana: Zrínyi francia orientációjú politikai olvasmányainak egyike, mely a lakonikus, tacitista stílus melletti állásfoglalásával is felkelthette figyelmét. Cf. KLANICZAY 1985, pp. 186, 208.

PARUTA, Paolo: Discorsi politici di Paolo Paruta nobile vinetiano, cavaliere e procurator di San Marco. Ne i quali si considerano diversi fatti illustri, e memorabili di principi, e di republiche antiche, e moderne. Divisi in due libri. Aggiuntovi nel fine un suo Soliloquio, nel quale l’auttore fa un breve essame di tutto il corso della sua vita. All'illustrissimo, et reverendissimo monsignor Francesco Barbaro, patriarca d'Aquilegia.

In Venetia, 1599, appresso Domenico Nicolini. 4^o, 636 + 21 pp.

Példányleírás: Pergamenkötés. A gerincen: 156. Az első táblán, belül: 42.

Bejegyzések: Két helyen ismeretlen XVII. századi kéz rövid latin margójegyzete.

Azonosítás: KENDE 160; FERENCZI 407.

MACHIAVELLI, Niccol(o): Tutte le opere di Nicol(o) Machiavelli, cittadino e secretario fiorentino, divise in V. parti et di nuovo con somma accuratezza ristampata.

1550 [recte: 1610-1619 között], [s. l.]. 4^o, 320 + 106 + 280 + 152 + 158 pp.

Azonosítás: Sergio BERTELLI, Piero INNOCENTI, Bibliografia, Verona, Valdonega, 1979, pp. 97-98 (Opere di Niccol(o) Machiavelli, X). Machiavelli összes műveinek fenti, legkorábbi kiadásában az 1550-es évszám, valamint az újrakiadásra való utalás csak a hatóságok megtévesztését szolgálta. Ugyanez vonatkozik a lényegében teljesen egyező, s az 1550-es fiktív dátumot ismétlő további kiadásokra is. Ez utóbbiak Genfben jelentek meg, s idejükről csak az ante quem állapítható meg: 1628, 1636, 1646, 1660. Zrínyi tulajdonában nyilván az 1646 előtti kiadások valamelyike volt.

Zrinyiana: Machiavelli eszmerendszere, politikai és hadtudományi tanítása s különösen politikai etikája Zrínyi egész gondolatvilágának legfontosabb ideológiai alapját, forrását alkotja. A Machiavelliével rokon elvek sokasága jelentkezik már az eposzban is, de különösen prózai műveiben. Cf. SZÉCHY 1896-1902, t. III. pp. 191-194, 216; t. IV. pp. 121-128; KŐRÖSI 1902, pp. 20-34, 142-161, 272-299, 392-445; PETHŐ 1910, pp. 98-127; KŐRÖSI 1918, pp. 37-46; KŐRÖSI 1923, pp. 43-55; KLANICZAY 1947, p. 36-39; KLANICZAY 1964, pp. 399-400, 429-438, 450-467; KLANICZAY 1973, pp. 364-386; KLANICZAY 1985, pp. 199206. Szemben azonban SZÉCHY és KŐRÖSI állításaival, eszmei rokonságról, nem pedig szövegszerű egyezésekről van szó; Macchiavelli elvei és gondolatai gyakran a Zrínyi által közvetlenül használt forrásokon (de Silhon, Alamos, Malvezzi, Guicciardini, Lottini stb., az Áfium-ban Busbecquius) keresztül érvényesülnek. Machiavellitől való közvetlen szövegátvétel csupán néhány esetben mutatható ki: 126. af. (esetleg); 2. cent.; 5. cent. Cf. KLANICZAY 1964, pp. 400, 425.

[GENTILLET, Innocent]: Commentariorum de regno aut quovis principatu recte et tranquille administrando. Libri tres. In quibus ordine agitur de consilio, religione et politia, quas princeps quilibet inditione sua tueri et observare debet. Adversus Nic[olaum] Machiavellum Florentinum. Ad potentissimum et illustrissimum principem, Franciscum Alenconii ducem, filium fratremque regium.

Argentorati, sumptibus Lazari Zetzneri bibliop. 1611. 12^o, 767 pp.

Példányleírás: Zöld pergamenkötés. Az előzéklevél rectón, ceruzával: 118.

Possessorok: A címlapon: Wolff Rädlinge Argentinae - saec. XVII.

p. 24: Septimius Severus válasza lázadó katonáinak, akik fiát kiáltották ki császárnak: “Tandem sentitis caput imperare, non pedes." - A margón figyelemfelhívó jel, Zrínyi kezével.

Azonosítás: KENDE 129; FERENCZI 319.

Zrinyiana: A könyv helyéről és irányzatáról Zrínyi politikai olvasmányai között cf. KLANICZAY 1985, p. 203.

Evidentia causae Bohemicae, qua Ferdinandi II. caesaris legitima abdicatio et Frederici Palatini justa electio, breviter et succincte demonstrata.

1626, [s. 1.]. 4^o, 76 pp.

Azonosítás: Wolfb. pld.

Zrinyiana: Zrínyi politikai aspirációi szempontjából nem közömbös, hogy ismerte a Habsburg-uralkodót detronizáló cseh felkelők történeti és közjogi érveit. Cf. KLANICZAY 1985, p. 313.

AMMIRATO, Scipione: Discorsi del signor Scipione Ammirato sopra Cornelio Tacito. Nei quali si contiene il fiore di tutto quello, che si trova sparto ne' libri delle attioni de' principi, et del buono, o cattivo loro governo. Notando tra i movimenti delle guerre, e tra i conducimenti de gli esserciti e tra gli altri capi dell'istoria, alcuni avvertimenti notabili ad utilit(a) di essi principi per inducer ne i popoli la desiderata felicit(a). Con due tavole. Una de' discorsi, e luoghi di Cornelio, sopra i quali son fondati. L'altra delle cose pi(u) notabili.

In Venetia, 1607, appresso Matthio Valentino. 4^o, 562 pp.

Példányleírás: Pergamenkötés. A gerincen: 188. Az első táblán, belül: 56.

Bejegyzések: Idegen kéz bejegyzései a 220. és 221. lapok tetején: 12. Feb. d. 5. stefano spaier és A di 18. (...) Feb. Dr. 137. tévesen Zrínyinek tulajdonítja.

Zrínyi bejegyzései?: Számos helyen figyelemfelhívó vízszintes ceruzajelek a lapszéleken (pp. 5, 28, 29, 35, 56, 63, 79, 84, 108, 117, 128, 160, 187, 203, 20ó, 221, 226).

Azonosítás: KENDE 2 (a DAUN-féle rendezés és ennek nyomán KENDE tévesen a Catalogus IV. 11. tételével azonosították; vide n^o 162); FERENCZI 403.

Zrinyiana: A tacitista politikai irodalom egyik alapművének számító könyvből számos párhuzamos hely idézhető a Vitéz hadnagy egyes részeihez, a közvetlen forrásként való használat azonban nem mutatható ki. Cf. SZÉCHY 18961902, t. III, pp. 188-190, 202, 213; KLANICZAY 1964, pp. 397, 426. De hogy Zrínyi becsülte a művet, azt tanúsítja, hogy latin fordítását is megszerezte (vide n^o 162).

11 Idem Scipionis discursus. [Utólag beszúrva két tétel közé.]

AMMIRATO, Scipione: Scipionis Amirati [sic] celeberrimi inter neotericos scriptores Dissertationes politicae sive discursus in C. Cornelium Tacitum; nuper ex Italico in Latinum versi, et cum toto rei politicae studiosorum orbe communicati. Quibus praemissae sunt ex eodem Tacito excerptae Digressiones politicae a Christophoro Pflugio, equite Misnico, viro imaginibus, et doctrina praeclaro, indicatae obiter amico studioso. Accessere seorsim ob argumenti similitudinem, summamque operis elegantiam De regis, ac regni institutione libri III. Cum elenchis capitum, et accuratis indicibus inicuique operi adiunctis. Helenopoli, impensis Joannis Theobaldi Schönwetteri, praelo Richteriano, 1609. 4^o, 393 + 104 pp.

Példányleírás: Pergamenkötés. A gerincen: 36.

Possessorok: Az első táblán, belül: Anno 1615 Franciscus Listi. Ugyanott Zrínyi “Sors bona ... 1652" exlibrise.

Bejegyzések: A címlapon, a lapszéleken és az indexben Listi, tudós alaposságú latin jegyzetei, kiegészítései, kiemelései.

Azonosítás: KENDE 165 (a DAUN-féle rendezés és ennek nyomán KENDE tévesen a Catalogus IV. 10. tételével azonosította a kötetet (vide n^o 161); FERENCZI 405.

Zrinyiana: Vide n^o 161.

MALVEZZI, Virgilio: Discorsi sopra Cornelio Tacito del marchese Virgilio Malvezzi. Al serenissimo Ferdinando II. gran duca di Toscana.

Venetia, 1635, presso Marco Ginammi. 4^o, 361 pp.

Példányleírás: Piros bőrkötés, két pár hasonló bőrszalaggal. Az első táblán, belül: 555.

Possessorok: A címlapon: fratris Theodori de Mantua.

Bejegyzések: p. 117: ismeretlen kéz (Theodorus de Mantua?) az utolsó nyomtatott sort a lap aljára kézzel lemásolta.

Zrínyi bejegyzései: Az előzékfüzet levelein és a könyv számos lapján található bejegyzések a lapok szélén gyakran csonkultak; a bejegyzések után történt bekötéskor vághatták le a levelek külső szélét.

előzékfüzet 1r: 1mo reges quare propter paucitatem hominum magnorum ingeniorum / quia in primis quando R(es) P(ublic)ae esse incipiunt non multi sunt magni ingenij homines. / 2cundo postea nem publicam fecerunt, quare, quia plures / magni ingenij homines ideoq(ue) non uolebant cedere unus alteri nem publicam co[nsti] / tuerunt. NB Roma, quia neq(ue) adeo prope mare est ut ab hostibus derepente inuadi possit neq(ue) / procul ut negotiationib(us) et mores com(m)oditatib(us) ege[at] / ideo bon(us) est satus R(ei) P(ublic)ae. Cf. Malvezzi pp. 1-8: “De' reggimenti ch'ebbe Roma; e per qual cagione il pi(u) delle volte le citt(a) nascono sotto la potenza regia. Discorso primo."

ibid.: Monarchie mutantur prop(ter) natura(m) et mores principum, sicut (...) <adulterio> mutatio Ro[mae] / ex adulterio Tarquinij cum Lucretia, <Brutus (... ... ... ...)> Brut[us] / non propter ultionem Lucretiae; sed propter amorem libertatjs, nactus illam [oc]/casionem coniurauit contra Tarquinium, ergo bonam uitam P(ublica)m, esse oportet. / Semper fari primi qui Regnum adipiscuntur usq(ue) ad finem bene se gerunt<(... / ... ...)> sicut Romulus, qui uero ijs succedunt superbia in[du] / untur et perdunt se et Regnum, sicut Tarquinius, item Jeroboam / minim(us) digit(us) maior est dorso Patris mei Jeroboa(m). mutantur ergo imperia pr[op]/ter uitia Imperatorum dicit Autor quod numerus septenario ordine / mutat Res Pub(lica) <sicut mo> nam in septimo Rege mutata est Res P[ub(lica)] / similiter dicit de corpore humano, quod ad eundem numerum mut[atur] / <num> non tamen obligant numeri; sed inclinant ad muta[tio]/nem, quia Deus omnia posuit in mensura et pondera. Cf. Malvezzi pp. 8-20: “Perch(e) la citt(a) di Roma venisse dalla potenza regia alla libert(a) ... Discorso secondo."

ibid.: 3 / numer(us) binari(us) est corruptio R(erum) P(ublicaru) m et maxima mutatio <(... ...)> / sicut duo filij samuelis quos pati Istraelitae non potuerant ideoq(ue) / regem a Samuele rogarunt in ternario uero nume[ro] / maxima perfectio est Theologice, sicut Sancta Trinitas, qu[ia] / S Spiritus facit unionem Patris et filij. Politice uero quoq(ue) / Etiamsi duo aliquid mutare uellent tertius non permi[ttit] / sed si in duobus est statim diuiduntur et fiunt bella in/testina tempore cesaris [sic] Crassi et Pompei non uenit Tiran/nis in R(e) P(ublic)a. Cf. Malvezzi pp. 24-26: “Che la potenza de' pochi non pu(o) dare nel meglior numero, che nel tre. Discorso quarto."

előzékfüzet 2r: Salmensis [Ecchius Salm] statim accepto ma(n)dato / reuertitur. I[stvánffy] lib: 23. fol: 491. numero 30. Vide Istvánffy p. 491.: “Salmensis... mandato Caesaris paret, et cum exercitu revertitur."

ibid.: 6 ego credo quod <Selimus> Mehmetes ideo / mortem Sulimani occultauit, Vt prius Se[li]/mus filius quam Paiazetes sciat, et / Regnum arripiat. Cf. Malvezzi p. 174. Lásd az ottani bejegyzést.

ibid.: 7 nobilitatem quamquam initio propositi te/nacem. I[stvánffy] l: 25, fo: 531, n: 10 Vide Istvánffy p. 531, ahol Rudolf 1572. évi koronázásának leírása során szó szerint ugyanez olvasható. Cf. Malvezzi p. 53. Lásd az ottani bejegyzést.

előzékfüzet 2r-v: 8 familia zriniana ideo potest triumphare et / laudabilis esse quia nemo ex ijs fuit qui aut imbellis / aut infidelis domino suo, nominari potuisset, ergo mo/rem gloriam consequit(ur) homo in successore bono quam / in malo, porest hic obijci et concedere aliquis posse[t] / respectu familiae, quae ut maior et laudabilior sit, om/nes bonos in ea fuisse requirita. sed respectu dignitate / quae non semper manent in familia eade(m) negare / posset. Respondeo uel ille imperator aut quisquis si / melius optat honorem suum, uel toti(us) R(es) P(ublic)a si / suum non Princeps sed Tyrannus est, si R(es) P(ublic)a / ergo oportet, ut et successorem bonum desi/deret, quia maior honor est Rei P(ublic)ae seu Reg/ni omnes bonos habuisse principes quam om/nes tirannos. / 2cunda ratio quia si malum sucessorem elig[et] / et ille succedens si rationis aliquid habebit / ad hanc regulam se aplicando adhuc peior // eliget, et sic consequenter Ruina R(erum) P(ublica)rum orie/tur [sic], et qui prim(us) hoc induxit non lauda/bilis sed omnib(us) locis demouendus erit. Cf. Malvezzi p. 259. Lásd az ottani bejegyzést.

előzékfüzet 2v: 9: Veszem eszemben en hogy az Magiar / orszagi Vrak chühelödnek, hogy az mi / kegyelmes Chaszarunk chak pro forma / kerdez tanachot tűlök, es imar mindent / el uegezet akor a nemet tanach mikor / az magiar Urakat hiak, de nem az mi / kegyelmes urunk oka az, hogy mi nem ua/gyunk elegendők, hogy olyan nagy Chaszar/nak tanachot agyunk hanem magunke/ <(...)> inuectiua quare non mittunt filios / in prouincias alias etc. Cf. Malvezzi p. 197. Lásd az ottani bejegyzést.

előzékfüzet 2v-3r: 10 - uide, mattias kiral<nnak> kroniaianak [sic] / 54 reszebe 171 foliusban, mikor / Mattias kiraly soliabot [Dzsem herceget] az mahomet Torők / Chaszar fiat kerette Francuz kiralitul / az kit az maga attiafia ki űzőt Azia/bol es Francuz kiralihoz szalladot // ennek az neue allat Mattias kirali akar ua[la] / nagy hadat indítani az Mattias kiraly. Vide Heltai, Chronica f. 171 r: “Annac vtánna, hogy a Franciai Királytól meg kérte Szollyabot, az Mahomet Töröc Czászár fiát. Mert az ő attyafia ki üszte vala ütet Asiaból: es vgy futott vala be Frantz országba a királyhoz. Ennec a neue alat akar vala Máttyás Király nagy hadat indítani a Törökec ellen." Cf. Malvezzi p. 45. Lásd az ottani bejegyzést.

előzékfüzet 3r: 11. Mattias kiralyt az beatrix Felesege ter/meszetibül ki uerte Atilais meg ualtozot ter/meszetben, es sokkan tőbbek. Cf. Malvezzi p. 142. Lásd az ottani bejegyzést.

ibid.: 12 Atila mikor budat maga attiafiat meg őlte / uolna; miniaion fől kialttak hogy igazan cheleke/det, es euel okot attak, az kegyetlenkedesere. Vide Heltai ff. 14v-15r: “Es mikoron Scambriaba iöt vólna meg öle Budát, az ö attyafiát. ... a nép fel kezde kiáltani, hogy igazán meg ölte vólna az ő attyafiát, az Budát, és soc beszéddel diczirik vala ötet." Cf. Malvezzi p. 85. Lásd az ottani bejegyzést.

ibid.: 13 az Vak belanak az szemeit az kik ki tol/tak, mind koncrul koncra haniattatanak. Magiar / bonfini(us) [Heltai]. Vac belarol 10 reszebe, 47 foliusban. Vide Heltai f. 47v, az aradi vérengzés leírásakor: “... Nemellyeket kedig ugyan kontzonként hanyának..." Cf. Malvezzi p. 188. Lásd az ottani bejegyzést.

ibid.: 14 Imre kiraly minden modon probalta az Andras / öchene [sic] uakmeröseget le chendesziteni de mind he/aba leuen, mikor megh kellet uolna uinia az / öcheuel az coronat az feiebe tette, be ment az / oche taboraba, es ugy mind az partosokat, le chen/deszite. Imre k: eletinek első resziben 51 foliusban / <uide>. Vide Heltai f. 51v: a jelenet leírása. Cf. Malvezzi, p. 334. Lásd az ottani bejegyzést.

ibid.: 15: nezd meg az Zabragi [sic] pűspők oratioiat / mit mond, az aszon uralkodasarul, <ibidem> Bon : / dec : 3, l : 1 f : 357, n : 20, másik foliusonis / n : 30. Vide Bonfini 1606, pp. 357-358: a zágrábi püspöknek Kis Károly előtt tartott beszéde. (Fógel-Iványi-Juhász-ed. t. II. pp. 5-8.) Cf. Malvezzi p. 169. Lásd az ottani bejegyzést.

ibid.: 16. Horuat orszagy ban boszuiat alya az Carolus / par(us) [sic, “parvus" helyett] ölesenek. Bon : dec : 3. l : 1, fol. 367, n: [30]. Vide Bonfini 1606, p. 367: az 1386. július 25-i véres esemény, mikor Horváti János bán és emberei megölték Gara Miklós nádort és a királygyilkos Forgách Balázst s elfogták Erzsébet királynét és Mária királynőt. (Fógel-Iványi-Juhász-ed. t. III, p. 20.) Cf. Malvezzi p. 188. Lásd az ottani bejegyzést.

ibid.: 17 suos inimicos per inimicos punit Deus. ibidem, fol: 368, n: 3[0]. Vide Bonfini 1606, p. 368, ahol a horvát bán bosszújának tanulságaként szószerint ugyanez olvasható. (Fógel-Iványi-Juhász-ed. t. III, p. 22.) Cf. Malvezzi p. 188. Lásd az ottani bejegyzést.

p. 34: Példák arra vonatkozóan, hogy a felfegyverzett katonák többé nem hajlandók, béke idején sem, megválni fegyvereiktől. - A margón: Istuanfi lib. / 5. folio 63 / [e]t 64 unam / rationem / exibit, quam / Telegdi dis/suadebat / milites uo-/luntarios, / numero, 10. Vide Istvánffy pp. 634, ahol Telegdi István 1514. márciusi beszéde olvasható, melyben óva inti a királyi tanácsot a kereszteshadjárat meghirdetésétől; a margóra szedett summázat szerint: “Stephanus Telegdinus dissuadet exercitum hunc voluntariorum esse cogendum." (DRASENOVICH nem ismeri.)

p. 41: “Essendo dunque, che le citt(a) quando stanno lontane dal timore vivono inconsideratamente; Aristotile dice in quel testo, che (e) utile alle republiche [che] vi nasca alle volte qualche accidente, acci(o)che imparino a non essere trascurate: e per(o) i Rachiensi (come racconta Polibio) mentre inconsideratamente stavano senza alcun sospetto, allhora furono per perdere la citt(a) assaltata da' popoli di Schiavonia; ma scacciatoli fuori, fu loro di grand'utile quel timore; Ut per negligentiam in periculo fuerant, et urbem, et patrios lares amittendi, per fortitudinem nihil mali perpessi, prudentius in posterum rebus suis consuluerunt." - A margón: neue nimi[s] / solicite pa[cem] / urgendo se[se] / aut metue[re] / aut pertesos / belli indic[a]/rent / I[stvánffy]: l : 33 f : 866 n 10. Vide Istvánffy p. 866: “Itaque nostri, mutuo habito consilio, ne a barbaris, quorum fidem suspectam habebant, circumvenirentur, neve nimis solicite pacem urgendo sese aut metuere, aut pertaesos belli esse indicarent, eadem nocte, qua flumine adverso, que per continentem Vaciam et postea Strigonium rebus infectis redierunt." (Dr. 71. teljesen félreértve.)

p. 44: “... externus timor maximum concordiae vinculum quamvis infestos, suspectosque iungebat inter se animos. E per(o) disse Aristotile: Cogit enim in unum communis metus, etiam eos qui prius erant inimicissimi." - A lap tetején és részben a margón: quibus a nobilitate in comitio cognitis contentionibus finis / est impo/sit(us) / I[stvánffy]: l : 22 / fol : 464 / [n]umero 10. Vide Istvánffy p. 464: Szolimán 1566. évi hadjáratának tervéről a hírek megérkeznek. “Quibus a nobilitate in comitio cognitis, contentionibus finis est impositus, decretaque, quanta afflictae vires opesque ferre poterant, subsidia, simulque sancitum, ut secundum antiqua nobilitatis instituta, praesenti in castris Caesari quisque pro virili praesto esse contendat." (Dr. 72.)

p. 45: “Carlo Ottavo haveva intentione di muovere guerra a Baisetto gran turco, e perci(o)che conosceva quanta gran vanit(a) sarebbe stata il credere, d'havere ad essere ricevuto da un imperio di religione, di costumi, e di lingua contrarij, voleva condur seco il fratello [Dzsem herceg] di Baiset." A margón: Vide 10 / retro <lib>. Cf. előzékfüzet 2v-3r, n^o 10. (Dr. 239.)

p. 50: “... temendo i Reggini dell'essercito di Pirro, re degli Epiroti, i Romapi entrarono in aiuto loro con buone forze, e se n'impadronirono." A margón: Sultan Su/liman resti/tuit Regnu(m) / Joanni Vaiuo/de (Dr. 73.)

p. 53: “... essendo, che il popolo a guisa di pecore, ove ne vede saltare una, egli segue." - A margón: Gubecia/na sedi/tio mal/um fin[em] / habuit / quia fid[es] / est rus/ticis ni[hil] / et ple/beis / I[stvánffy]. l : 24 / f. 527 / n : 30. Vedi Istvánffy p. 527, ahol elkezdődik Gubec Máté felkelésének leírása; nyomtatva a margón “Gubeciana seditio rusticorum A. 1573." (Dr. 74. félreértve.)

ibid.: “Pu(o) adunque pi(u) il popolo, e tanto maggiormente s'egli havr(a) un capo. Resta ch'io mostri, come ancora vuole, e pi(u) facilmente si persuade condurre uno al principato di quel, che si faccia la nobilt(a)." - A margón: uide 7. Cf. előzékfüzet 2r, n^o 7. (Dr. 75.)

p. 85: “... sentendosi Nerone, doppo haver ammazzata sua madre, ed una infinit(a) di senatori, applaudere, e dar nome d'huomo forte, s'immerse totalmente ne' vitij..." - A margón: uide retro / n : 12. Cf. előzékfüzet 3r, n^o 12. (DRASENOVICH nem ismeri.)

p. 95: “Come possano i principi acquistarsi l'aura popolare. Come il privato debba valersi del favore del popolo, e che parte habbia a dare il principato." A margón: Vaiuoda con[a]/tur aquirer[e] / fauorem pop[u]/larem I[stvánffy] / libro 6, folio 81 / numero 1[0]. Vide Istvánffy p. 81: “...Vaivoda ... in arcano potissimum quaerebat, ut si capta arce victor rediisset, captando popularis multitudinis favorem rebus facilius potiretur." (Dr. 76. hibásan.)

pp. 96-97: A két lap közé behelyezett cédulán: at qui liuor ei(us) et odium, unde mortem sibi comparauit / non modo in Patrem, uerum etiam in filios amicosq(ue) / profunditur Bonfini(us) de Vlrico Comite Ciliae decade, 3 / libro 8. folio 494, n : 30 / ad folium 155. in castris nat(us) alit(us) in sago, dec : 3 : l : 9 / folio 507. n. 30. Michaelis Silagi oratio, non in domo / regnatrice sed in ca(m)po. Vide Bonfini 1606, p. 494, ahol szó szerint a fenti mondat olvasható Cilleiről (Fógel-Iványi-Juhász-ed. t. III, pp. 191-192); ibid. p. 507: Szilágyi Mihálynak “in campo" mondott királyválasztó beszédében olvasható Mátyásról: “in castris natus, alitus in sago" (Fógel-Iványi-Juhász-ed. t. III, p. 209). A két Bonfini-idézet közötti “ad folium 155" utalás értelemszerűen Malvezzi megfelelő lapjára kellene, hogy vonatkozzon, az ott olvashatóknak - ti., hogy a zsarnokoknál kívánatos, hogy a bűnök és erények egyensúlyban legyenek egymással - azonban nincs közük tartalmilag a Zrínyi jegyzetében írottakhoz. (Dr. 77.)

p. 98: “Don Antonio nel Portogallo sentendosi havere l’applauso del popolo, subito senza interporvi tempo in mezo se ne valse, e facilmente gli riusci; ... e presoche hebbe il possesso, conoscendo l’instabilit(a) di quel popolo, fortific(o) subito tutii i luoghi principali." - A margón és a lap alján: Leuenta / [s]tatim ac/[c]ipit regnu(m) / quamprimu(m) / defectus a / populo / in Ritij / l : 2, f 841, n 40. Vide Bonfini 1606 függelékében (Michaelis Ritii Neapolitani de regibus Ungariae), p. 841, ahol András, Béla és Levente hercegeknek Péter király elleni fellépéséről van szó. (Dr. 78. teljesen félreértve.)

p. 102: “Come siano utili i donativi, che si danno a' soldati per arrivare, e mantenersi nel principato, e quando corrompono la militare disciplina." A margón és a lap alján: Selim(us) pater-/no imperio potit(us) / magna promissa / Janiceris et Spahoglanis / qui sunt / praetoria/ni equites / sum(m)a / pecuniae / I[stvánffy]: l : 23, folio 494, numero 10. Vide Istvánffy p. 494: “Post ejus [Szolimán] obitum Selymus paterno ... - szó szerint azonos szöveg. (Dr. 79.)

p. 126: A távoli népek kormányzására küldött miniszter gyakran zsarnokoskodik fejedelme intenciója ellenére is. Hasonlatos ez a planétákhoz: mennél messzebb van valamelyik a “primo mobile"-től, annál inkább saját mozgását követi. - E csillagászati spekuláció oldalt hosszú vonással megjelölve, s a margóra írva: omissu(m). (Dr. 80.)

p. 129: “Tenga nondimeno ogn'uno la sua opinione in questo particolare, non credo gi(a) almeno, che sia per essermi negato, che tutte le citt(a), e provincie amano pi(u) d'esser governate da un principe particolare, che vi habiti, che da qualsivoglia altro per grande, che sia." - A margón: Sigismund(us) e[x] / Silesia in Tr[an]/siluaniam / reuertitur / et pro prin/cipe recipi[tur] / I[stvánffy]: l : 31 / f : 72[6] / n : 2[0]. Vide Istvánffy, p. 726, nyomtatva a margón: “Sigismundus [Báthory] ex Silesia in Transylvaniam revertitur"; a szövegben: “... in principem recipiendum consentiat, ..." (Dr. 81.)

p. 132: A lap bal alsó sarkán értelem nélküli tollvonások. (Dr. 240. tévesen.)

p. 142: “... non potendo egli satiare l’affetto delle donne in una parte per la debolezza dell'et(a), bisogner(a) che procuri di sodisfare all'altra, e conseguentemente consentisca a tutti i loro desiderii. Non ci maravigliamo dunque, se Tacito dice, che Augusto si lasci(o) aggirare dalle donne." - A margón: retro uide / 11. Cf. előzékfüzet 3r, n^o 11. (Dr. 241.)

p. 157: “... (e) quasi necessario, che i principi siano allevati in casa di coloro a' quali succedere deono, ..." - A margón: Matias kir[al] / fattia Jan[os] / kit holta / utan kir[al]/la akar[ta] / tenni me/keppen ta/nitatta m[a]/ga mell[et] / tartatta / vide 54 r[esz] / folio 169. Vide Heltai, f. 169v: Corvin János neveltetésének leírása. (Dr. 82.)

p. 158: “S'ingannano dunque molti, che favorendo o fratelli, o figliuoli del gran turco, hanno speranza di porli nell'imperio ottomano, percioche sempre saranno come forestieri, ancorche del re al sangue rifiutati." - A margón: Lattam az / Florentiai / [h]ercegnel / [a]z Tőrők / [Cz]aszar fiat / [n]agy gondo/[l]atokat for-/[g]atni. (Dr. 83.)

p. 169: “... non si dovr(a) lasciare, che s'intromettano [le donne] nelle cose di giuditio e dello stato immediatamente, non tanto per l’incapacit(a) loro, quanto pel disprezzo, nel quale (e) sottoposto a cascare, ancorche in ogni meglior modo governasse." - A margón: proinde nihi[l] / feminar(um) impe/rio formido[lo]-/si(us) et intole[ra]/bili(us) esse / Bon: dec: 3. / l : 1, fo: 356, / n: 10 / uide retro / 15. Vide Bonfini 1606, p. 356: Mária és Erzsébet kormányzásával kapcsolatban szó szerint ez olvasható (Fógel-Iványi-Juhász-ed. t. III, p. 5.). Cf. előzékfüzet 3r, n^o 15. (Dr. 84.)

p. 174: “Era dunque Tiberio arrivato in Schiavonia, quando sua madre l’avis(o) della malattia d'Augusto, il quale, per quanto si pu(o) credere, era prima spirato, avanti, che Tiberio arrivasse a Nola, ma egli nondimeno molte volte dava voce di speranza, che fosse vicino il principe ad acquistare la sanit(a); e con questo modo and(o) tanto trattenendo, che egli pot(e) provedere a quelle cose, che pi(u) d'uopo facevano, per adempimento del suo pensiero; il che fatto, in un'istesso tempo, con un'istessa voce, diede fama della morte d'Augusto, e dell'assuntione sua al principato." - A margón: Sulimani mors / [o]ccultatur / [e]t per celer/[ri]mos nunci/[o]s Selimo / [f]ilio nunci/[a]tur hic / [u]t se Impe/[r]atorem. <(...)> [s]uccessione / [d]emonstret / acangios [akandzsi] / milites ad / depopulan-/dam Unga/riam mit-/tit, / I[stvánffy]: l : 23 / f: 493 / nu: 40 / Vide nume/[r]um 6, in / folio foris. Vide Istvánffy, p. 174: “At Mehemetes quum per expeditissimos et velocissimos nuntios mortem Selimo filio, soceroque suo significasset, jamque illum urbis Constantinopolitanae, ac solii paterni possessionem, introducente eum scandere purpurato, ... missis quaqua versum Acangiorum et praedatoriorum equitum turmis, crudelissimam depopulationem usque ad Canisam, et trans Arabonem flumen, ad Giacum usque et Sabariam fieri jussit." Cf. előzékfüzet 2r, n^o 6. (Dr. 85.)

p. 177: “Quelli huomini, che occupano uno stato altrui, portano gran pericolo mentre sta in piedi la linea de gli antichi signori; e che modo adoprar debbano per liberarsi da tal pericolo." - A margón: Transilua/niae princep[s] / omnes quo[s] / suspectos / habuit ue[l] / deleuit ue[l] / adhuc deci/net in car/ceribus. (Dr. 86.)

p. 178: “Cosi i Romani, finch(e) non fu estinta la stirpe de' Tarquinii, stettero sempre in continua guerra." - A margón: [I]stuanfi li: V / [n]umerus 40 / folio 65. Vide Istvánffy p. 65: Bakócz ünnepélyesen átadja a keresztes zászlót Dózsának - a Malvezzi-szöveggel való képzettársítás érthetetlen! (Dr. 87.)

ibid.: “... perch(e) non havesse successo buono la congiura di M. Bruto contro Cesare, come hebbe quella di L. Bruto contro i Tarquinii; in questa attendendo a distruggere non solo la linea, ma etiandio quelli, che havevano il nome commune co' Tarquinii." - A margón: Murates / [s]ublalatis [sic] / [q]uinque Frat/ribus Pat/ri succe-/dit. / I[stvánffy]: l : 25 / f 535 / n 40. Vide Istvánffy p. 535, a margóra nyomtatva: “Murates sublatis quinque fratribus patri succedit. A. 1576." (Dr. 88.)

p. 188: “Perseo fece morire colui, che era stato ministro della morte di Demetrio. Ed Ottone tutti quelli, che furono ministri della morte di Galba." A margón: uide retro / n 13 / item / n 16 / suos ini/mi /[c]os per / item 17. Cf. előzékfüzet 3r, n^o 13, 16, 17. (Dr. 242.)

p. 197: “Il modo, che deono tenere i principi per consigliarsi." - A margón: I[stvánffy]: uide de consilij[s] / quae unga[ri] / dant Imp[e] / ratori. Cf. előzékfüzet 2v, n^o 9. (Dr. 89.)

p. 201: “... non dee il principe aspettar d'essere consigliato, ma sar(a) meglio, che egli vada investigando i consigli. Doppo d'havere udito il parere de' suoi consiglieri, e dubbio se egli debba dire il suo, o quando, ed in che modo governar si possa. Per quanto giudico io, non mi pare, che egli debba dire la sua opinione, ne primo, ne mezo, ne ultimo; percioche se sara il primo, tutti gli altri acconsentiranno; se l’ultimo, ogn'uno verr(a) al suo parere, ..." - A margón: Stephanus J[o]/sica in / carcerem / detruditur / quia Prin/ceps prim[um] / de eo cap[i]/endo sen/tentiam / dixit, id[eo] / et alij o[m]/nes prae[t]/extendo i[n] / eius sen/tentiam [i]/uerunt / I[stvánffy]: l : 31 / f : 715 / n 50. Vide Istvánffy p. 715: Báthory Zsigmond “... primum omnium ... de Stephano Josica cancellario suo, ... acerbissime conquestus est; ... Haec et alia multa, vultu et sermone ad iram prono praefatus Boscajum [Bocskay] primo loco sententiam dicere jussit, qui illum malis ambitiosisque artibus, tale tantumque scelus ausum, ut reum majestatis acerbis poenis afficiendum pronunciavit; caeterique qui aderant, fere omnes in eius sententiam iere." (Dr. 90.)

p. 202: “... Gneo Pisone appresso Cornelio Tacito volendo Tiberio dire il suo parere in una certa causa disse: Quo loco censebis Caesar? si post omnes, vereor ne imprudens dissentiam; si primis, habebo quod sequar." - A margón: Mattias k: / eletiben / 38 Resz: / f: 151 / Friderich /Czaszar ellen / ualo tanach. Vide Heltai f. 151 r: “Mikoron Bathori István el végeszte vólna az ő beszédit, a püspekec és az vény tanáczoc minnyáian mellé allánac, és dicziric vala az ö tanáczát. De a töb urak, látuán a királynac kiuánságát, ellenzic vala az ő tanáczát, és a király kiuánsága mellé szóltának." (Dr. 91.)

p. 217: “Io credo, che sia tanto chiaro il pericolo, nel quale per cagione de' generali possono incorrere le republiche, e' principi, che ogn'uno per se stesso conoscendolo, non occorrer(a) ci fermiamo a provarlo, o con essempii, o con ragioni; tanto pi(u) essendo poche historie, che non siano di tali accidenti piene. Ma percioche il modo d'ostare a cos(i) fatti disordini; o non (e) stato discorso, od almeno con quella pienezza; che per se stessa ricerca una materia tale, volter(o) in questa parte il mio ragionamento." - A margón: Comes Cilia / Ladislaum / adit, et in / coruinum / exasperat / dolo et fra[u]/dib(us) ab / Imperator[e] / petere / Bon: <d> dec / dec 3, l : 8 [recte: 7!] / f. 485 / n: 10. Vide Bonfini 1606, p. 485; ahol Cillei Ulrik cselszövéseiről van szó. (Dr. 92. hibásan.)

p. 229: “i quali havendo per loro capitano Bartolomeo da Bergamo" - A “da Bergamo" szavak áthúzva, s fölé írva: Aluiano d'Aluiano. (Dr. 243.)

p. 231: “Quanto al secondo della gloria, dovr(a) imitare gli Alemani, i quali (come riferisce Tacito) assignavano tutta la lode de gran fatti proprii a' principi loro; e questo precetto potr(a) esseguire il generale, o chiamando il principe in occasione di certa vittoria, come fece Joab, o non vi potendo essere il principe, far chiamare il suo nome dall'essercito, e drizzargli trofei." - A margón: Istuanfi lib: 14 / folio 240 / numero 50 / interea Soli[ma ]/nus ut uicto[ri ]/ae suorum / interesset". Vide Istvánffy p. 239!, ahol a Roggendorff felett aratott győzelem leírása után szó szerint ugyanez olvasható. (Dr. 93.)

p. 259: “L'allevare dunque i successori bene, sar(a) di molto honore a' principi; e caso che non riescano con quelle virt(u), che si ricercano in un principe, i non dee lasciarsi muovere dalla piet(a) paterna, ma allontanarlo (benche sia cosa difficile come riferisce Aristotile) totalmente, e privarlo della regia dignit(a). A “caso" szó felett + jel, és a margón: + caso / vide 8: / auanti. Cf. előzékfüzet 2r-v, n^o 8. (Dr. 244.)

p. 266: “... per generare l’amore, ove non (e), non bisogna adoperare l’amore, ma valersi del suo contrario, cio(e), del timore. - A margón: Transil/uano amo/re ser/uite (Dr. 94.)

p. 293: “Quegli dunque pi(u) facilmente arrivera all'imperio, che essendo egli privato, haver(a) moglie di sangue regio, che colui, che far(a) egli, e la moglie di stato privato." - A margón: semper se / in illustre(m) / inserere / familiam / conatus / est / I[stvánffy]: lib 20 / fol: 401 / numero / 10. Vide Istvánffy, p. 401, ahol Heraclides despota “ambitio"-jával kapcsolatban szó szerint ez olvasható. (Dr. 95.)

p. 300: “...distinguer(o) gli officii, i quali possono essere di honore, e di pericolo; nell'ultimo caso non occorre dubitare, che l’huomo non dee aspettare d'esser richiesto dal principe, ma dee egli giudicandosi atto a ci(o), offerirsi." A margón: ultro se of/ferentem / suffecit / I[stvánffy]: lib 20 / fol: 408 / numero 20. Vide Istvánffy p. 408: Stantsith Márk halála után “eique in praefectura Sigetana Ferdinandus Nicolaum Comitem Zrinianum, ultro sese offerentem suffecit." - A lap alján: sponte subire uolentem. I[stvánffy]: l : 31 / f. 729; n: 40. Vide Istvánffy p. 729: “... Maximilianus ... Niarium [Nyáry Pált] ac Melchiorem Rederum Silesium clarum militiae virum, et egregium ducem, id munus sponte subire volentem ..." Várad védelmére rendelte. (Dr. 96.)

p. 316: “... animis ... interdum morbi, ac tabes accidunt, ut nullum ex reliquis animalibus homine atrocius, atque efferacius fiat, cui si interdum veniam, aut impunitatem aliquam concesseris, aut aliter benignitate eum fueris prosequutus, in omne dolum, fraudemque existimans, deterior fit, et erga beneficium longe magis infidus." - A margón: Basta / militum / seditione com/pulsus leuo/tiam [Lőcsére] iter susci/pit. I[stvánffy]: l : 34 / fo : 821 / n : 10. Vide Istvánffy p. 821, ahol a margóra nyomtatva szó szerint ez olvasható. (Dr. 97. hibásan.)

p. 328: “Spurinna essendo in Piacenza alla guardia di quella citt(a), vedendo che i suoi soldati lo volevano forzare a combattere co' Vitelliani, maggior di numero, e di bravura, finse di essere ancor egli dell'istessa opinione, vedendogli in tanto tumulto, e conducendogli fuori con facilit(a) gli fece accorgere dell'errore, e del pericolo, e con buone ragioni gli ridusse all'obedienza." - A margón: [H]a mohach / mezein az / kiraly igy / tetete uol/na magat / mint az / sporrina / talam el / hattak uol/na az bo/lond uitezek / az ű bolond/sagokat. (Dr. 98.)

p. 333: “Bench(e) la citt(a) di Roma, udite le seditioni de gli esserciti di Pannonia e di Germania, assai scopertamente si lamentasse di Tiberio, e nell'istesso tempo ne lo biasmasse, desiderando che in persona s'opponesse a questi tumulti." - A margón: Ludouic(us) / paludame(n)/to coronaq(ue) / indutus / seditione / placat / libro 7, fol: / 102, / numero / 10. Vide Istvánffy p. 102: II. Lajos 1522. évi prágai látogatása során megújítja a koronázási esküt. “Qua re peracta, et dissidentibus inter se de ordine coronationis, ac gestandis regni insigniis senatu et equitibus, rex paludamento, corona, sceptroque, et caeteris ornamentis ad se receptis, iisque indutus controversiam diremit." (Dr. 99. hibásan.)

p. 334: “E adunque buonissima ragione il tentar prima tutte le maniere, avanti che il principe esponga la sua maest(a) ne' tumulti; la quale disprezzata, non vi (e) altro sussidio." - A margón: [v]ide retro / n : 14. Cf. előzékfüzet 3r, n^o 14. (Dr. 245.)

p. 348: “Ma se poi per mala fortuna l’essercito di pi(u) nationi tumultua, sicome (e) difficile che avvenga, cosi avvenuto che sia, (e) impossibile il fermarlo; di che s'avvidero ottimamente i Cartaginesi, quando havendo un essercito di tal maniera composto, non furono molto lontini a perder tutto lo stato, insieme con Cartagine istessa." - A margón: sed prae/sidiarij uti / erant ex / uarijs gen/tibus col/lecti / I[stvánffy]. lib 18 / fol 336 / numero 40. Vide Istvánffy p. 348: Szolnok 1552. évi ostromával kapcsolatban: “Sed quum praesidiarii, uti erant e variis gentibus collecti, ac lingua, moribus, consensuque animorum inter se variabant, adventante Achomate, ... infami metu et pavore perterriti, non de arce defendenda, sed de turpi ac ignominiosa fuga inter se consilia miscere, eademque nocte ... dilabi coeperunt." (Dr. 100.)

p. 359: “... i Romani vollero disfar Cartagine, ricusando la pace; ma se egli (e) in dubbio, e vi conosce della difficolt(a), doverebbe accettarla, essendone richiesto. Per questo Lutatio console (come riferisce Polibio) non rifiut(o), doppo l’haver vinto in mare i Cartaginesi, la pace offertagli da Amilcare, vedendo restarvi anche molte difficolt(a) per vincere affatto." - A margón: nulla in R[egi]/a Ma(ies)t(a)te u[ir]/t(us) plus dig/nitatis hab/et splendor[is] / quam ipsa / clementia / Vaiuode Tr[an]/siluani Pu[(blic)a] / uerba, qu[an]/do ab ipso / defecere[t] / Bon : dec : [4] / lib : 1 / fol : 545 (...) n : 4[0]. Vide Bonfini 1606, p. 545: Az erdélyi lázadás leverésére érkező Mátyást a hűségére visszatérő Szentgyörgyi János erdélyi vajda hódoló és bocsánatkérő beszéddel fogadja; ennek egyik mondata: “Nulla quidem in regia maiestate virtus plus dignitatis habet et splendoris, quam ipsa clementia, qua deum reges propius accedunt." (Fógel-Iványi-Juhász-ed. t. IV, p. 14.) (Dr. 101. hiányosan.)

p. 361: “... gli Etoli fecero male a voler parlare arditamente doppo esser ridotti all'ultimo esterminio, e non voler accettare quelle conditioni di pace, che offerivano loro i Romani, ... Non (e) adunque miglior cosa in questi casi, che lasciare da una parte il patteggiare, e darsi in mano del vincitore." - A margón: Istuanfi 3 / 20 es 30. Vide Istvánffy p. 3: Bécs Mátyás halála utáni feladásának elbeszélése. (Dr. 246.)

p. 362: “... Romani ... animos, qui nostrae mentis sunt, eosdem in omni fortuna gessimus, gerimusque, neque eos secundae res extulerunt, nec adversae minuerunt, ..." - A margón: Sigismund(us) (Báthory] / [u]ict(us) pacem / Caesare uic/[t]ore impet/rat. / I[stvánffy]: l : 33, / f : 785, / n : 10. Vide Istvánffy p. 785: Báthory Zsigmond végleges bukásának az elbeszélése. (Dr. 102.)

Azonosítás: KENDE 130; FERENCZY 1/b.

Zrinyiana: Zrínyi egyik legtöbbet forgatott könyve; könyvtárának a legtöbb tőle származó bejegyzést tartalmazó darabja, mely kiváló bepillantást enged az író munkamódszerébe: részben röviden latinul összefoglal egyes fejezeteket, részben pedig a szerző megállapításaihoz hozzákeresi a megfelelő magyar történeti példákat Bonfiniből, Heltaiból és Istvánffyból, többnyire megadva a pontos fejezet- és lapszámot is. Cf. [KANYARÓ?] 1891, n^o 11, p. 174; SZÉCHY 1896-1902, t. III, 199 (az előzékfüzet 2r lapján lévő 9. sz. jegyzet hasonmásával); KARDOS 1934/1935, pp. 142-143; KLANICZAY 1964, pp. 381-383. Az 52. af.; 87. af.; 94 af. esetében Zrínyi túlnyomórészt Malvezzi megfelelő discursusainak szövegét követi, a 87. af.-ba beleépítve a Malvezzi könyvébe bejegyzett két magyar történeti példát is; lazább szöveghasonlóság még más aforizmáknál is kimutatható. Cf. SZÉCHY 1896-1902, t. III, pp. 195-196 (Zrínyi Malvezzi-példánya címlapjának hasonmásával); KLANICZAY 1964, pp. 397-398, 420-422, 487-488; KLANICZAY 1985, p. 188; NÉGYESY-KOVÁCS 1985, pp. 352-355, 360-362. Zrínyi Malvezzi lakonikus-tacitista stíluseszményét is vallotta; a Vitéz hadnagy első előszavában a Livius és Tacitus stílusa közötti különbségtételben s az utóbbi melletti állásfoglalásban Malvezzi könyvének előszavát követi. Cf. KLANICZAY 1985, pp. 207-208.

TORRE, Raffaele dalla: Astrolabio di stato. Da raccoglier le vere dimensioni de i sentimenti di Cornelio Tacito ne gl'Annali, o sia instruttione di Raffaele dalla Torre ad oratio suo figlio per approfittarsi della lettura di Tacito. Nella quale si prescrivono, e si pratticano i modi da ridurre a certa disciplina, et arte la ragion di stato.

In Venetia, appresso li Bertani, 1647. 4^o, 286 pp.

Példányleírás: Pergamenkötés, két pár zöld vászonszalaggal. A metszés zöldre festve. A gerincen: 208. Az előzéklevél versón: 502.

Possessorok: Az előzéklevél versón Zrínyi “Nemo me ... 1646" exlibrise, a jelmondattal.

előzéklevél rectón, ceruzával: Sors Bona Nihil Aliud (Dr. 20.)

előzékcímlapon: az “Astrolabio" szóban az első O átjavítva A-ra és föléírva ceruzával: Sic itur ad (Dr. 21.)

Azonosítás: KENDE 228; FERENCZY 493.

Zrinyiana: Zrínyi francia orientációjú politikai olvasmányainak egyike, mely a Tacitus stílusa védelmében írt fejtegetésével is kiérdemelhette Zrínyi érdeklődését. Cf. KLANICZAY 1985, pp. 186, 210.

SILHON, Jean de: Il ministro di stato, con il vero uso della politica moderna, del signor de Silhon, parte seconda. Trasportato dal francese per Mutio Ziccatta. All'illustrissimo et eccellentissimo sigr. il sigr. Des Hameaux, consigliere del re christianissimo ne suoi consigli, et ambasciatore de s. maest(a) appresso la serenissima Republica di Venetia.

In Venetia, appresso Marco Ginammi, 1644. 4^o, 402 pp.

Azonosítás: Vat. pld. Újabb változatlan kiadása ugyanott 1649-ben. KENDE 245 sz. alatt Silhon művének Zrínyi birtokában volt “első része" szerepel mint a könyvtár IV. 14 sz. darabja. A BZ 170 jelzetű fennmaradt példányra ugyanis tévesen ragasztották, illetve írták rá a IV. 14. jelzést. Ez utóbbi könyv valójában a következő IV. 15 sz. Catalogus-tételnek felel meg, vide n^o 166.

Zrinyiana: A könyv egy sor olyan politikai kérdést tárgyal, mely Zrínyit érzékenyen érintette: a klérus szerepe a politikában, a hitetleneknek és eretnekeknek adott szó megtartása, a törvényes uralkodó elleni felkelés, az uszkok-kérdés. Zrínyi messzemenő egyetértését mutatja, hogy a Mátyás cseh háborújával kapcsolatos elvi fontosságú fejtegetésében Silhon nézeteit tolmácsolja, részben szó szerint fordítva annak szövegét: Mátyás-elmélkedések pp. 386-387. Cf. KLANICZAY 1985, pp. 165-174, 197-198. A francia szerző iránti érdeklődését fokozhatta, hogy a számára is oly sok gondot okozó uszkok-kérdés tanulságainak elemzésekor Silhon Zrínyi apját is emlegette. Cf. KLANICZAY 1985, pp. 197-198.

SILHON, Jean de: »Il ministro di stato, con il vero uso della politica moderna. Del Signor de Silhon. Trasportato dal francese per Mutio Ziccatta.

Venetia, appresso Marco Ginammi, 1639.« 4^o, 336 pp.

Példányleírás: Vaknyomásos piros bőrkötés, két pár hasonló szalaggal. Egykorú jelzetet nem tartalmaz. A címlevél hiányzik.

Possessorok: Az előzéklevél versón Zrínyi “Nemo me ... 1646" exlibrise a jelmondattal.

Bejegyzések: Az előzéklevél rectón: Ministro di Stato.

p. 23: “La vita dell'huomo (e) cos(i) breve, o tanto travogliosa, che appena (e) bastevole per condurre a fine cinque o sei negotii" - A margón: ars longa / uita breuis (DRASENOVICH nem ismeri.)

Azonosítás: KENDE 245; FERENCZI 492. A Daun-féle rendezéskor tévesen a Catalogus II. 14. sz. tételével azonosították a kötetet, s ennek megfelelő jelzetet írtak rá; a téves azonosítást követi KENDE is, vide n^o 165. A címlap a Vat. pld. alapján. A Catalogus írója címlap hiányában a kézzel pótolt címet vette alapul (ezért hányzik az “il" névelő!), de ezt - nem tudni miért - kiegészítette a p. 15-ön kezdődő I/3. discursusnak a címével: “Che la cognitione morale (e) una preparazione necessaria per la politica..."

Zrinyiana: Zrínyi discursusainak főforrása. Mind a hat discursusában, csekély változtatással, s kevesebb vagy több kiegészítéssel Silhon megfelelő értekezését követi. Egy-egy szövegrészt átvett a 28. af.; 52. af.; 87. af.-ban is, a két utóbbinál azután hozzátoldva a Malvezzitől kölcsönzött fejtegetéseket. Cf. KLANICZAY 1964, pp. 397, 412-420, 485-488; KLANICZAY 1985, pp. 162-165.

VENANZIO d'Ancona, Vincenzo: Trattenimenti civili del R. P. M. Vinc[enzi]o. Venanzii d'Ancona dell'Ordine de' Min. Conventuali di S. Fr[ancesco], gi(a) min^o. provinciale e comiss. generale della Marca. Dedicati all'em. prencipe il S. card. Camillo Panfilo.

(In Roma, appresso gl'eredi dei Corbelletti, 1653.) 4^o. 216 pp.

Példányleírás: Pergamenkötés, két pár fehér vászonszalaggal. A gerincen: 215.

Azonosítás: KENDE 236; FERENCZI 215.

a) MATHIEU, Pierre: Giuditio politico sopra la vita di Luigi XI. re di Francia, del sig. Pietro Mattei, consigliere, et historiografo del re Henrico IV. il Grande, tradotto con ogni fedelt(a) di francese in italiano dal M. R. sig. D. Girolamo Canini d'Anghiari. Nel quale discorrendosi della persona di Luigi XI. si fanno vedere unite insieme tutte le principali conditioni, che si ricercano in un compito principe. A cui s'(e) aggiunto Lo specchio della scienza politica formato delle massime pi(u) sententiose del detto Mattei. Dedicato al molto illustre signore il signor Roberto Canonici, gentilhuomo ferrarese.

In Venetia, 1637, presso il Barezzi. 4^o, 127 + 63 pp.

b) MATHIEU, Pierre: Historia verace delle guerre seguite fra le due gran corone di Francia, e di Spagna. Durante il regno de' christianissimi re, Francesco I, Henrico II, Francesco II, Carlo IX, Henrico III, et Henrico IV. il Grande, re di Francia, e di Navarra, insino alla pace di Vervins, et alla morte di Filippo II. re di Spagna. Con la Genealogia della real casa di Francia, dal re Faramondo sino al vivente re Luigi XIII. il Giusto. Del sig. Pietro Mattei, consigliere, et historiografo regio. Trasportata della lingua francese nell'italiana, et arricchita di sommarii ad ogni narrativa, di massime, di sentenze, e fatti notabili dal sig. D. Girolamo Canini. Accoppiatovi appresso Gli stati di Francia, et la por possanza, et anche di quella de gli stessi re del signor Matteo Zampini da Recanati. Consacrata all'illustrissimo signore il sig. Francesco Contarini.

In Venetia, presso il Barezzi, (1637-)1638. 4^o, 76 + 28 + 63 pp.

A Genealogia della real casa di Borbone ... és a De gli stati di Francia ... del Matteo Zampini da Recanati ... élén belső címlap. Zampini műve 1637-es impresszummal.

Példányleírás: Kiadói kolligátum. Pergamenkötés. A gerincen: 178. A második előzéklevél versón: 503.

Azonosítás: KENDE 142; FERENCZI 301.

Zrinyiana: A Giudizio a Mátyás-elmélkedések legközelebbi műfaji mintája. Mátyás-elmélkedések p. 184: szinte szó szerint át is vesz egy mondatot Mathieu művéből. Cf. KLANICZAY 1964, pp. 556-557; KLANICZAY 1985, pp. 180-183. Lehet, hogy a Mátyás-elmélkedések p. 189-ről hiányzó Mathieu-idézet e munkából vétetett volna: ezzel kapcsolatban vide n^o 51.

GUICCIARDINI, Francesco; LOTTINI, Giovanni Francesco; SANSOVINO, Francesco: Propositioni overo considerationi in materia di cose di stato, sotto titoli di avvertimenti, avvedimenti civili et concetti politici di M. Francesco Guicciardini, M. Gio[vanni] Francesco Lottini, M. Francesco Sansovini. Di nuovo posti insieme, ampliati, et corretti, a commodo, et beneficio de gli studiosi. Nelle quali si contengono leggi, regole, precetti, et sentenze molto utili a coloro che maneggiano, cosi i principati et le republiche, come ogni altra sorte di governo.

In Vinegia, presso Altobello Salicato, 1583, alla libraria della fortezza. 4^o, 156 ff. Példányleírás: Gyűrött pergamenkötés. A címlapon: 88.

Possessorok: Az első táblán, belül Zrínyi “Nemo me ... 1646" exlibrise. A címlapon: Jóna István mp. A főszöveg előtti Tavola végén: Questo libro fu imprestato (a) Gio. Batt. a Raua per more [sic] dell Illmo Revmo Sig. Georgio Drascouitiotio [sic] Vescovo di Giuarino et Conte. KENDE 171. és Dr. 187. tévesen Zrínyinek tulajdonítja. A hátsó kötéstáblán, belül: Leonard Pieche da Liliadorf [?] .

Bejegyzések: pp. 5r, 10r és a hátsó kötéstáblán, belül Pieche [?] jelentéktelen bejegyzései. Dr. 185, 186. a két előbbit tévesen Zrínyinek tulajdonítja.

Zrínyi bejegyzései: A Guicciardini-részben ceruzás figyelemfelhívó jelek, szinte minden lapon. A későbbi fejezetekben is számos jel: mutató kezek, NB-k tollal és ceruzával.

f) 156r: a külső lapszélen hosszában, ceruzával, szinte az olvashatatlanságig elmosódva: magiar Vitezeknek duchoseges chontia / es azok nagy lőlkeknek arnyekiai az kik. Cf. Zrínyi Dedicatio-jának kezdősora. (DRASENOVICS nem ismeri.)

Azonosítás: KENDE 171; FERENCZI 393.

Zrinyiana: A centuriák túlnyomó részének közvetlen forrása. A 12. cent.-26. cent. Guicciardini, a 27. cent.-41. cent. Lottini szövegének az átvétele teljes egészében. A 42. cent.; 44. cent.; 46. cent.; 47 cent. egy része Lottinitől, az 52. cent. egy része Guicciardinitől származik. Cf. KLANICZAY 1985, pp. 154-160, 308-310. A f. 156r. olvasható bejegyzésről cf. NÉGYESY-KOVÁCS 1985, pp. 32-35 (a bejegyzés hasonmásával).

RAIMONDI, Eugenio: Il novissimo passatempo politico, istorico et economico di Eugenio Raimondi bresciano. Ordinato sotto a i suoi proprii capi, quali contengono documenti saggi et utili, ricordi et essempi memorabili, avvertimenti e concetti politici, considerationi maravigliose, precetti et ammaestramenti christiani, sentenze scielte, detti arguti et con oracoli de' pi(u) relevati ingegni. Unita si vede tutta la morale filosofia, che negl'antichi e moderni scrittori sparsa si leggeva. Opera non men curiosa a' prencipi, che utile a' dotti, e dilettevole ad ogni stato di persone. Consecrata all'immortalit(a) dell'illustrissimo signore Gio[vanni] Battista Balbi.

In Venetia appresso i Bertani, 1639. 4^o, 426 pp.

Példányleírás: Papírkötés. A gerincen: 147. Az első táblán, belül: 26.

Azonosítás: KENDE 173; FERENCZI 290. A mű egy későbbi, 1660. évi, 8^o kiadását vide n^o 495.

Zrinyiana: A kötetben olvasható “precetti" egy része megegyezik a centuriák egy részével; Raimondi azonban a Guicciardini-Lottini-Sansovino-féle gyűjteményből (vide n^o 169) írta ki ezeket, s így a jelen könyv tévesen minősült a centuriák forrásának. Ettől függetlenül, a kor politikai és morális közhelyeit összegyűjtő kötet számos párhuzamos helyet kínál a Vitéz hadnagy egyes részeihez. Cf. KLANICZAY 1964, pp. 398, 400, 423-424; KLANICZAY 1985, p. 158.

a) Animorum in Europa et vicina Asia motus. De Suecici belli motu in Polonia.

Upsaliae recusi et aucti, anno Christi 1656. 4^o, 75 pp.

b) GABRIIS, Lucas de: Iniustitia armorum Suecicorum in Polonos, responsione apologetica, ad epistolam Cyriaci Thrasymachi ad Andream Nicanorem datam, nec non ad brevem et praeliminarem enumerationem causarum, ob quas Carolus Gustavus rex Suecorum coactus est regem Poloniae bello adoriri, a Luca de Gabriis manifestata.

Anno Domini 1657, [s. l.]. 4^o, 60 pp.

c) BIÖRENKLOU, Matthias: Memorialia bina sacrae regiae majestatis Sueciae nomine, prius ad eminentissimum Dn. electorem Moguntinum. Posterius vero ad imperii ordinariam deputationem, directa et exhibita a regiae suae majestatis consil. aul. et ducatuum Brem[ensis] et Verd[ensis] praeside, ut et ejusdem ablegato extraordinario, Matthia Biorenklou, haereditario in Elmenhoff, Wannestadt et Tislinge.

[S. l., s. a.] 4^o, 32 pp.

d) Moguntini labores electorales, praevii et electorii. ...

1657, [s. l.]. 4^o, 45 pp.

e) Collegium electorale de eligendo imperatore.

1657, [s.l.]. 4^o, 60 pp.

f) Repetita amica in collegium electorale de eligendo Romanorum imperatore censura. Cui additum est responsum in censuram censurae extemporaneum.

1658, [s. l.]. 4^o, 39 + 71 pp.

g) Series priorum annexorum collegio deputatorum.

[S. l., s. a.] 4^o, 18 pp.

h) Series posteriorum annexorum collegio deputatorum.

[S. l., s. a.] 4^o, 31 pp.

i) Collegium reliquorum imperii deputatorum, ad collegium electorale de praesenti statu imperii, imperatore eligendo, eligendo scribenda lege, annexis aliis.

1657, [s. l.]. 4^o, 43 pp.

k) Electorum de omnium desideriis sententia.

[S. l., s. a.] 4^o, 10 pp.

l) Response d'un gentilhomme allemand (a) un sien amy parisien, sur une lettre publiée en France, touchant l’élection d'un nouveau empereur. - Responsum equitis Germani ad amicum Parisiensem, super epistola per Franciam vulgata, de novo imperatore eligendo. Interprete quodam Chiffleriano.

1658, [s. l.]. 4^o, 40 pp.

A francia és a latin változat egymás mellett, kéthasábos szedéssel. A levél aláírása: P. D. M.

m) Lettre d'un gentilhomme romain, (a) un de ses amys (a) Francfort sur le sujet de l’élection d'un nouveau empereur. - Epistola equitis Romani Francofurtum missa ad amicum suum, in qua agitur de eligendo rege Romanorum.

1658, [s. l.]. 4^o, 16 pp.

A francia és latin változat egymás mellett kéthasábos szedéssel.

n) Lettre d'un gentilhomme romain ...

Az m) kiadvány másik példánya; a címlapon, kézzel: Bis impressae.

o) Memorialia bina. Prius ad deputationem statuum ordinariam, posterius ad collegium electorale directa et exhibita a sacrae regiae christianissimae majestatis per totam Germaniam et regna septemtrionalia extra ordinem legatis plenipotentiariis, Antonio, duce de Grandmont, pari et mareschallo Franciae ..., Hugone de Lionne, ex consiliariis status ...

1658, [s. l.]. 4^o, 14 pp.

p) BIÖRENKLOU, Matthias: Memoriale ad eminentissimos et serenissimos Sac. Romani Imperii electores directum et una cum prioribus binis d. 22. Februarii anno 1658 exhibitum, a sacrae regiae majestatis Sveciae ad Sac. Rom. Imperii electores, principes et status extraordinario ablegato Matthia Biorenklou, eiusdem suae majestatis consiliario status aulico, et ducatuum Bremensis et Verdensis praeside, hereditario in Elmenhoff, Wannestadt et Tislinge.

1658, [s. l.]. 4^o, 32 pp.

q) Labores electorii, sive solennia electionis et consecrationis.

1658, [s. l.]. 4^o, 30 pp.

r) Manifest auss was erheblichen Uhrsachen die zu Dennemarck, Norwegen, der Wenden und Gothen Königl. Maytt. u. sich, ihre Reiche, Fürstenthümber, Lande und Leute, wieder König Carll Gustaffen zu Schweden, u. zu schützen; und von so vielfältiger Zundhtigung, Trangsahlen, Beschwerde, auch offt angetroheter Gefahr, zu erretten die in göttlichen, weltlichen und aller ehrbahren Völcker Rechten erlaubete Defensions-Waffen zu ergreiffen, und würcklich fortzusetzen genöhtiget worden. Auss dem Dänischen ins Teutsche transferiret.

Copenhagen, gedruckt bey Peter Morsing, K. M. und Univ. Buchd., anno 1657. 4^o, 28 ff.

s) Jus feciale armatae Daniae. Nebenst kurtzem Entwurff vieler hocherheblichen Bewegnüssen dadurch die zu Dennemarck, Norwegen de Wenden und Gothen etc. königliche Majestät hochgenöthigt worden König Carl Gustaven und der Cron Schweden nach zugefügten unerträglichen Beschwerden und von Ihnen zerschlagener Güte offenbahre Frehde zu Wasser und Lande durch dero Herold gebührlich anzukundigen und alle nachbarliche Freundschafft auffzuheben.

Copenhagen, gedruckt bey den Peter Morsing, Kön. Maj. Univ. Buchd., anno 1657. 4^o, 4 ff.

t) Responsio ad duo scripta Danica, quorum alterum sub titulo Juris fecialis armatae Daniae, alterum sub nomine Manifesti exiit.

Francofurti, impensis Wilhelmi Serlini, 1658. 4^o, 39 pp.

u) [SCHULTZ, Peter]: Comparatio inter Claudium Tiberium principem et Olivarium Cromwellium protectorem, instituta a Petro Negeschio [pseud. = Schultz] .

Excusa typis anno 1657, [s. l.]. 4^o, 28 pp.

x) Unterhänigst und hochwichtigste Remonstration, gethan an ihre May. In Franckreich, wegen Einraumung derer an dem Meer gelegenen Derter in Flandern an die Engeländer. Auss dem Frantzösischen in das Teutsche versetzet.

Getruckt im Jahr 1658, [s. l.]. 4^o, 24 pp.

Példányleírás: Könyvkötői kolligátum. Pergamenkötés. A gerincen: 260.

Azonosítás: KENDE 189; FERENCZI 206. Az u) kiadványbeli álnév feloldása BLC alapján.

LIPSIUS, Justus: Justi Lipsii Politicorum, sive civilis doctrinae libri sex. Qui ad principatum maxime spectant. Additae notae auctiores, tum et De una religione liber. Omnia postremo auctor recensuit.

Antverpiae, ex officina Plantiniana, apud viduam, et Joannem Moretum, 1596. 8^o, 287 + 134 pp.

Példányleírás: Vaknyomásos fehér bőrkötés! A gerincen: 235. Az első táblán, belül: 104.

Possessorok: Az első táblán, belül: Anno Domini MDCIII. In Te Domine Speraui non confundar in aeternum, in manibus tuis sunt sortes meae etc. Stephan Patachich de Zayezda mp.

Bejegyzések: Az előzék- és hátvédlevélen, a hátsó táblán, belül Patachich és egy másik, ismeretlen XVII. századi kéz hosszú latin bejegyzései: idézetek antik auktoroktól (Seneca, Livius) a Bibliából és Augustinustól, illetve a kötet tartalmára utaló, emlékeztető jegyzetek. A lapszélen számos helyen kiemelések, jegyzetek.

Azonosítás: KENDE 114; FERENCZI 506.

Zrinyiana: Mátyás-elmélkedések p. 197: “aranyas könyvecskének" nevezi, jeléül Zrínyi nagy megbecsülésének. A Lipsius könyvéből ugyanitt közölt idézetek a Lipsius által citált antik szerzők mondataiból vannak kontaminálva. Ugyanígy a Zrínyi által, forrás megnevezése nélkül hasznosított antik idézetek vagy bölcs mondások számos más esetben is Lipsius könyvéből eredeztethetők: Cf. NÉGYESY-KOVÁCS 1985, pp. 85-87, 368, 372, 396-397, 399.

[BÉTHUNE, Philippe de]: Il consigliere di stato, overo raccolta delle considerationi pi(u) generali intorno al maneggio de publici affari. Trasportato dal francese per Mutio Ziccatta. All'altezza serenissima di Carlo II. duca di Mantova, Monferrato, etc.

In Venetia, appresso Paolo Baglioni, 1646. 4^o, 426 pp.

Példányleírás: Pergamenkötés, két pár zöld vászonszalaggal. A gerincen: 206. Az előzéklevél versón: 511.

p. 13: “che non conosca il popola la libert(a), che ritrovasi in un giusto Principato ..." - A margón: Nusquam / libertas / gratior ex-/tat, quam / sub Rege / pio. Vide Claudianus, De consulatu Stilichonis III, 114-115. (Dr. 108.)

Azonosítás: KENDE 247; FERENCZI 366. A szerző meghatározása Cat. Bibl. Nat. alapján.

Zrinyiana: A Zrínyi által bejegyzett Claudianus-idézetet, melyre Sousa-nak a portugál forradalomról írt könyvében figyelt fel (vide n^o 56), Zrínyi idézi Mátyás-elmélkedések p. 182., a Béthune fejtegetésével egyező kontextusban. Cf. KLANICZAY 1985, pp. 175-176, 196, 204.

SILHON, Jean de: Esclairissement de quelques difficultez touchant l’administration du cardinal Mazarin par le Sieur de Silhon. Juoxte la coppie imprimé (a) Paris.

A Rouen, par la Société, 1651. 4^o, 237 pp.

Példányleírás: Pergamenkötés. A gerincen: 211. Az első táblán, belül: 53.

Bejegyzések: A címlapon olvashatatlan szó (possessor?).

Azonosítás: KENDE 202; FERENCZI 374.

Zrinyiana: A könyv megléte jele Zrínyi fokozott érdeklődésének a francia abszolutizmus iránt. Cf. KLANICZAY 1985, p. 174.

[VERA Y ZUŇIGA Figueroa, Juan Antonio de]: Intrichi del nostro tempo overo ecceptioni politiche contro le regole evangeliche, autore Vox Populi, dedicato a Giusto, e Pastore, stampato nel Cuore de' Fedeli. Si trova ben corretto all'Insegna della Fede con privilegio del superiore.

[S. l., s. a.] 4^o, 75 pp.

Azonosítás: Vat. pld. A szerző azonosítását lásd: Eduart TODA Y GÜELL, Bibliografia espaňola d'Italia des origens de la imprempta fins a l’any 1900. t. IV, Castell de Sant Miquel d'Escornalbou, 1930, no^o 5312.

Zrinyiana: Példa a Zrínyi felfogásával gyökeresen ellentétes kiadványok meglétére. Cf. KLANICZAY 1985, p. 187.

EFFEREN, Wilhelm Ferdinand von: Manuale politicum christianum de ratione status, seu idolo principum. In quo de vera et falsa forma gubernandi remp[ublicam] de religione, de virtutibus principum, de potestate ecclesiastica, de bello et pace compendiose agitur. Auctore Wilhelmo Ferdinando ab Efferen, domino in Maubach etc. Editio secunda auctior.

Passavii, apud Conradum Frosch, anno Domini 1634. 4^o, 383 pp.

Példányleírás: Pergamenkötés, két pár bőrszalaggal. A gerincen: 252.

Possessorok: Az első táblán, belül Zrínyi “Nemo me ... 1646" exlibrise. A címlapon: Conventus S. Martini in Ungaria Sabariae Ordinjs Salvatoris - saec. XVII.

Azonosítás: KENDE 68; FERENCZI 515.

[AUBERY, Antoine]: Illustres cardinales Armandus D. de Richelieu et Mazarinus regum Franciae Lud[ovicorum] XIII. et XIV. consiliarii intimi. Sive secretissima instructio, et historia universalis ab anno 1624. usque ad haec tempora, de ministeriis, consultationibus, negotiationibus, litteris, scriptis, confoederationibus, ac demum machinationibus in materia status, contra universam domum Austriacam, per Italiam, Sabaudiam, Rhaetiam, Lotharingiam, Flandriam, et alias dynastias peractis. Cum observationibus politicis ad quaelibet capita. Opus Gallicum, Latinitate donatum.

Francofurti ad Moenum, impensis Joh. Godofredi Schönwetteri, typis Joh. Friderici Weissii, anno 1652. 8^o, 1261 pp.

Példányleírás: Pergamenkötés, két pár zöld vászonszalaggal. A gerincen: 364.

Bejegyzések: Az előzéklevél rectón Zrínyi Ádám kezével: Connubialis Amor de Muliebre fecitt Apellam / Et sic factus homo, qui fuit ante Deus. - alatta: De secretis libri XVII Joannes Puherus Basiliensis (... ...) Colmariensis. Dr. 269. tévesen Zrínyi Miklósnak tulajdonítja.

p. 126: Az 1627. évi La Rochelle-i események leírása mellett a margón: NB / hoc / caput / pelli-/tiae. (DRASENOVICH nem ismeri.)

p. 431: A X. caput végén, ahol a szerző arra utal Xenophon nyomán, hogy Cyrus név szerint ismerte és szólította katonáit, a margón: NB.

hátsó védőlevél rectón, három különböző időből: Deliberationes longae, bonis / successibus aduersantur. / - alatta: Gladiatoru(m) non Prin-/cipuum [sic] in arena / consilium. /- alatta: Audacia uallum praestat / pugnantibus, et omnia cedunt / audentibus, nihil non meticulosis / resistat. / Est partem uictoriae amittere, / pericula metuendo. (Dr. 132. hibásan.)

Azonosítás: KENDE 183; FERENCZI 562. A műnek Mazarinről szóló második részét vide n^o 178. A szerző meghatározása Cat. Bibl. Nat., alapján.

Zrinyiana: Vide n^o 174.

[SILHON, Jean de]: Ministerium cardinalis Mazarini cum observationibus politicis, ab anno 1643 usque 1652.

[Francofurti ad Moenum, impensis Joh. Godofredi Schönwetteri, typis Joh. Friderici Weissii, 1652.] 8^o, 612 pp.

A fenti belső címlappal ellátott, impresszum nélküli második része az előző; n^o 177. alatt leírt műnek: Illustres cardinales Armandus D. de Richelieu et Mazarinus ... Cum observationibus politicis ad quaelibet capita.

Azonosítás: Bibl. Nat. pld. Latin fordítása Silhon n^o 174. alatt szereplő művének.

Zrinyiana: Vide n^o 174.

CRESCENTIUS, Desiderius: Artes reconditae regendi respublicas et dominandi, quibus fere utuntur et imperia firmant reges sive principes; optimates sive patritii; et populus, qui summo potiuntur imperio. Accedunt artes ambiendi dignitates et honores in repub. et principum aulis. Collectae et dispositae per Desider[ium]. Crescentium I. Ctum Ultraject.

Trajecti ad Rhenum, typis Gisberti a Zijl, et Theodori ab Ackersdijk, 1657. 12^o, 279 + 189 pp.

Azonosítás: Wolfb. pld.

29 Pietra Del Paragone Politico Tratta dal monte Parnaso Di Traiano [Traijano - ból jav.] Boccalini. libro paruo, in fol 4 alla ligatura rustica.

BOCCALINI, Traiano: Pietra del paragone politico, tratta dal monte Parnaso, dove si toccano i governi delle maggiori monarchie del universo, di Traiano Boccalini.

Impresso in Cosmopoli [ = Venetia], per Ambros Teler, 1615. 4^o, 138 pp.

Azonosítás: A politikailag kényes mű a nem létező nyomdahelyet és nyomdászt feltüntető impresszummal tizennégyszer jelent meg 1615-ös évszámmal Velencében, majd 1623-ban Sabioneta-ban, s 1624-ben még egyszer Velencében. 1640. 1642 és 1653-ban Leidenben jelent meg továbbra is hamis impresszummal (Cosmopoli, Giorgio Teler). Valamennyi kiadás 4^o, s a címben csak kivételesen van némi eltérés (pl. toccano helyett tocca; Traiano helyett Troiano). Zrínyi példánya bármelyik kiadás lehetett. Nem jöhetnek viszont számításba az 1651-ben és 1652-ben Amszterdamban (még mindig Cosmopoli helynévvel) megjelent Elzevir-kiadások, mivel 12^o formátumúak. Cf. Luigi FIRPO, Fortuna d'una satira, in “Atti dell'Accademia dele Scienze di Torino", LXXIX (1944), pp. 1-29; Traiano BOCCALINI, Ragguagli di Parnaso e scritti minori, t. III, ed. Luigi FIRPO, Bari, Laterza, 1948, pp. 532-542 (Scrittori d'Italia, 199).

Zrinyiana: Gondolati rokonság van a szerző politikai nézetei és a Mátyás-elmélkedések-ben kifejtett elvek között. Cf. KARDOS 1932. pp. 271-272.

a) [QUEVEDO, Francisco]: Avviso di Parnaso, nel quale si racconta la povert(a), e miseria, dove (e) giunta la republica di Venetia, et il duca di Savoia. Scritto da un curioso novellista spagnuolo. Con alcune annotationi molto importanti sopra le cose, che in esso si contengono, per Valerio Fulvio Savoiano [pseud. = Castellani?].

In Antopoli, 1618, nella stamperia regia. 4^o, 60 pp.

b) [CASTELLANI, Giacomo?]: Castigo essemplare de' calunniatori. Avviso di Parnaso di Valerio Fulvio Savoiano [pseud. = Castellani?]. Al serenissimo et invittissimo Carlo Emanuel, duca di Savoia, etc.

In Antopoli, 1618, nella stamperia regia. 4^o, 20 pp.

c) PIO, Giovanni Michele: Allegatione per confirmare quanto si scrive nell'annotationi all'Aviso [sic] di Parnaso al numero 57. Cavata dalla vita di F. Bartolomeo Dalla Casa, vescovo di Chiapa. Descritta da F. Michele Pio bolognese, lettore e teologo dominicano, e stampata con molte altre d'huomini illustri di questo ordine in Pavia l’anno 1613.

In Antopoli, 1618, nella stamperia regia. 4^o, 22 pp.

Példányleírás: Kiadói kolligátum. Papírkötés. A gerincen olvashatatlanná fakult számok.

Possessorok: Az a) címlapon: Ex libris Matthaei Zuccati I. C.

b) p. 20. piros ceruzával, elmosódottan: (...) ibus / Conuicijs Hispane tuis uexata / (...) / Haud <pu (...)> potius [tintával!] pulchra / resurgo magis. (KENDE említi, DRASENOVICH nem ismeri.)

Azonosítás: KENDE 76; FERENCZI 517. Az a) mű szerzősége Antonio BELLONi, Il Seicento, Milano, Vallardi, 1929, p. 484 alapján; a b) mű szerzőségének kérdésére lásd: Gábor TOLNAI, Barocco ungherese e il mondo mediterraneo, in: Venezia e Ungheria nel contesto del barocco europeo, Firenze, Olschki, 1979, pp. 98-99.

Zrinyiana: A spanyol ellenes olasz nemzeti törekvések iránti érdeklődés jele lehet az Antibes-ban kiadott fenti kis pamflet-gyűjtemény. Cf. KARDOS 1932, pp. 157-158; KLANICZAY 1985, p. 187.

BOCCALINI, Traiano: De' ragguagli di Parnaso del signor Traiano Boccalini romano. Centuria prima. Et in questa settima impressione aggiontovi cinquanta ragguagli intitolati parte terza. All'illustrissimo e reverendissimo sig. cardinal Borghesi.

In Venetia, 1637, appresso gli Gueriglii. 8^o, 331 + 292 + 45 pp.

Példányleírás: Pergamenkötés. Az első táblán, belül: 181.

Possessorok: Az előzéklevél versón Zrínyi “Nemo me ... 1646" exlibrise, a jelmondattal. (A jelmondat írását Dr. 6. tévesen Zrínyinek tulajdonítja.)

első táblán, belül ceruzával: Necessitatem in uita potes uincere. (Dr. 5.)

Centuria seconda, p. 118: A 33. ragguaglio argumentuma: “I principi hereditarii residenti in Parnaso, apresso Apollo fanno gagliarda instanza, che Tiberio imperadore sia levato dalla lor classe, e posto in quella de' tiranni, et egli avanti sua maest(a) vittoriosamente difende la causa sua." - A margón, ceruzával: NB

Azonosítás: KENDE 26; FERENCZI 576.

Zrinyiana: A mű hozzájárulhatott Zrínyi politikai és poétikai nézeteinek a fejlődéséhez. Cf. KARDOS 1932, pp. 271-272; SZÖRÉNYI 1979, pp. 282-283. A kötéstáblára beírt szentencia Zrínyi kedvelt szólása lehetett, mert előfordul - némi módosítással - a 14. af.-ban (“Necessitatem evitare non potest") és a 104. af.-ban (“Potes vincere necessitatem, evitare non").

MARLIANO, Ambrogio: Theatrum politicum in quo quid agendum sit a principe, et quid cavendum, accurate praescribitur. Auctore Ambrosio Marliano Papiense, Can. Reg. Later., Sac. Theologiae Professore.

Dantisci, sump. Georgii Forsteri, 1645. 8^o, 472 pp.

Azonosítás: Wolfb. pld. A mű első kiadása Rómában 1631-ben jelent meg, s a cím első mondata a fentivel teljesen azonos, de a “praescribitur" és az “Auctore" szavak között ott még egy hosszadalmas felsorolás olvasható a könyv tartalmáról s arról, hogy mindez miféle személyeknek lehet hasznos. Minthogy ennek nincs nyoma a Catalogus címleírásában, valószínűbb, hogy Zrínyi a danzigi kiadást bírta. 1659-ben a danzigi nyomdász azonos címen újra kiadta a művet, ez természetesen éppúgy számításba jöhet, mint az 1645 évi kiadás.

Zrinyiana: Zrínyi francia orientációjú politikai olvasmányainak egyike. Cf. KLANICZAY 1985, p. 186.

33 Arn. Clamparius [sic], De Arcanis rerum publicarum iterato. illustratus a Joanne Coruino. Liber in rubro Carmasin, sat crassus in fol: 8.

CLAPMAR, Arnold: Arn[oldi] Clapmarii De arcanis rerum publicarum libri sex iterato illustrati a Joan[ne] Arn[oldo] Corvino J. C. Accessit V. Cl. Chr[istophori] Besoldi de eadem materia discursus, nec non Arnoldi Clapmarii et aliorum conclusiones de iure publico.

Amsterodami, apud Ludovicum Elzervirium, 1644. 12^o!, [63] ff. + 340 + 53 + 120 pp.

Azonosítás: Wolfb. pld. A konfuzus szerkesztmény első, 1641. évi amszterdami Elzevir-kiadásában mindkét címlapról hiányzik az “iterato" szó, így ez nem jöhet számításba. A fentivel teljesen azonos viszont a vele egyidejű leideni kiadás: Lugduni Batavorum, ex officina T. Paludani, apud I. Marci, 1644. Zrínyi könyvtárában a két 1644. évi kiadás valamelyike lehetett meg. Mindkettő 12^o, így a Catalogus írója tévedett.

Zrinyiana: A könyv betekintést engedhetett Zrínyi számára az “arcana imperii" bonyolult és vitatott politikai-jogi kérdéskörébe. Cf. KLANICZAY 1985, p. 204.

BERNEGGER, Matthias: Clarissimi viri, domini, Matthiae Berneggeri profess. quond. Argentinensis famigeratissimi, etc. Observationes historico-politicae XXVIII, in Academia Argentoratensi olim publice praelectae, nunc ex bibliotheca viri alicuius amplissimi publico bono primum editae, rebus utilissimis pariter et jucundissimis refertae. Indicem earum invenies ad calcem huius libelli.

Tubingae, typ. Joh. Alexandri Cellii, impensis Joh. Henrici Reisii, 1656. 12^o magno!, 324 pp.

Azonosítás: Bibl. Nat. pld.

BONINI, Filippo Maria: Il Ciro politico di Filippo Maria Bonini genovese. Venetia, 1648, per il Fassina. 12^o, 375 pp.

Példányleírás: Piros bőrkötés, két pár hasonló bőrszalaggal. A metszésen, fölül: 93. FD. Az első táblán, belül: 156.

címlapon: Sors bona nihil aliud (Dr. 7.)

pp. 22, 117, 126, 149, 154, 161, 162, 170, 172, 178, 181, 182, 192, 236: figyelemfelhívó vonalak, vagy NB-k egyes soroknál.

p. 121: “Anibale per altro capitano di primo grido se la vidde insino a fronte di Roma fatta sua condottiera, e gia di lontano gli additava'l Campidoglio: ma in un subbito al Traiano da quella si conobbe deluso, e dal nemico vinto, e superato." - A margón: for/tu/na. (DRASENOVICH nem említi.)

p. 158: “Non vi sia prencipe, ch'acconsenta, che'l suo ministro, ... si rende arbitro del suo volere, e della publica amministrazione dello stato. ... S'havesse inteso queste massime un gran ministro de' nostri tempi, non sarebbe cos(i) di repente caduto dalla grazia del suo re ..." - A margón keresztben: Con: Duca oliuares. (Dr. 138.)

hátsó védőlevél recto/verso: descriptio forunae folio 117 et sequ / Fama 127 / presagii 136 / disprezzo 138 / armoru(m) species / Ordinanza 140 [a szám az előző sorra is vonatkozik] / premio 142 / castigo 234 / vergognia 144 / exercitiu(m) 145 / parsimo(n)ia militar(is) 149 / familiarita 151 / taciturnita 154 / prouidenza / curiosita 155 [a szám az előző sorra is vonatkozik] / fattioni 162 / fortezza 170 / Electio milit(aris) 176 / transfugae 178 / disciplina 181 / diuersita del comando 182 / emulatione 184 / Essempi / Segreteza 197 [a szám az előző sorra is vonatkozik] / deuastatio 203 / legatio 206 / / fortificatione / Fuga 207 [a szám az előző sorra is vonatkozik] / Bataglia 221. A “Schlagwort"-okhoz csatlakozó számok a könyv megfelelő lapjára utalnak. (Dr. 139.)

A Dr. 36. alatt közölt bejegyzés nem Bonini könyvében, hanem a n^o 115. kötetben található. - Lásd ott.

Azonosítás: KENDE 29; FERENCZI 338.

Zrinyiana: A Xenophón Kyropaideia-ját kommentáló művet Zrínyi a vadászat hasznossága kapcsán cím szerint említi a 13. af.-ban. A könyv mint a Mátyás-elmélkedések egyik műfaji előképe is számításba vehető. Cf. SZÉCHY 1896-1902. t. III, p. 202; KLANICZAY 1964, p. 556; KLANICZAY 1985, pp. 185-186.

DANEAU, Lambert: Aphorismi politici et militares ex diversis auctoribus Graecis et Latinis per Lambertum Danaeum collecti, nuperis ab Everardo Bronchorst exemplis illustrati, quibus modo in hac nova editione accessere sexcenta fere alia, ex recentioribus historiographis Germanis, Gallis, Hispanis, Italis, Anglis, Belgis excerpta, cum syllabo auctorum.

Lugduni Batavorum, ex officina Jacobi Marci, 1638. 12^o, 592 pp.

Azonosítás: Wolfb. pld. Daneau aforizmái 1583-tól kezdve számos kiadásban megjelentek újabb és újabb bővítésekkel; bibliográfiájukat lásd: Olivier FATIO, Méthode et théologie. Lambert Daneau et les débuts de la scolastique réformée, Gen(e)ve, Droz, 1976. Az a cím, melyet a Catalogus készítője felvett, csak a fenti kiadás metszetes címlapján olvasható. Ugyanez megjelent 1639-es impreszszummal is, minimális címlapszöveg eltéréssel. Cf. FATIO, bibl. n^o 102, 103.

Zrinyiana: Daneau-nak különböző auktorokból összeollózott aforizmagyűjteménye számos párhuzamos helyet kínál a Vitéz hadnagy egyes részeihez. Lehet, hogy egyes esetekben ő volt a közvetlen forrás, mint esetleg az 1. disc. (la Rochelle eleste); a 34. af. és a 126. af. esetében, de mivel a különböző gyűjteményekben - kis változtatással - rendre ismétlődő szövegekről van szó, ez nem bizonyítható. Cf. FERENCZI EPhK 1917, p. 335; KŐRÖSI 1918, p. 41-43; KLANICZAY 1964, pp. 398-400, 414; NÉGYESY-KOVÁCS 1985, pp. 87-88, 345, 364, 426-427.

ENENCKEL, Georg Acatius: Georgii Acacii Enenkelii L. baronis Hoheneccii Sejanus seu de praepotentibus regum ac principum ministris, commonefactio.

Argentorati, sumptibus haeredum Lazari Zetzneri, 1620. 12^o, 176 pp.

Azonosítás: Wolfb. pld.

FORGÁCH Ádám: Fasciculus sententiarum ex scriptis diversorum authorum magnorum in otio afflictionum collectus a comite Adamo Forgach de Gymes etc. Fidelitatis et infelicitatis speculo. Offert curiosis lectoribus, secum in eadem navi navigantibus.

Viennae Austriae, typis Matthaei Rictii, 1657. 12^o, 367 pp.

Azonosítás: OSzK pld. RMK III, 1978.

[BREUCHÉ DE LA CROIX, Edmond]: Entretien du sage ministre d'estat sur l’egalité de sa conduite en faveur et en disgrace.

A Leyden, chez les Elzeviers, 1645. 12^o, 103 pp.

Azonosítás: Charles PIETERS, Annales de l'imprimerie elsevirienne, ou histoire de la famille des Elsevier et de ses éditions, Gand, C. Annoot-Braeckman, 1851, p. 108. Betűről betűre egyező második kiadása ugyanott 1652-ben, cf. PIETERS p. 116 és Wolfb. pld. Zrínyi példánya a két kiadás egyike volt. A szerző álneve, “Ergaste", az ajánlás végén olvasható.

[ROSENHANE, Schering Johansson]: Observationes politicae super nuperis Galliae motibus.

1649, [Leiden, J. Maire]. 12^o, 110 pp.

Azonosítás: Wolfb. pld. Van a műnek ugyanebből az évből egy párizsi 4^o kiadása, mely nem jöhet számításba, valamint egy szintén 12^o amszterdami Elzevir-kiadás. Zrínyi példánya vagy a Maire, vagy az Elzevir kiadású kötetke lehetett. A két impresszum nélküli hollandiai kiadvány meghatározását lásd Edouard RAHIR, Catalogue d'une collection unique de volumes imprimés par les Elzevier et divers typographes Hollandais du XVII^e si(e)cle, Paris, 1896; repr. Nieuwkoop, De Graaf, 1965, n^o 1100, 2021. A szerző megállapítását lásd: Célestin MOREAU, Bibliographie des mazarinades, t. II, Paris, 1850, n^o 2567.

Zrinyiana: Vide n^o 174.