1 Maphaei S. R. E. Cardi: Barberini nunc Vrbani PP: VIII Poemata. Liber in rubra purpura dearatus [sic] in 4to.

URBANUS VIII papa (Maffeo Barberini): Maphaei S. R. E. card. Barberini, nunc Urbani PP. VIII. Poemata.

(Antverpiae, ex officina Plantiniana Balthasari Moreti, 1634. 4^o, 290 pp.

Példányleírás: Piros bársonykötés. A metszés aranyozva. Az első táblán, belül: 41.

Possessorok: Az előzéklevél versón: Hunc librum donauit Author ipse Vrbanus VIII. Comiti Nicolao de Zrin, dum iuuenis adhuc praetextatus Romae fuisset [1636], prolatis illis Horatij uersibus:

Vide Carmina IV, 4. 29-32.

Azonosítás: KENDE 12; FERENCZI 589.

Zrinyiana: A könyv ajándékozásának körülményeiről és jelentőségéről cf. SZÉCHY 1896-1902, t. I, p. 67; KARDOS 1932, p. 154; Síx 1940, pp. 22-24; BORZSÁK 1961, p. 40.

TOMASINI, Giacomo Filippo: Jacobi Philippi Tomasini Patavini D. Mariae in Vantio canonici saecularis Petrarcha redivivus. Integram poetae celeberrimi vitam iconibus aere celatis exhibens. Accessit nobilissimae foeminae Laurae brevis historia. Ad eminentissimum et reverendissimum D. Joan. Franciscum, ex comitibus Guidiis a Balneo S. R. E. cardinalem, etc.

Patavii, typis Livii Pasquati, et Jacobi Borroli, apud Paulum Frambottum, 1635. 4^o, 210 pp.

Példányleírás: Bőrkötés, két pár bőrszalaggal. A metszés pirosra festve. A gerincen: 258. Az első táblán, belül: 353.

Azonosítás: KENDE 226; FERENCZI 508.

Zrinyiana: Zrínyi Petrarca iránti érdeklődésének a tanúsága Tomasini Petrarca-életrajzának a megléte a könyvtárban. Cf. KIRÁLY-KOVÁCS 1983, pp. 347 (a metszetes előzékcímlap és két további metszet hasonmásával); KOVÁCS 1985, pp. 82, 194.

TESAURO, Emanuele: Emanuelis Thesauri patritii Taurinensis, comitis, magnae crucis equitis Sanctorum Mauritii, et Lazari Elogia omnia, in quibus habentur patriarchae, caesares, et patres, una cum carminibus, nunc primum in unum collecta volumen. Ad illustrissimum, et excellentissimum D. Petrum Basadonnam equitem.

Venetiis, apud Paulum Baleonium, 1654. 4^o, 384 pp.

Példányleírás: Pergamenkötés. A gerincen: 216.

Azonosítás: KENDE 222; FERENCZI 376. A Catalogus jelen tételével a DAUN-féle rendezés és ennek nyomán KENDE 221. Tesauro egy másik, 1662 után megjelent művét is egyeztette tévesen; vide n^o 661.

LATOMUS, Fridericus: Victoria Sarkanzigethana quae illustribus et magnificis dominis, belli ducibus, Georgio comiti Zrinio in Zakaturn, etc. praesidii Canisiensis generali, Francisco de Nadasdi, comiti perpetuo de terrae Fogaras, etc. Balthasaro Buthiani, baroni in Güssing, etc. divinitus contigit, 11. Augusti, anno etc. 87. Versibus decantata a Friderico Latomo ecclesiaste Virunensi.

Impressum Graeciae Styriae, typis Joannis Fabri, 1594. 4^o, [12] ff.

Azonosítás: OSzK pld. Cf. HUBAY Ilona, Magyar és magyar vonatkozású röplapok, újságlapok, röpiratok az Országos Széchényi Könyvtárban. 1480-1718, Budapest, OSzK, 1948, n^o 337.

Centuria chymica, hoc est Tractatus aureus de lapide philosophorum carmine conscriptus ab authore anonymo.

1652, [Lipsiae?]. 4^o, 82 pp.

Azonosítás: NUC.

a) HOMÉROS: Homeri Odyssea, metaphraste Raphaele Volaterrano, quam diligentissime excusa. Cun [sic] indice.

Apud sanctam ubiorum Agrippinam, per Eucharium Cervicornum, an. 1523. 8^o, 187 ff.

b) HOMÉROS: Homeri poetae clarissimi Ilias per Laurentium Vallensem Romanum Latina facta. Cum indice.

Coloniae, apud Heronem Alopecium, (mense junio anni [15] 22). 8^o, 273 ff.

Példányleírás: Könyvkötői kolligátum. Vaknyomásos bőrkötés, két pár rézcsattal. A gerincen, cédulán: 333. Az első táblán, belül: 117.

Possessorok: Az első táblán, belül: 1563 Exitus Acta Probabit Marguardus Philippus Paelderstam. A hátsó táblán, belül: Joannes Baptista Regis.. Albo.. [?] Anno 1525.

Bejegyzések: Ismeretlen XVI-XVII. századi kezek latin margójegyzetei. KENDE 90. tévesen Zrínyinek tulajdonítja.

Azonosítás: KENDE 90; FERENCZI 477.

Zrinyiana: A kutatás még nem állapította meg, hogy Zrínyi a könyvtárában lévő latin Homéros-kiadások közül melyiket használta; a Homéros-recepcióra vonatkozó adatokat itt közöljük. A Szigeti veszedelem-ben való recepcióját kimutatta ARANY (1859-1860) 1962, pp. 330-439; GREKSA 18891890, pp. 3-158; SZÉCHY 1896-1902, t. II, 174-177. A Syrena-előszó Homéros utalásáról cf. SZÖRÉNYI 1979, p. 284; KIRÁLY 1989, pp. 75-98. A prózai művekben Zrínyi számos esetben emleget példa-, vagy hasonlatként homéroszi hősöket, de gyakran közvetítő források (főleg Ovidius) nyomán. Idézi latinul Homéros több sorát a szerző nevével: Mátyás-elmélkedések p. 204 (cf. KLANICZAY 1964, pp. 573-574), ugyanitt neki tulajdonít egy Horatius-verssort is (cf. NÉGYESY-KOVÁCS 1985, p. 405); a Montecuccoli-röpirat-ban egy általa több helyen idézett, közkeletű szólást (“Jupiter quem perdere vult, dementat") ír Homéros számlájára (cf. KLANICZAY 1964, p. 404; NÉGYESY-KOVÁCS 1985, p. 398).

HOMÉROS: Homéru Odysseia. Homeri Odyssea, eiusdem Batrachomyomachia, hymni, aliaque eius opuscula seu catalecta. Omnia Graece et Latine edita quam emendatissime, cum praefatione, scholiis et indice D. Giphanii.

Argentorati, excudebat Theodosius Rihelius, [1572] . 8^o, 827 pp.

Példányleírás: Vaknyomásos bőrkötés; az első táblán középen színezett szász címer. Piros metszés. A gerincen: 312. Az első táblán, belül: 111.

Possessorok: Az első táblán, kívül zöldre színezett betűkkel és számokkal: .D (az első betűt a könyvtári címke takarja) 1595. A címlapon: Ex libris Bohuslai Felicis Chrudimensis mppa d 43.

Azonosítás: KENDE nem ismeri, pedig a DAUN-féle rendezéskor helyesen írták bele a VII. 7. számot; FERENCZI 565. A kiadás éve NUC alapján. A könyv másik példányát vide n^o 268.

Zrinyiana: Vide n^o 265.

HOMÉROS: Homéru Ilias, é mallon hapanta ta sózomena. Homeri Ilias, seu potius omnia eius quae extant opera. Studio et cura Ob[erti] Giphanii I. C. quam emendatissima edita, cum eiusdem scholiis et indicibus novis.

Argentorati, excudebat Theodosius Rihelius, [1572]. 8^o, 893 pp.

Példányleírás: Vaknyomásos bőrkötés, két pár rézcsattal. A gerincen: 322. Az első táblán, belül: 144.

Possessorok: A kötéstáblán, középen: IHS.

Bejegyzések: A hátsó táblán, belül olvashatatlanná fakult ceruzás bejegyzések.

Azonosítás: KENDE 91; FERENCZI 571. A kiadás éve NUC alapján.

Zrinyiana: Vide n^o 265.

HOMÉROS: Homéru Odysseia. Homeri Odyssea ...

A n^o 266. másik példánya.

Példányleírás: Vaknyomásos pergamenkötés, két pár rézcsattal. A gerincen: 313.

Possessorok: A címlapon: Comes Petrus a Zrin mppa.

Azonosítás: KENDE 92; FERENCZI 567.

Zrinyiana: Vide n^o 265.

10 Hesiodi Ascraei quae extant, accessit uiri clarissimi Lamberti Barlaei, in eiusdem Theologiam [sic] Commentarius, opera et studio Cornelij Schreuelij. Liber nouus in membrana alba. in 8.

HÉSIODOS: Hésiodu askraiu ta heuriskomena. Hesiodi Ascraei quae extant. Cum notis, ex probatissimis quibusdam autoribus, brevissimis, selectissimisque. Accessit viri clarissimi Lamberti Barlaei, Graecae linguae in Academia Lugduno-Batava professoris eximii, in ejusdem Theogoniam commentarius. Opera et studio Cornelii Schrevelii.

Amstelodami, typis Ludovici et Danielis Elzeviriorum, 1658, sumptibus societatis. 8^o, 259 + 341 pp.

Példányleírás: Pergamenkötés. A gerincen: 335. Az előzéklevél versón: 538.

Azonosítás: KENDE 88; FERENCZI 485.

Zrinyiana: Egy helyen idézi Zrínyi Hésiodost: Szent László-beszéd p. 453.

OVIDIUS Naso, Publius: Pub[lii] Ovidii Nasonis Metamorphoseon libri quindecim, Donati argumentis compendiariis, et adnotationibus marginalibus Gyberti Longolii illustrati. Accesserunt et ad finem libri Henrici Glareani adnotationes non vulgares.

Coloniae Agrippinae, excudebatur G. Fabricio, 1560. 8^o, 521 pp.

Azonosítás: NUC. Walter Fabricius kölni nyomdász több kiadásban is (így 1564-ben pl.) megjelentette, a Longolius jegyzeteivel ellátott Ovidius-kötetet, azonos címszöveggel. Ezek egyikében szerepelhetett talán a D[omini] rövidítés, melyet a Catalogus megörökített.

Zrinyiana: A Catalogus hét Ovidius-tétele közül az Ovidius-recepció szempontjából négy jöhet számításba, mert Schrevel 1661. évi három kötetes összkiadása megjelenésekor az Ovidius-hatást tükröző Zrínyi-művek már elkészültek. Zrínyi írásaiban a Metamorphoses, a Heroides és a Tristia hatása, illetve ismerete mutatható ki. Hogy három önálló Metamorphoses kötete közül Zrínyi melyiket használta, az nincs eldöntve; a mű recepciójára vonatkozó adatokat itt közöljük. A Metamorphoses utolsó XV. könyve lezárásának ihletése nyomán keletkezett a Syrena-kötetet befejező Peroratio, s talán a Szigeti veszedelem tizenöt énekre osztása is a Metamorphosest követi. Cf. LEHR 1891, pp. 972-975; VÁLI 1898; NÉGYESY 1914, p. 84; MARÓT 1958, pp. 56-58; KOVÁCS 1985, pp. 243-245; SZÖRÉNYI 1987-1988, pp. 141-142. Különösen kedvelte Zrínyi az Aiax és Ulysses vetélkedését megéneklő XIII. könyvet. Ebből idéz: V. disc.; 24. af.; 52. cent.; Mátyás-elmélkedések p. 180; levél Ruchich Jánoshoz, 1658; Montecuccoli-röpirat. Cf. BORZSÁK 1964, p. 214; NÉGYESY-KOVÁCS 1985,. p. 78. Ezeken felül még két Methamorphoses reminiszcencia említhető: 77. af.; Mátyás-elmélkedések p. 204., ezek azonban közvetett forrásból is származhatnak. Cf. NÉGYESY-KOVÁCS pp. 358, 404.

OVIDIUS Naso, Publius: Pub[lii] Ovidii Nasonis Metamorphoseon libri XV. In singulas quasque fabulas argumenta. Ex postrema Jac[obi] Micylli recognitione.

1563, (Francofurti, apud G. Corvinum). 8^o, 573 pp.

Azonosítás: NUC. A címben szereplő “argumentum"-okat már több korábbi kiadás is tartalmazta, de mindig feltüntetve szerzőjüknek, Lactantius Placidusnak a nevét, melyet a Catalogus készítője aligha mellőzött volna. Ezért a nevet elhagyó frankfurti kiadások valamelyikét (a fent leírt 1563-ason kívül szóba jöhetnek még az 1567, 1571, 1579, 1582, 1587. évi teljesen azonos című kiadások is) kell Zrínyi példányaként feltételeznünk.

Zrinyiana: Vide n^o 270.

OVIDIUS Naso, Publius: Pub[lii] Ovidii Nasonis Metamorphoseon libri XV. Cum notis Thomae Farnabii.

Amstelodami, apud Janssonio-Waesbergios, 1606. 12^o, 402 pp.

Azonosítás: OSzK pld. A Metamorphoses-nak számos 12^o kiadása létezett; a legelterjedtebbek a Farnabius kommentárjával ellátottak voltak. Ez utóbbiak közül a fent leírt látszik a legrégibbnek, de Zrínyi példánya származhat valamelyik későbbi kiadásból (Amszterdam 1639, 1649, 1650, 1655; London, 1650) is.

Zrinyiana: Vide n^o 270.

OVIDIUS Naso, Publius: Pub[lii] Ovidii Nasonis Operum Tom. 2. Metamorphoseon lib. XV et in Ibin. Cum notis selectissimis variorum accurante Corn[elio] Schrevelio.

Lugd. Batavor., ex officina Petri Leffen, 1661. 8^o, 832 pp.

II. kötete a Heinsius-féle Ovidius-kiadás Cornelis Schrevel által jegyzetelt és a Leffen-nyomdában kiadott editiójának.

Azonosítás: Wolfb. pld. Az I. és III. kötetet vide n^o 275, 276.

OVIDIUS Naso, Publius: Pub[lii] Ovidii Nasonis Amatoria. Apud Seb. Gryphium, Lugduni, 1540. 8^o, 426 pp.

Egy három kötetes kiadás II. kötete az egység jelölése nélkül. Az utolsó lap alján: Finis secundi tomi. A kötet részletes tartalma a címlevél hátlapján olvasható.

Azonosítás: Wolfb. pld. 1536-tól kezdve kb. 1570-ig számos Ovidius-kötet jelent meg a fenti címen. Az 1536-os és az azt követő párizsi kiadások azonban magán a címlapon felsorolják az egyes műveket is. A legkorábbi kiadás, melynek a címlapja kizárólag az “Amatoria" szót tartalmazza a fenti lyoni editio. Ennek több további lyoni kiadása is van, így 1545, 1546, 1550, 1554 stb. 1541-től kezdve 1568-ig Bázelben is többször megjelentek az Amatoria című Ovidius-kötetek. Zrínyi könyvtárában valamelyik lyoni vagy bázeli kiadás lehetett meg.

Zrinyiana: Ovidius szerelmi tárgyú művei közül a 10. heroida (Ariadné levele Théseushoz) volt - olasz minták mellett - egyik ihletője az Arianna sírásá-nak. Cf. LOÓSZ 1892, pp. 717-724; VÁLI 1898; KOVÁCS 1985, pp. 197-200. Itt jegyezzük meg, hogy a Tristia-ból három helyen idéz Zrínyi: a 9. af.-ban négy sort, melyből egyet megismétel a 22. af.-ban, valamint a 14. cent-ban. Cf. FERENCZI 1921, p. 11; NÉGYESY-KOVÁCS 1985, p. 369. Valószínű azonban, hogy ezek valamely idézetgyűjteményből származnak, mert a Vitéz hadnagy írásakor, a meglévő könyvek tanúsága szerint, Tristia-t tartalmazó könyv még nem volt birtokában. A n^o 270. alatt, valamint az itt bemutatott Ovidius-összefüggések mellett Zrínyi költői műveiben még nagyszámú Ovidiusra emlékeztető egyéb helyet lehet kimutatni, de ezek vagy közkincsnek számítottak, vagy pedig közvetlen forrásukat az Ovidiust imitáló olasz költőknél, elsősorban Marinónál lehet megtalálni. Cf. VÁLI 1898; KOVÁCS 1985, p. 191.

OVIDIUS Naso, Publius: Pub[lii] Ovidii Nasonis Opera omnia, in tres tomos divisa. Ex accuratissima recensione Nicol[ai] Heinsii. Cum notis selectissimis variorum, in omnes eiusdem libros; figuris aeneis artificiosissimis, singulis libris Metamorphoseon praefixis, argumenta eorundem indicantibus. Cum indicis locupletissimis, tum rerum, tum verborum. Editio nitiditissima, accuratissima. Accurante Cornelio Schrevelio.

Lugduni Batavorum, apud Petrum Leffen, 1662. 8^o, 667 pp.

Azonosítás: Wolfb. pld. A II. és III. kötetet vide n^o 273, 276.

OVIDIUS Naso, Publius: P[ublii] Ovidii Nasonis Operum Tom. 3. Fastor. lib. Tristium, De Ponto etc. Cum notis selectissimis variorum accurante C[ornelio] Schrevelio.

Lugduni Batavorum, ex officina Petri Leffen, 1661(-1662). 8^o, 400 + 492 pp.

Azonosítás: Wolfb. pld. Az I. és II. kötetet vide n^o 275, 273.

LUCANUS, Marcus Annaeus: M[arcus] Annaeus Lucanus De bello civili, cum Hug[onis] Grotii, Farnabii notis integris et variorum selectiss. Accurante Corn[elio] Schrevelio.

Lugd. Batavorum, apud Franciscum Hackium, 1658. 8^o, 614 pp. + [ 146] pp. variae lectiones és index.

p. 519, címlap nélkül kezdődik: Petronii Arbitri Specimen belli civilis; p. 529, belső címlappal: Supplementum Lucani. Libri septem. Authore Thoma Maio, Anglo.

Azonosítás: OSzK pld. A könyvnek ugyanabban az évben, azonos címmel és terjedelemmel van egy amszterdami Elzevir-kiadása is. Zrínyi példánya bármelyik lehetett.

Zrinyiana: Vide n^o 278.

LUCANUS, Marcus Annaeus: M[arci] Annaei Lucani De bello civili libri decem. Eiusdem vita in fine operis.

Lugduni, apud Seb. Gryphium, 1539. 8^o, 295 pp.

Példányleírás: Pergamenkötés, két pár fehér bőrszalaggal. Az előzéklevél versón: 164.

Zrínyi bejegyzései?: Számos verssor a lapszélen vízszintes ceruzavonallal megjelölve.

Azonosítás: KENDE 126; FERENCZI 538.

Zrinyiana: Két Lucanus-kiadása közül Zrínyi a fentit használta, amit ceruzajelzései, valamint a Grotius-féle másiknak a kései megjelenése igazol. Lucanus Zrínyi egyik legkedvesebb és legtöbbször idézett római költője, helye van a Szigeti veszedelem eposzi mintái között is. Név nélkül idézi híres sorát (“Coelo tegitur ...") az 52. cent.-ban és nyomban fordítását is adja: “Befed ez a kék ég, ha nem fed koporsó." Hasonlóképpen név nélkül idéz egy-egy Lucanus-sort: Mátyás-elmélkedések pp. 196, 203; másutt azonban mindig megnevezi a szerzőt: Mátyás-elmélkedések pp. 197, 201 (az itt idézett sort eredetileg bejegyezte Bonfini példányába p. 647), 202; levél Ruchich Jánoshoz, 1658. dec.; Montecuccoli-röpirat. Cf. KOVÁCS 1979. pp. 88-101; KOVÁCS 1980. p. 66; KOVÁCS 1985, pp. 281-284, 291-294.

VERGILIUS Maro, Publius: Opera P[ublii] Vergilii Maronis. D. Philippi Melanchtonis et aliorum doctissimorum virorum scholiis, annotationibus et novis argumentis illustrata, partim antehac, partim nunc primum publicatis, ut sequens pagella enumerabit. Adiectis etiam figuris egregie depictis, una in Bucolica, singulis vero in singulos Georgicorum et Aeneidos libros. Denuoque ad fidem castigatissimorum exemplarium, quam diligentissime omnia restituta. Cum rerum et verborum, necnon adagiorum ex ipso Vergilio collectorum indice duplici. Quibus versuum proverbialium ex Erasmi Chiliadibus explicationem inservimus.

Tiguri in officina Froschoviana, 1587. 8^o, 476 pp.

Példányleírás: Vaknyomásos fehér bőrkötés, két pár rézcsattal. Néhány levél kitépve. A gerincen: 317.

Bejegyzések: A kötet metszetei színes tintával kifestve. Sok helyen, különösen az Aeneis I. II. és X. énekében a lapszélen és a sorok között ismeretlen XVII. századi kéz iskolás szövegmagyarázó latin jegyzetei.

Azonosítás: KENDE 239; FERENCZI 563.

Zrinyiana: Négy Vergilius-kiadás közül, a költő valószínűleg a fenti editiót használta. Ez volt az iskolákban használt legnépszerűbb teljes Vergilius, s ennek kötetbeosztása minta lehetett a Syrena-kötet kompozíciója számára is. Cf. KIRÁLY-KOVÁCS 1983, pp. 34-35; KOVÁCS 1985, pp. 79-80. Tasso mellett Vergilius a Szigeti veszedelem legfőbb mintája. Cf. ARANY (1859-1860) 1962, pp. 330-439; CSERÉP 1889, pp. 241-257, 332-351; GREKSA 1889-1890, pp. 3-158; SZÉCHY 1896-1902, t. II, pp. 177-184; NÉGYESY 1914, pp. 53-56. Zrínyi idilljeiben is Vergilius-reminiszcenciákat mutat ki SZŰCS 1896-1897, pp. 3-12, ezek azonban inkább a vergiliusi hagyomány többszöri lecsapódásai csupán. A Syrena-előszó Vergilius utalásáról cf. KOVÁCS 1985, pp. 59-60; KIRÁLY 1989, pp. 75-129. Prózai műveiben és leveleiben Zrínyi több szállóigévé vált Aeneis-verssort idéz. Aeneis II, 312 (“proximus ardet Ucalegon"): Szent László-beszéd p. 453; levél Ruchich Jánoshoz, 1658; La verit(a) constgliera, ItK LXXXIV (1980), p. 192 (e két utóbbi esetben kontaminálva Horatius Epistulae I, 18, 84. sorával). Aeneis II, 354 (“Una salus ..."): 35. af.; levél ismeretlen barátjához, 1663. máj. 2-15 (kétszer is!); levél a császárhoz, 1663. nov. 28; s magyarra fordítva Szigeti veszedelem III, 90. Aeneis VI, 743: 97. af. Aeneis VI, 853: 60. af. Aeneis X, 284: 22. af. Aeneis X, 567-568: Szent László-beszéd p. 457. Cf. KLANICZAY 1964, p. 399; NÉGYESSY-KOVÁCS 1985, pp. 346, 350, 356, 363, 459, 460. A Vergilius-sorokat Zrínyi olykor szabadon idézte, olykor már közvetlen forrásában is ott találta őket.

VERGILIUS Maro, Publius: Pub[lii] Virgilii Maronis Opera cum notis Thomae Farnabii.

Amstelodami, ex officina Janssoniana, 1642. 12^o, 423 pp.

Azonosítás: BEK pld. Cf. Giuliano MAMBELLI, Gli annali delle edizioni virgiliane, Firenze, Olschki, 1954, n° 310 (Biblioteca di bibliografia italiana, XXVII). Azonos című amszterdami kiadás ismeretes 1646-ból és 1650-ből is (MAMBELLI n^o 315, 319); ezek bármelyike is számításba jöhet.

Zrinyiana: Vide n^o 279.

VERGILIUS Maro, Publius: P[ublii] Virgilii Maronis Opera ...

Azonosítás: A közelebbi azonosítás megoldhatatlan. A Catalogus szövege alapján csupán arra lehet következtetni, hogy az előző, n^o 280. tételhez hasonlóan Vergilius összes műveinek egy kis méretű, alakú (a quantitas a Catalogus szóhasználatában mindig a méretet jelenti, vide pl. a n^o 7, 9, 77, 228 stb. tételeket), vagyis minden bizonnyal 12^o kiadásáról van szó. Vergilius műveinek 1616 és 1658 között számos 12^o kiadása létezik. A Farnabius jegyzeteivel kísért Blaeu-féle kiadások mellett főleg az amszterdami Jansson-nyomda és az Elzevirek 12^o Vergiliusai voltak népszerűek. E kiadások valamelyike szerepelhetett e helyen. Cf. MAMBELLI (vide n^o 280), n^o 291-324.

Zrinyiana: Vide n^o 279.

VERGILIUS Maro, Publius: P[ublii] Virgilii Maronis Opera ...

Azonosítás: Vide n^o 281.

Zrinyiana: Vide n^o 279.

24 Papinij Surculij [sic] Statij opera quae extant, Syluarum libri 5. Thebaidos lib 12 Achilleides [sic] libri 5.

STATIUS, Publius Papinius: Papinii Surculi Statii Opera quae extant. Sylvarum libri V. Thebaidos libri XII. Achilleidos libri V [sic].

Ingolstadii, ex typographeo Adami Sartori, 1606. 8^o, 563 pp.

Azonosítás: BEK pld. Cf. Gerhard STALLA, Der Ingolstädter Buchdruck von 1601 bis 1620, Baden-Baden, Koerner, 1980, n^o 64 (Bibliotheca bibliographica Aureliana, LXXVII). Statius műveinek nagyszámú kiadása közül egyedül az ingolstadti jelzi tévesen öt könyvből állónak a kétrészes Achilleist, miként a Catalogus is. Újabb azonos kiadása ugyanott: 1610 (STALLA, n^o 125); ez is számításba jöhet.

BAERLE, Kaspar van: Casparis Barlaei Antverpiani Poemata. Editio V, altera plus parte auctior. Pars I. Heroicorum.

Amstelodami, apud Joannem Blaeu, 1655. 12^o, 735 pp.

Hozzátartozó második kötet: ... Poematum pars II, elegiarum et miscellaneorum carminum ... 576 pp.

Azonosítás: Wolfb. pld. Eldönthetetlen, hogy Zrínyi könyvtárában csak az első kötet volt-e meg, vagy pedig mind a kettő. A másodikról a Catalogus nem szól, de a két kötet egybe is lehetett kötve. Ez utóbbi lehetőség ellen szól viszont, hogy ez esetben a könyv rendkívül vastag lett volna, amit a Catalogus készítője talán említett volna.

MARTIALIS, Marcus Valerius: M[arci] Val[erii] Martialis Epigrammata, cum notis Th[omae] Farnabii.

Amsterdami, apud Johannem Blaeu, 1644, 12^o, 491 pp.

Azonosítás: BEK pld. A nagyszámú kiadás közül csupán a fentinek a címe egyezik teljes mértékben a Catalogus leírásával. A zágrábi Zrínyi-könyvtárban meglévő 1567. évi Plantin-kiadásra tévesen került rá a VII. 26. jelzet. Ezt a meglévő példányt vide n^o 286.

MARTIALIS, Marcus Valerius: »M[arci] Val[erii] Martialis Epigrammaton libri XII. Xeniorum liber I. Apophoretorum liber I. Omnia ad vetustiorum codicum fidem diligenter emendata, scholiis in margine illustrata, apposita etiam varietate lectionum; ac demum decem epigrammatis ex eodem vetusto codice suis locis adiectis, aucti, opera Hadriani Junii medici.

Antverpiae, ex officina Christophoris Plantini, 1568.« 16^o, 373 pp.

Példányleírás: Bőrkötés. A címlevél hiányzik. Egykorú jelzetet nem tartalmaz.

Possessorok: Az első táblán, belül: Dedi pro hoc libello 26 dje Novembr. Anno a partu virginis 1603. Vesenj (...) Alatta: Johanes Chruscilius anno 1617 - primitív, gyerekes írás. A hátsó táblán, belül: Thomas Hornj Emptus liber in (.......) 1593. Alatta ismét: Johanes Chruscielius [sic] 1619.

Bejegyzések: Chruscilius, az ismeretlen 1603-as possessor és egy harmadik XVII. századi kéz sűrű iskolás, latin bejegyzései a táblákon, belül, és a lapszéleken.

Azonosítás: KENDE 139 (a DAUN-féle rendezés hibájából tévesen a Catalogus VII. 26. tételével azonosítja); FERENCZI 309. A címlapot lásd: Leon VOET, The Plantin Press (1555-1589). A Bibliography of the Works Printed and Published by Christopher Plantin at Antwerp and Leiden, t. IV, Amsterdam, Van Hoeve, 1982, n^o 1637.

OWEN, John: Epigrammatum Joannis Owen Cambo-Britanni, Oxoniensis. Editio postrema.

Lugd. Bat., ex officina Elzeviriana, 1628. 12^o, 280 pp.

A köteten belül az egyes részek - eredetileg önállóan megjelent kötetecskék - belső címlapokkal vannak elválasztva; majd p. 267-en további belső címlap: Appendix epigrammatum Ioannis Oweni Oxoniensis, Cambo-Britanni, edente Gotfrido Hegenitio.

Azonosítás: OSzK pld. Az azonosítás nem lehet teljesen egyértelmű. Owen epigrammáinak gyűjteményes kötetei 1612-től kezdve Londonban, s 1615-től kezdve Lipcsében többször megjelentek már a Catalogus-éval azonos formában kezdve a címet. Ezek címszövege a fent leírt, 1628. évi első posztumusz kiadásénál bővebb, s “libri decem" szavakkal végződik. Bár ezek is mind 12^o kiadások, formátumuk azonban jóval nagyobb az 1628. évi Elzevir-kiadásnál, s ezért rájuk kevésbé volna indokolt a Catalogus-ban olvasható “parvus" szót alkalmazni. A Catalogus írójának nem szokása a 12^o köteteket eleve “parvus"-nak nyilvánítani, ezért feltételezhető, hogy az átlagosnál kisebb Elzevir-kiadásról van itt szó. (Ugyanígy nevezi a Catalogus “parvus"-nak Alciati emblémái 12^o-nak mondott kötetét, amely a valóságban 16^o, tehát tényleg kisebb a szokottnál [vide n^o 301]). E kiadás szövege egyébként azonos a londoni és a lipcsei kiadásokéval, csupán az Appendix-szel bővült. Az 1628-as kiadással mindenben azonos az 1632. évi amszterdami Jansson-kiadás, így ez is szóba jöhet. A nagyszámú egyéb kiadás, a szerző nevének más módon való szerepeltetése miatt nem jön számításba.

VLIET, Jan van; ed.: Autores rei venaticae antiqui cum commentariis Iani Vlitii, ad Christinam augustam.

Lugd. Bat., apud Elsevirios, 1653. 12^o, 491 + 48 pp.

Az új lapszámozással kezdődő rész elején belső címlap: Jani Vlitii J.C. ad rei venaticae autores antiquos curae secundae.

Azonosítás: Wolfb. pld.

SENECA, Lucius Annaeus: L[ucii] Annaei Senecae Tragoediae. Cum exquisitis variorum observationibus et nova recensione Antonio Thysii J. cti. Lugduni Batavorum, ex officina Francisci Moyardi, 1651. 8^o, 748 pp.

Azonosítás: NUC, BLC. A Catalogus-nak a méretre és a “novus" jellegre való utalása alapján a fenti kiadás mellett még a következő is ugyanannyi eséllyel számításba jöhet: L. Annaei Senecae Tragoediae. I. F. Gronovius recensuit. Accesserunt eiusdem et variorum notae. Lugduni Batavorum, ex officina Elzeviriana, 1661, 8^o, 785 pp.

Zrinyiana: Nem állapítható meg, hogy három Seneca-kiadás közül Zrínyi melyiket részesítette előnyben; kérdéses az is, hogy egyáltalán tanulmányozta-e a tragédiákat. A Seneca-ismeretére vonatkozó adatokat itt foglaljuk össze. Név szerint mindössze két helyen említi, idézve egy-egy mondását: levél Ruchich Jánoshoz, 1658. aug. 24; levél Ruchich Jánoshoz, 1658. dec. Ezen kívül név nélkül szerepel egy-egy szentenciája: 16. cent. (Guicciardini nyomán); Mátyás-elmélkedések pp. 191, 203; Áfium p. 210. Ezek egy része nem is a tragédiákból ered; egyeseket biztosan, a többit nagy valószínűséggel florilegiumból, vagy Zrínyi közvetlen szövegforrásából származtathatjuk. Cf. FERENCZI EPhK 1917, p. 332; NÉGYESY-KOVÁCS 1985, pp. 85, 369-370, 394, 403, 411.

SENECA, Lucius Annaeus: L[ucii] et M[arci] Annaei Senecae Tragoediae. Cum notis Th[omae] Farnabii.

Amsterdami, apud Johannem Janssonium [1650?]. 12^o, 371 pp.

Példányleírás: Színes papírkötés. Egykorú jelzetet nem tartalmaz.

Azonosítás: KENDE 200; FERENCZI 337. A keltezés NUC alapján.

Zrinyiana: Vide n^o 289.

SENECA, Lucius Annaeus: L[ucii] Annei [sic] Senecae Cordubensis Tragoediae X. quibus adiectae sunt variae ac perutiles lectiones ex accurata diversorum exemplariorum collectione decerptae. Accessere insuper nuperrima hac nostra editione doctissimae in easdem tragoedias, Justi Lipsii animadversiones et Francisci F. F. Raphelengii notae. Nunc primum in Italia impressa. Omnia diligenter correcta in lucem prodeunt.

Venetiis, 1619, apud Joan. Baptistam Combum. 8^o parvo!, 383 + 70 pp.

Példányleírás: Pergamenkötés; a bekötéshez felhasznált kódexlevélen glagolita szláv (horvát?) szöveg töredékei. Egykorú jelzetet nem tartalmaz.

Possessorok: A címlapon: Ex libris Joannis <(....) Zmolinouich> 1648. - a bejegyzésből egy sornyi az olvashatatlanságig kihúzva.

Azonosítás: KENDE 201; FERENCZI 348.

Zrinyiana: Vide n^o 289.

MONTMORENCY, François: Francisci Montmorenci e Societate Jesu Cantica.

Viennae Austriae, anno 1632, [typ. Ferenczffy]. 8^o, 180 pp.

Példányleírás: Pergamenkötés, két pár zöld vászonszalaggal. A gerincen: 420.

Possessorok: Az előzéklevél rectón, ismeretlen XVII. századi kéz: Ex lib. Nicolaj Comitis perpetuj a Zrin. (Dr. 247. tévesen Zrínyinek tulajdonítja.)

hátsó táblán, belül: Non est conn / Non est conueniens / Luctibus iste color. (Dr. 13.)

Azonosítás: KENDE 148; FERENCZI 459; RMK III. 1474.

Zrinyiana: Elképzelhető, hogy a könyv a kiadó Ferenczffy Lőrinctől került Zrínyihez, még bécsi tanuló korában; Ferenczffy nyomtatta ki ugyanis két évvel később Zrínyi Szent László-beszéd-ét. Cf. HOLL 1980, pp. 102-104.

34 CL. Claudiani quae extant Nic Heinsius Dant. [sic] F. recensuit ac notas addidit, accedunt quaedam hactenus non edita lib. nouus in 12.

CLAUDIANUS, Claudius: Cl[audii] Claudiani quae exstant. Nic[olaus] Heinsius, Dan[ielis] f[ilius] recensuit ac notas addidit. Accedunt quaedam hactenus non edita.

Lugduni Batavorum, ex officina Elzeviriana, 1650. 12^o, 270 + 276 pp.

Azonosítás: NUC. Ugyanabban az évben Amszterdamban is megjelentek Claudianus művei Heinsius jegyzeteivel, de e kiadás címszövege eltéréseket mutat a Catalogus szövegétől.

Zrinyiana: Mátyás-elmélkedések p. 182: idéz egy Claudianus-sort Sousa könyvéből átvéve, politikailag fontos kontextusban. Vide n^o 56, 173. Zrínyi eposzára gyakorolt esetleges hatásáról cf. SZÖRÉNYI 1987-1988, p. 142.

HORATIUS Flaccus, Quintus: Quinctus Horatius Flaccus emendatus. Seorsum excusae Theod[ori] Pulmanni Craneburgii in eum annotationes; Aldi Manutii scholia, et de metris Horatianis; M[arci] Antonii Mureti scholia; Joannis Hartungi annotationes. Index.

Antverpiae, ex officina Christoph. Plantini, 1577. 12^o, 282 pp.

Példányleírás: Vaknyomásos bőrkötés. A metszésen, fölül és oldalt: NN 37 44; 47. Az első táblán, belül: 270.

Possessorok: A címlapon: Steph. Jona 1613. Alatta régebbi írással: <Nicolai Gőnczj>. A címlap alján: <M. Christoff Stamberg>.

Bejegyzések: A hátsó táblán, belül: Munus exiguum tibi a me Rector amice / Datum, mente rogo accipias placida - Jóna István kezével?

p. 39: (Carmina I, 37): A 20-24. sor aláhúzva.

p. 99: (Carmina IV, 2): Dindarus neve mellett: Pindarus / Thebasbelj / poeta. (Dr. 188. hibásan.)

p. 108: (Carmina IV, 7): Tullus vagy Ancus neve fölé: Rom. kjralj, igaz uolt. (Dr. 189.)

ibid.: Diana nevéhez: Vadaszok / Iste(n) asszonja. (DRASENOVICH nem említi. )

ibid.: Hippolytus neve után: Theseus fia.

ibid.: Hippolytus neve fölött csillag; ehhez tartozik a lap tetején: Hippolyta az magnetiaj Acastus Kiralj felesege. (Dr. 190. töredékesen.)

Azonosítás: KENDE 93; FERENCZI 344.

Zrinyiana: Két Horatius-kiadása közül, a bejegyzések tanúsága szerint is, Zrínyi a fenti, későbbi és könnyebben olvasható editiót használta. Horatius-reminiszcenciák - többnyire erősen áttételesen - Zrínyi költészetében gyakran felbukkannak; prózai írásaiban pedig Zrínyi többször - kulcs fontosságú helyeken! - idézi a római költő, jórészt szállóigévé vált sorait. Ars poetica 348, 359: Syrena-előszó. Carmina III, 2, 13-14: Áfium-mottó. Epistulae I, 18, 84 (“Nam tua res agitur... "): levél Ruchich Jánoshoz, 1658; La verit(a) consigliera, ItK 1980, p. 192 (mindkét esetben kontaminálva Vergilius Aeneis II, 311. sorával). Epistulae I, 2, 14 (“Delirant reges..."): Mátyás-elmélkedések pp. 188, 204 (az utóbbi esetben Homérosnak tulajdonítva); Montecuccoli-röpirat. Epodi, VI, 1-4: Montecuccoli-röpirat. Cf. BORZSÁK 1958, pp. 298-299; BORZSÁK 1961, pp. 402; BORZSÁK 1964, pp. 209-211; KOVÁCS 1985, pp. 302-304; NÉGYESY-KOVÁCS 1985, p. 405.

HORATIUS Flaccus, Quintus: Horatii Flacci Venusini poete lirici Opera cum quibusdam annotationibus imaginibusque pulcherrimis aptisque ad Odarum concentus et sententias.

(... in celebri, libera imperialique urbe Argentina, opera et impensis sedulis quoque laboribus providi viri Johannis Reinhardi, cognomento Gürninger [recte: Grüninger], civis eiusdem urbis Argentinensis, quarto idus Martii, absolutum vero anno domini 1498.) 2^o, 207 ff.

Azonosítás: OSzK pld. Hain 8898.

Zrinyiana: Vide n^o 294.

CATO, Dionysius Marcus Portius: Dionysii Catonis Disticha de moribus, cum grammatica constructione et vernacula interpretatione ac declaratione latina. In usum scholarum. Posterioribus melioribus, Adag.

Amstelodami, apud Joannem Janssonium, 1649. 8^o 96 + 32 pp.

Azonosítás: Deventer, Atheneum-Bibliothek pld. Változatlan kiadása ugyanott megjelent 1657-ben is. Zrínyi példánya bármelyik lehetett.

Zrinyiana: A Cato nevéhez fűzött bölcs mondásokat Zrínyi bizonyára már iskolai tanulmányai során, tehát valamely más, korábbi kiadásból megismerte. Az aforizmákban négyszer idézi, lehet, hogy emlékezetből, vagy közvetítő forrásból: 4. af.; 22. af.; 28. af. (itt szabadon magyarítva); 87. af. Cf. NÉGYESY-KOVÁCS 1985, pp. 342, 346, 360.

JUVENALIS, Decimus Junius; PERSIUS, Aulus Flaccus: D[ecimi] Jun[ii] Juvenalis et Auli Persii Flacci Satyrae, cum annotat. Th[omae] Farnabii.

Amstelaedami, typis J. Blaeu, 1650. 12^o, 189 pp.

Azonosítás: NUC. A Blaeu-nyomda azonos címmel először 1631-ben, majd 1633-ban, 1642-ben, 1648-ban, 1660-ban és 1662-ben is kinyomtatta azonos méretben a Farnabius jegyzeteivel ellátott Juvenalis-Persius kiadást. Eltérések csak a címben alkalmazott rövidítésekben jelentkeznek. A Catalogus rövidítés-formáival leginkább a fenti, 1650. évi kiadás egyezik, így ez látszik a legvalószínűbbnek, de nem zárható ki valamelyik másik említett kiadás sem.

Zrinyiana: Zrínyi írásaiban két Juvenalis-idézetet találunk: 29. cent. (Lottinitól átvéve); Mátyás-elmélkedések p. 205. Cf. FERENCZI 1921, p. 8; BORZSÁK 1964, p. 215.

39 Solij [sic] Italici Poetae clarissimi de Bello Punico secundo libri septem decim. liber in membr: nigra in 12.

SILIUS Italicus: Silii Italici poetae clarissimi De bello Punico secundo libri septemdecim. Cum argumentis Hermanni Buschii, et Ambrosii Nicandri. Additus est index copiosissimus, in quo nonnulla etiam paulo difficiliora explicantur.

Lugduni, apud Ant. Gryphium, 1578. 12^o, 444 pp.

Példányleírás: Vaknyomásos barna! bőrkötés. A metszés aranyozva. A metszésen, fölül: 35. Az első táblán, belül: 263.

Possessorok: Az első táblán, vaknyomással: 1548. A címlapon: Post tenebras spero lucem. Anno 1615. Steph. Jona mppa.

Azonosítás: KENDE 203; FERENCZI 347.

Zrinyiana: A Szigeti veszedelem egyes részleteinek költői mintája volt. Cf. NÉGYESY 1914, p. 58. A római költő nevét már ifjú korában is emlegeti: Szent László-beszéd p. 455.

(JOHNSTON, Arthur ed.): Delitiae poetarum Scotorum hujus aevi illustrium.

Amsterdami, apud Johannem Blaeu, 1637. 12^o, 699 + 573 pp.

Az új számozás kezdetén új címlap “Pars altera" kiegészítéssel.

Azonosítás: Göttingen, Universitätsbibliothek pld.

41 Emblemata amatoria Georgij Camerlari [sic]. libellus paruus in lig: rustica.

CAMERARIUS, Georgius: Emblemata amatoria Georgii Camerarii.

Venetiis ... sumpt. P. P. Tozzi, (1627, ex typographia Sarcinea). 24^o obl., 201 pp.

Azonosítás: Mario PRAZ, Studies in Seventeenth Century Imagery, 2. ed., t. I, Roma, Storia e letteratura, 1964, p. 295.

42 Emblematum clarissimi viri D. Andreae Alcati [sic] libri duo, additae sunt aliquot in altero libro figurae libellus paruus in 12.

ALCIATO, Andrea: Emblematum clarissimi viri D. Andreae Alcati [sic] libri II. Additae sunt aliquot in altero libro figurae.

Antverpiae, ex officina Christophori Plantini, 1567. 16^o, 158 pp.

Azonosítás: Leon VOET, The Plantin Press (1555-1589). A Bibliography of the Works Printed and Published by Christopher Plantin at Antwerp and Leiden, t. I. Amsterdam, Van Hoeve, 1980, n^o 24. A nagyszámú kiadás közül egyedül a fentinek a címe egyezik pontosan a Catalogus címleírásával, s csak ebben szerepel a szerző neve hibásan, melyet a Catalogus is ugyanígy örökített meg.

Zrinyiana: A könyv bevezetésében olvasható, hogy Francesco Sforza jelszava volt: “Nemo me quietum impune lacesset." Lehet, hogy innen kölcsönözte Zrínyi időben első, korábbi exlibrisén megörökített jelmondatát: “Nemo me impune lacesset." Cf. FERENCZI EPhK 1917, p. 329; FERENCZI 1921, p. 1; BORZSÁK 1959, p. 481 (újra felfedezve). Alciati egyik emblémája talán Zrínyi hajnal-allegóriájának az előképe volt. Cf. KIRÁLY-KOVÁCS 1982, pp. 151-152.

BUCHANAN, George: Geor[gii] Buchanani Scoti Poemata quae extant. Editio postrema.

Lugduni Batav., ex officina Elzeviriana, anno 1628. 24^o, 511 pp.

Azonosítás: Alphonse WILLEMS, Les Elzevier. Histoire et annales typographiques, Bruxelles-Paris-La Haye, 1880, n^o 292. Ugyanott, ugyanebben az évben megjelent a könyvnek egy 561 lapos kiadása is, Zrínyi példánya bármelyik lehetett. A DAUN-féle rendezéskor a Catalogus e tételével tévesen a n^o 638. kötetet azonosították s ennek nyomán KENDE 34. a fenti kötetet meglévőként sorolja fel.

DEDEKIND, Friedrich: Grobianus et Grobiana auctore Friderico Dedekindo. Libri tres. Quarta editio.

Hardervici, apud Nicolaum a Wieringen, 1650. 12^o, 215 pp.

Azonosítás: Wolfb. pld.

45 Catulli Tibulli Properti noua editio Josephus Scaliger Jup: [sic] Caesaris F. recensuit. in 12.

CATULLUS, Caius Valerius; TIBULLUS, Albius; PROPERTIUS, Sextus: Catulli, Tibulli, Propertii nova editio. Josephus Scaliger Jul[ii] Caesaris f[ilius] recensuit. Eiusdem in eosdem Castigationum liber auctus et recognitus ab ipso auctore ...

Lugduni, Harsy, 1607. 12^o, 306 + 333 pp.

Azonosítás: NUC. Létezik a három költőnek Scaliger által gondozott kiadásából három teljesen azonos című korábbi editio is (Párizs 1577, Antwerpen 1582, Heidelberg 1600), ezek azonban mind 8^o formátumúak.

TERENTIUS Afer, Publius: P[ublii] Terentii Afri Comoediae, multo maiore, quam hactenus unquam, vigilantia repurgatae.

Lugduni, apud haeredes Seb. Gryphii, 1560. 8^o!, 351 pp.

Példányleírás: Bőrkötés, a metszés aranyozva. Az első táblán, belül: 264. A metszésen, alul: 45.

Possessorok: Az első táblán, belül: <Gabrielis I (..)n(..)ij de ky(...)> A címlapon: Stephanus Jona mppa. Post tenebras spero lucem 1615. Ugyanott egy olvashatatlanságig áthúzott bejegyzés.

Bejegyzések: Az utolsó levél rectón Gabriel ... bejegyzése, 1600 körül:

Azonosítás: KENDE 220; FERENCZI 315.

MAIOR, Georg; MANCINELLI, Antonio: Sententiae veterum poetarum per locos communes digestae, Georgio Maiore collectore, multo quam antehac auctiores ac locupletiores. Sententiae singulis versibus contentae, ex diversis poetis, pietatis studiosae iuventuti accomodae. De poetica virtute, libellus plane aureus, Antonio Mancinello auctore.

Antverpiae, ex officina Christophori Plantini, 1561. 16^o, 105 ff.

Azonosítás: Leon VOET, The Plantin Press (1555-1589). A Bibliography of the Works Printed and Published by Christopher Plantin at Antverp and Leiden, t. IV. Amsterdam, Van Hoeve, 1982, n^o 1618. Maior szentencia-gyűjteményének a NUC szerint már 1534. óta számos kiadása létezett, sőt 1551-től kezdve Mancinelli művével együtt is többször megjelent. Mindezeknek a címfogalmazása azonban eltér a Catalogus által adott változattól. Egyedül a fenti, illetve az ezt követő 1564. évi Plantin-kiadásnak (VOET, n^o 1619) a címe egyezik a Catalogus-éval; 1566-ban és 1574-ben már Plantin is más címvariánssal adta ki a könyvet. Zrínyi könyvtárában tehát az 1561. vagy az 1564. évi kiadás lehetett.

VIDA, Marco Girolamo: Marci Hieronymi Vidae Cremonensis, Albae episcopi Opera. Quorum catalogum sequens pagella continet.

Lugduni, apud Seb. Gryphium, 1541. 8^o, 359 pp.

Azonosítás: NUC. Vida műveinek gyűjteménye az 1537. évi bázeli kiadástól kezdve számos alkalommal, különböző helyeken s különböző formátumban jelent meg. A címlap fogalmazása csak az 1541-től kezdve 1566-ig többízben megjelenő lyoni, valamint az 1558. és 1585. közötti Plantin-kiadások esetében egyezik a Catalogus-éval. Zrínyi könyvtárában a lyoniak egyike lehetett, mivel a Plantin-félék 16^o formátumúak.

Zrinyiana: Vida poétikai tanításainak, s Christias-a példájának az eposz írásakor való esetleges követéséről cf. SZÖRÉNYI 1979, p. 382; SZÖRÉNYI 1987-1988, p. 149; KIRÁLY 1989, pp. 645, 115.

(LACKNER Kristóf): Salicetum Semproniense anno 1626. ornatum.

Viennae Austriae, excudebat Gregorius Gelbhaar, (1626). 4^o, [30] ff.

Azonosítás: OSzK pld. RMK III, 1394. A szerző neve az ajánlás végén Christophorus Lackhner J. V. D.

MONTENAY, Georgette de: Georgiae Montaneae, nobilis Gallae, Emblematum christianorum centuria, cum eorundem Latina interpretatione. Cent embl(e)mes chrestiens de damoiselle Georgette de Montenay.

Tiguri, apud Christophorum Froschoverum, 1584. 4^o, 100 ff.

Példányleírás: Zöld pergamenkötés. Az első táblán, belül: 564. Betanított példány: a nyomtatott levelek közé megegyező számú üres levelet fűztek, hogy alkalmas legyen az album amicorum szerepére.

Possessorok: A címlapon: Ex libris Gregorij Pynter Strigonien. A. f. I. D. S. CS [ligatura] A. 1605. Ibid.: Rndo ac Clarissimo nec non vera Nobilitate, eruditione, vitae [ac] / morum integritate, Domino Joanni Hollossi, pastore [.....] / apud Hungar. Galgoczien. vigilantissimo dono dabam [Gregorius] / Pynter in perpetuum et syncerae amicitiae recordationis [causa Galg] /ozij die 15. Appr. Ao. Dn. 1613. Idem Mppria - a sorok vége a nedvesség miatt olvashatatlanná vált. A belőtt leveleken olvasható üdvözlő sorokban 19 esetben említve van az első possessor, Esterházy Tamás neve. Közülük a legkorábbi a ff. 34-35 közötti levél rectóján: Vera Nobilitate, eruditione, uitae ac morum integritate praestanti, Dno Thomae Ezterhas Galanthkensi [sic], Jo: P. Toronaeus Ung. Symbolum scriptum reliquit A. D. 1591. 15 Augusti. - A legkésőbbi pedig a ff. 16-17 közötti levél versóján: Nobili juueni Dn. Thomae Esterhas a Galanth: Ungaro eruditione, virtute, et fide praestanti amicitia et recordationis causa. s. witebergae Anno 1595 D: 18 M: Sept: Johan: Christoph: ab Ebekbam [?] Saxo.

Bejegyzések: A belőtt levelek egy részén Esterházy Tamás wittenbergi tanulótársainak üdvözlő sorai, versei, adagiái latinul - néha görög vagy héber idézetekkel -, s olykor színezett tollrajzokkal kísérve. Ilyen bejegyzések olvashatók a következő üres leveleken (a számok az üres leveleket közrefogó számozott levelekre utalnak): 4-5r, 7-8v, 11-12r, 13-14r, 16-17v, 21-22r, 28-29r, 29-30r, 31-32r, 34-35r, 35-36r, 37-38v, 47-48v, 63-64v, 65-66v, 78-79v, 79-80r, 82-83v, 83-84v, 85-86v, 86-87r, 86-87v, 87-88r, 91-92r, 95-96r, 96-97v; továbbá a hátsó védőfüzeten: 1 r, 2r, 3r, 4r, 5r. A bejegyzések között szerepel Esterházy tanáráé, Aegidius Hunniusé is, akinek egyik könyvét (RMNy II, 888) később magyarra is fordította (11-12r): 1. Thess. 5 Indesinenter orate: Aegidius Hunnius D. die 2 Aprilis Anno Christi 1594. A bejegyzők között szerepel Pintér Gergely is, a könyv következő tulajdonosa (91-92r), keltezés nélkül; egy bejegyzés pedig már akkor keletkezett, amikor a könyv az ő tulajdonában volt: Melior est certa pax quam sperata victoria. Paulus Herrnpuech scripsi 4. die Maij Anno S. 1608. (82-83v.)

Azonosítás: KENDE 209. Montenay könyvének egy másik, elveszett példányát vide n^o 317.

(MANNAGETTA, Johann Wilhelm): Corona duodecim caesarum ex augustissima domo Austriaca. Quam Ferdinandus tertius, Caesar decimus tertius, Ferdinando quarto, Romanorum regi decimo quarto, septemvirorum Sac. Rom. Imperii unanimi consensu imposuit. [A cím a következő levélen folytatódik:] Celebrata elogiis Latinis, Graecis, Hebraicis, solutis, ligatis, et ad augendam publicam orbis laetitiam, eidem augusto regi Ferdinando quarto, D. D. a quatuor facultatibus Universitatis Austriacae Viennae 1654.

(Viennae Austriae per Matthaeum Cosmerovium, typographum aulico-caesareum, anno Domini 1654.) 2^o, [40] ff.

Példányleírás: Sötétlila papírkötés. A gerincen: 24 [?]. Az első táblán, belül: 9.

Azonosítás: KENDE 52; FERENCZI 425; App. Hung. 2045.

TYPOT, Jacques: Symbola divina et humana pontificum, imperatorum, regum. Accessit brevis et facilis Isagoge Jac[obi] Typotii. Tomus primus.

Ex Musaeo Octavii de Strada civis Romani. S. C. M. sculptor Egidius Sadeler excu. Pragae, 1601. 2^o, táblák + 41 ff.

A szövegrész előtt belső címlapon: Isagoge Jac. Typotii, familiaris aulae et historiographi Sac. Cae. Reg. Majest. in symbola divina et humana. 1601. - A könyvhöz hozzátartozik a második és harmadik kötet: Symbola varia diversorum principum sacrosanc. Ecclesiae et sacri Imperii Romani. Cum uberrima Isagoge Jac. Typotij ... Tomus secundus. ... 1602, 183 pp; Symbola varia diversorum principum cum facili Isagoge D. Anselmi de Boodt Brugensis, Sac. Caes. Maj. aulae medici. Tomus tertius, ... 1603, 201 pp.

Azonosítás: Wolfb. pld. A három kötetet többnyire egybekötve hozták forgalomba, s így valószínű, hogy Zrínyi példánya is a teljes művet tartalmazta. Van a három kötetes műnek azonos című 1613, 1642 és 1652. évi frankfurti kiadása is, melyek egyike szintén számításba jöhet mint Zrínyi példánya.

RUSCELLI, Girolamo; RUSCELLI, Vincenzo: Le imprese illustri del signor Jeronimo Ruscelli. Aggiuntovi nuovamente il quarto libro da Vincenzo Ruscelli da Viterbo. Al serenissimo principe Guglielmo Gonzaga duca di Mantova et Monferato.

In Venetia, appresso Francesco de Franceschi senesi, (1583-)1584. 2^o, 496 + 82 pp.

Belső címlapon: Il quarto libro delle imprese ... 1583-as impresszummal.

Példányleírás: Aranynyomásos fehér bőrkötés, két pár zöld vászonszalaggal. A metszés aranyozva. A gerincen: 123. Az első táblán, belül: 35.

Azonosítás: KENDE 188; FERENCZI 443.

ROLLENHAGEN, Gabriel: Nucleus emblematum selectissimorum, quae Itali vulgo impresas vocant, privata industria studio singulari, undique conquisitus, non paucis venustis inventionibus auctus, additis carminibus illustratus a Gabriele Rollenhagio Magdeburgense.

E musaeo coelatorio Crispiani Passaei, Zeelando excussori, (Ultrajecti, 1611). 4^o, 100 ff.

Hozzátartozik: Gabrielis Rollenhagii selectorum emblematum centuria secunda, 1613, Ultraiecti ex officina Crispiani Passaei, prostant apud Joan. Janssonium Bibli. Arnh[emiensem], 100 ff.

Azonosítás: Wolfb. pld. Egyidejűleg volt egy teljesen azonos kölni kiadása is.

BOCCHI, Achille: »Achillis Bocchii Bonon. Symbolicarum quaestionum de universo genere quas serio ludebat libri quinque.

Bononiae, in aedib. novae academiae Bocchianae, 1555.« 4^o, 347 pp.

Példányleírás: A címlevél és valószínűleg az előszókat tartalmazó levelek is hiányzottak.

Azonosítás: BL pld. A kötet csonkasága miatt a Catalogus a törzsanyag élén álló belső címlap incipitjét (Achillis Bocchii Bonon. Symbolicarum quaestionum liber I.) írta le. A mű 1574-ben ugyanott megjelent második kiadásában nincs a fenti belső címlap, így ez nem jöhet számításba.

(LISTIUS László): Magyar Márs avagy Mohách mezején történt veszedelemnek emlékezete.

Nyomtattatot Béchbén Cozmerovius Máthe, chászár urunk eö fölsége udvari könyv-nyomtatója által, 1653 esztendőben. 4^o, 154 + 80 pp.

Új számozással kezdődik: Reges Hungariae ... Ungaricis Rythmis descriptio.

Példányleírás: Arany nyomásos bőrkötés, két pár bőrszalaggal. A metszés aranyozva. A gerincen: 108. Az első táblán, belül: 16.

Possessorok: Az arany nyomásos IHS szigla a táblákon egyházi (jezsuita?)

köttetőre utal.

Azonosítás: KENDE 117; FERENCZI 598; RMK I, 869.

ZRÍNYI Miklós: Adriai-tengernek Syrenaia, Groff Zrini Miklos.

Nyomtatta Béchben a' Koloniai udvarban Kosmerovi Máte czászár ő felsége könyvnyomtatója, 1651. 4^o, [160 ff].

Azonosítás: RMK I, 842. Fakszimile-kiadás: Budapest, Akadémiai Kiadó - Magyar Helikon, 1980, KOVÁCS Sándor Iván utószavával. - A Zágrábban ma meglévő BZ 47. sz. Syrena-példány nem azonos a Zrínyi-könyvtár egykori példányával. Vide n^o 731.

Zrinyiana: A kötet kompozíciójáról, kiadásának körülményeiről, címlapmetszetéről cf. SZÉCHY 1896-1902, t. II, pp. 1.-20; MARÓT 1956, pp. 475-477; BORZSÁK 1959, pp. 480-488; KLANICZAY 1964, pp. 353-361; KLANICZAY 1970, p. 687; KOVÁCS 1980; KOVÁCS 1985, pp. 28-32, 63-68, 74-94.

MONTENAY, Georgette de: Georgiae Montaneae nobilis Gallae Emblematum christianorum centuria, ...

Az Esterházy Tamás által album amicorumnak használt n^o 309. másik példánya?

Azonosítás: Az azonosítás bizonytalan, mert az is lehet, hogy a heidelbergi 1602. évi második kiadásról van szó.

Azonosítás: ECKHARDT Sándor szerint Zrínyihez az a kézirat került, mely eredetileg Batthyány Ferenc tulajdonában volt, s melynek felhasználásával udvarolt ez utóbbi leendő feleségének Lobkovic Poppel Évának, Zrínyi későbbi nevelőanyjának. Cf. BALASSI Bálint Összes Művei I. ed. ECKHARDT Sándor, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1951, pp. 4-6. Ha erről van szó, akkor Balassi “maga kezével írt könyve" valamely másolatára kell leginkább gyanakodnunk. Cf. KLANICZAY Tibor, Hozzászólás Balassi és Rimay verseinek kritikai kiadásához, MTA I. OK, XI (1957), p. 279. Egy a Balassa-kódex szövegével egyező, vagyis Rimay verseit szintén tartalmazó gyűjtemény feltételezése is elképzelhető, bár a Zrínyinél kimutatható több Rimay-vers rendelkezésére állhatott az Istenes énekek birtokában volt kiadásából, vide n^o 323.

Zrinyiana: A Zrínyi lírai költeményeiben és az eposzban felismerhető számos Balassi-reminiszcencia, sőt közvetlen hatás, olykor átvétel kétségtelenné teszi, hogy Zrínyi ismerte a költő műveit. Cf. KLANICZAY 1964, pp. 636, 94; ECKHARDT 1972, pp. 387-390; KAZINCZY 1984, pp. 635-636; KOVÁCS 1985, pp. 77-78, 129-132.

Igen szeg historia Sigmond Czaszarnak ideieben löt dolog az nemes ket szemelyröl Euriarusrol es Lucrecyarol es azoknak egi mashoz valo szerelmekröl s Lucrecyanak halalarol, Euryalushoz valo szerelmenek myatta mint löt halala. Prima pars. Sok erős úrfiak ...

[Debrecen, ca. 1589, typ. Hoffhalter.] 4^o, [28] ff.

Azonosítás: RMNy I, 625. A ma ismert kiadások közül a Catalogus címleírása csak a fentivel egyeztethető, mert csak ennél kezdődik az első rész már a címlapon. A DAUN-féle rendezéskor s ennek nyomán KENDE a Zrínyi-könyvtárban lévő Chariclia-kéziratot (vide n^o 426.) azonosították tévesen a Catalogus VII. 60. tételével.

In Venetia, 1584, ad instantia di Rugier d'Alba. 8^o, 20 ff.

Azonosítás: Fakszimile-kiadás: ed. Milan RATKOVIĆ, in Opsada Sigeta, Zagreb, Liber, 1971, t. I.

Zrinyiana: Az id. Zrínyi Györgynek ajánlott horvát elbeszélő költemény a Szigeti veszedelem előtörténetének egyik legfontosabb állomása, mely számos esetben Zrínyi forrásául is szolgált. Cf. THURY 1894, pp. 261-298; SZÉCHY 1896-1902, t. II, p. 73; MARGALITS 1903, pp. 87-103; HAJNAL 1905, pp. 111-124, 200-212, 279-296 (a mű prózai fordításával); NÉGYESY 1914, pp. 50-51, 56-57; SZEGEDY 1915, pp. 406-407; BAJZA 1937, pp. 131-141; KLANICZAY 1964, pp. 132-133; NOVALIĆ 1967, pp. 3-21. Zrínyi vonzódását horvát költő-elődje iránt mutatja, hogy a Mátyás-elmélkedések-et egy tőle származó négy és egy két soros idézettel zárja (“az mint Karnarutich az ő horvát poemájában igen gyönyörűségessen írja").

[FOLENGO, Teofilo]: Macaronicorum poema. Baldus, Zanitonella, Moschaea, Epigrammata. - Tam sibi dissimilis tamque alter habetur ab illo / Merlino [pseud. = Folengo] ut primum nesciat autor opus: / Causa recantandi fama est aliena, malorum / Judicio, haud vatis simplice morsa joco.

(Cipadae [ = Venetiis], apud magistrum Aquarium Lodolam, 1530.) 12^o, 321 pp.

Azonosítás: Bibl. Naz. pld. Folengo makaroni-verseinek különböző kiadásai közül a Catalogus címleírásával csupán a fenti, valamint az ezt mindenben követő 1555. évi velencei (apud Petrum Bosellum) kiadásnak a címvariánsa egyezik. Zrínyi példánya bármelyikből származhatott.

[FOLENGO, Teofilo]: Opus Merlini Cocaii [pseud. = Folengo] poetae Mantuani macaronicorum totum in pristinam formam per me magistrum Acquarium Lodolam optime redactum, in his infra notatis titulis divisum. ZANITONELLA, quae de amore Tonelli erga Zaninam tractat. Quae constat ex tredecim sonolegiis, septem ecclogis et una strambottologia. PHANTASIAE macaronicon, divisum in vigintiquinque macaronicis, tractans de gestis magnanimi et prudentissimi Baldi. MOSCHAEAE, facetus liber in tribus partibus divisus et tractans de cruento certamine Muscarum et Formicarum. LIBELLUS epistolarum et epigrammatum ad varias personas directarum. Hexasticon Janis Baricocolae ...

(Tusculani, apud Lacum Benacensem, Alexander Paganinus, 1521.) 16^o, 272 ff.

Azonosítás: Bibl. Naz. pld. Teljesen azonos szövegű címlappal, de a hexasticon elhagyásával, jelentek meg az 1564, 1572, 1573, 1581, 1585, 1613. évi velencei kiadások is. Bármelyik számításba jöhet közülük. Az azonosítás mégis kissé bizonytalan, mert a Catalogus-ban nem szerepel a címlapkezdő “Opus" szó, valamint a verzállal szedett műcímek közül a “Phantasiae macaronicon". Ez utóbbit a Catalogus írója figyelmetlenségből könnyen átugorhatta, annál is inkább, mert a jelen tétel egy lapnak az aljára szorult, s már kevés volt a hely. Az “Opus", elhagyása kevésbé érthető: a címlap tetején ez a szó mindig külön áll; talán le volt szakadva? Létezik ugyanakkor egy olyan kiadástípus is (Velence 1552, 1554, 1561), melynek címlapján az első öt szó tökéletesen egyezik a Catalogus címleírása kezdetével (Merlini Cocalii [sic] poetae Mantuani macaronicorum poemata), de ennél viszont az egyes művek címei nem szerepelnek a címlapon, s így erről még kevésbé lehet szó.

64 Az néhai Tekéntetes es Nagyságos Vitéz Vrnak Giarmati Balasi Balintnak, és Nemzetes Rimai Janosnak, Istenes énéki [sic]. Paruus libellus in 12.

BALASSI Bálint; RIMAY János: [Az néhai tekintetes és nagyságos vitéz urnak, Gyarmati Balasi Bálintnak és amaz jó emlékezetű, Istenben boldogul kimúlt nemzetes Rimai Jánosnak, igaz haza fiának és a magyar nyelvnek két ékességének istenes éneki. Negyedik editio.

Váradon, nyomtatta Szenci Kertész Ábrahám, 1646-1652?] 12^o.

Azonosítás: A Catalogus készítése (1662) előtt az Istenes énekek-nek csupán egyetlen olyan kiadása létezett, melynek címlapján Rimay neve is szerepelt: a Szenci Kertész Ábrahám által sajtó alá rendezett és kinyomtatott második váradi kiadás, melyet ő negyedik editioként tartott számon. Zrínyi példánya csak ebből a “negyedik", illetve “második váradi" kiadásból származhatott, melyből azonban jelenleg egyetlen példány sem ismeretes. Az elveszett kiadás teljes címét nagy valószínűséggel azok a későbbi kiadások (Lőcse, 1671; Pozsony, 1676; Bártfa, 1679 stb.) őrzik, melyek címlapja “a váradi negyedik editio"-ra utal. Cf. SZABÓ Géza, Balassi Bálint és Rimay János Istenes énekei - kísérő tanulmány (a kérdés bibliográfiájával) BALASSI Bálint, RIMAY János Istenes éneki, Kolozsvár 1701. évi kiadásának hasonmásához, Budapest, Helikon Kiadó, 1983. A szóban forgó kiadás datálását illetően eltérőek a nézetek: DÉZSI Lajos szerint (Balassa és Rimay “Istenes énekei"-nek bibliographiája, in RIMAY János Munkái, ed. RADVÁNSZKY Béla, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1904, p. 28*) 1646-1649 körül nyomtathatták, KLANICZAY Tibor viszont (Hozzászólás Balassi és Rimay verseinek kritikai kiadásához, MTA I. OK, XI (1957), p. 314) 1652 utáninak tartja. Amennyiben Zrínyi ebből a kötetből ismerte meg azokat a Rimay-verseket, melyek nyomai a Szigeti veszedelem-ben felfedezhetők, akkor a korábbi időpont a valószínű; könyvészeti szempontok viszont a későbbi megjelenés mellett szólnak.

Zrinyiana: Rimay verseinek Zrínyi részéről való ismeretéről, s helyenként imitációjáról cf. KLANICZAY 1964, p. 95; KOVÁCS 1982, pp. 682-685; KAZINCZY 1984, p. 635; KOVÁCS 1985, pp. 78, 169-170, 231-233. Levél ismeretlennek, 1663, máj. 2-15: három sort idéz Rimay Epicedium-ából. Cf. BÁN 1956, p. 239.

Azonosítás: Az elveszett kézirat meghatározása lehetetlen. Az a körülmény, hogy a régi német kéziratban - elmosódott (exoletis) - képek voltak, s hogy a Catalogus írója szerint a kötet helye az 55. számon lenne, talán egy XVI. századi kéziratos emblémagyűjteményt sejtet. A “Poetae Latini" fejezetben ugyanis 50-től 55-ig emblematikus kiadványok szerepelnek.