Treasures from the Zrinyi Library
Those who are not experts of this topic often ask what the most exciting, most special books and manuscripts of the library are. A small collection of such items, with documentation and rich photographic material, can be accessed from here. Of course, these books appear in their own place both in the traditional and in the VRML reconstruction, too.
113 (BZ 264)
28 Antonij Bonfinij, rerum hungaricarum decades quatour. liber magnus, in membrana alba.
BONFINI,
Antonio: Antonii Bonfinii Rerum Ungaricarum decades quatuor cum dimidia. His
accessere Joan[nis] Sambuci aliquot appendices, et alia, una cum priscorum regum
Ungariae decretis, seu constitutionibus; quarum narrationes Bonfinii obiter
meminere, et quae pagina 16. indicat. Tertium omnia recognita, emendata, et
aucta per Joann[em] Sambucum, caesar. maiest. consiliarium et historicum. Cum
indice copiosiss.
Hanoviae, typis Wechelianis, apud Claudium Marnium, et haeredes Joannis Aubrii, (1605-)1606. 2o, 943 + 114 pp.
Új számozással és új címlappal kezdődik: Decretorum seu articulorum aliquot priscorum Ungariae regum ... liber; az impresszumban: 1605.
Példányleírás: Pergamenkötés. Az első táblán, belül: 430.
Possessorok: Az előzéklevél versón Zrínyi “Nemo me ... 1646" exlibrise a jelmondattal.
Zrínyi bejegyzései:
első táblán, belül: 1643.
előzéklevél rectón: Numquam fortem uirum Fortuna quiescere patit / sed in dies uexat et exercet, ne impune / laudib(us) et immortalitate decoret / Praestantib(us) plerumq(ue) ingenijs for[tuna] [szúrágás!] inuidet et ne pro / uirib(us) emergant intercedit to [...] [szúrágás!]. (Dr. 25.)
ibid. ceruzával: Zothmund, 199, 48. Vide Bonfini p. 199, ahol Zothmundról van szó.
p. 274. “ ... Alexius ... ad ... Venetos et Gallos venit, pro liberando patre opem supplex petit, imploratque, et ea quidem conditione, veluti Galli Venetique iusserant ..." - A “conditione" szóhoz jelölve a margón: miseria et ne/cessitas multa co/git facere contra / uoluntatem. (Dr. 26.)
p. 275. “Interea Jadrenses optimates, qui ultro in exilium se perpetuum asservant, Emerici regis opibus freti, Adriaticum usque adeo pelagus infestabant, ut non extinctum, capta Jadra, sed redintegratum bellum videretur." - Az “exilium" szóhoz jelölve a margón: Melius est esse / exulem quam / captiuum; a “freti" szóhoz jelölve ibid.: cum radice / oportet malum / euellere. (Dr. 27.)
p. 276. “Non solum patrocinio et favore, verum etiam donis et largitionibus e nobilium et praepotentum ordine quemque circumvenit, ..." - Az “etiam" szóhoz jelölve a margón: Munera excae/cant sapientes populusq(ue) his / maxime trahi/tur. (Dr. 28.)
ibid. “Emericus rex fratrem neque literis, neque magnis internuntiis, sibi conciliare poterat." - A “literis" szóhoz jelölve a margón: nihil iuua(n)t / pulcra uerba / ambitioso nec ra/tiones regnum / affectanti. (Dr. 29.)
p. 277. “..., quippe qui annalium quorundam falsitate deceptus, ab insectante milite Andream obtruncatum scripsit, quod a veritate prorsus est alienum, quum post Ladislaum ex fratre nepotem, regnasse apud Ungaros evidentissime pateat, et ipse quoque regnasse fateatur, qua quidem in re, nescio, an culpam Annalium an eius oblivionem potius incusem." - Az “eius" szóhoz jelölve a lap tetején: est impossibile historico qui multa scribit aliquando memoriae uitium / non incurrere. (Dr. 30.)
pp. 329-331, 334-338, 342, 343: Figyelemfelhívó ceruzajelek egyes soroknál.
p. 359. A magyar trón betöltésére induló Károly nápolyi királyt (II. Kis Károly) felesége ilyen szavakkal próbálja útjáról lebeszélni: “nescis, heu nescis, quam gravis semper fuerit Ungaria malorum omnium offcina. ... Gens est, cuius animus nunquam patet, novos in horam dolos excudit, decies in hora mutatur. Vultus ad alienae mentis habitum effingitur, aliud in ore est, in corde aliud ..." - A margón: Bizoni bizoni / nagy igazat / montal kirali/ne. (Dr. 31.)
p. 497. “Ex quo facile colligitur, quam praeceps ac formidolosum est adolescentium imperium: qui cum sibi constare nequeant, saepius ad alienum arbitrium in diem sententiam mutare coguntur." - A margón: Vae tibi Regnu (m) / cuiq(ue) Rex puer / est. (Dr. 32.)
p. 519. A Hunyadi Jánost Zsigmondtól származtató mese elbeszélése mellett a margón: ha diszno tur/nais ki az em/bert chak / ember le-/gien. (Dr. 33.)
p. 569. Janus Pannonius tragikus végének és kiválósága jellemzésének ismertetése mellett a margón: az szerenche / ustőke az / hatalmas / I(ste)n kezebe. (Dr. 34. hibásan.)
p. 647. “Hoc anno 1489 multi ex universo orbe ad Matthiam oratores confluxere. Eo usque nomen eius excreverat, ut universus eum orbis veneraretur et timeret et non solum Christiani principes, verum etiam profani huc missis e remotissimis partibus oratoribus instarent et amicitiam anhelarent." - A margón: Pars mundi mihi / nulla uacat / sed tota tenetur / Terra meis / <(...)> quocunq(ue) / iacet sub / sole trofeis. Vide Lucanus, Pharsalia II, 583-584. (Dr. 35.)
pp. 650-652. Mátyás halálának leírásakor különösen sok figyelemfelhívó ceruzavonás, illetve aláhúzott sor.
p. 898. Alexander Cortesius De laudibus bellicis Matthiae Corvini Hungariae regis c. dicsőítő költeményének, a Bonfini-kiadás függelékében közölt szövege 311, 314, 336. sorai mellett figyelemfelhívó tintavonás.
Decretorum ..., p. 114. A nyomdászjelvény felett: Munera
Azonosítás: KENDE 30; FERENCZI 266; RMK III, 1027, 1019.
Zrinyiana: A középkori magyar történetre Zrínyi főforrása. Figyelmes tanulmányozásáról tanúskodik számos könyvbejegyzése. Cf. [KANYARÓ?] 1891, p. 174; KARDOS 1934/1935, p. 142. Egyes bejegyzések, korábbi téves olvasatát és interpretációját korrigálta KOVÁCS 1979, pp. 163-164; KOVÁCS Új Tükör 1979, no 19, p. 13 (a pp. 569, 647. lévő bejegyzések hasonmásával); KOVÁCS 1985, pp. 23-24. A bejegyzések gondolatai, illetve szövegei olykor visszatérnek Zrínyi írásaiban: az előzéklevélre írt feljegyzéssel tartalmilag rokon a levél Ruchich Jánoshoz, 1658 aug. 24. eleje (cf. KOVÁCS 1979, pp. 164-165); a p. 569-en Janus Pannonius-szal kapcsolatban olvasható mondat változata megjelenik a VI. disc.-ban - “Ez a szerencse és nem más; az Istennek kezében vagyon annak üstöke" (cf. KOVÁCS 1985, p. 24); a p. 647-re írt Lucanus-idézetet lásd Mátyás-elmélkedések p. 201 (cf. DRASENOVICH 35). A régebbi magyar történetből származó példáit Zrínyi rendszerint Bonfiniből meríti valamennyi művében, a 14. af.-ban név szerint is említi forrását, a Mátyás-elmélkedések pedig teljes egészében Bonfinire épül. Zrínyinek Mátyásról szóló elmélkedései Bonfini szövegét kommentálják, gyakran hosszabb-rövidebb idézeteket is közölve belőle. Cf. KLANICZAY 1964, pp. 555-557; KLANICZAY 1985, p. 181. Névvel és lapszámmal utal Bonfini két helyére a levél Ruchich Jánoshoz, 1658. is, Lippay érseket gyalázva. Felhasználta Zrínyi Bonfinit Virgilio Malvezzi Discorsi-jának jegyzetelésekor is; ez utóbbinak fejtegetéseihez gyakran Bonfiniből merített példákat csatolt (vide no 163). A Bonfinire való utalások összekeveredhettek az általa “Magyar Bonfinius"-nak nevezett Heltai-krónikából vett példákkal, így a 87. af. Bonfini hivatkozása Heltaira vonatkozik, a megadott lapszám is az ő könyvével egyezik. Zrínyi figyelmét felkelthették a Bonfini-kiadás függelékében lévő szövegek is, így elsősorban Zsámboky János elbeszélése Szigetvár ostromáról. A Syrena-előszó utalása (“Istvánfi és Sambucus másképpen írja") Zsámbokynak itt olvasható írásaira vonatkozhat. Cf. NÉGYESY 1914, pp. 45-46. Továbbá Cortesius Mátyás-panegyricusát is értékesíthette az eposz koncepciójának kialakításában. Cf. BÁNFI 1937, p. 156; SZÖRÉNYI 1987-1988, pp. 141-149.
115 (BZ 366)
30 Nicolai Istuanfi Pannoni historiarum de rebus Vngaricis libri 34. Liber magnus in membrana alba.
ISTVÁNFFY
Miklós: Nicolai Isthvanfi Pannoni Historiarum de rebus Ungaricis libri XXXIV.
Nunc primum in lucem editi.
Coloniae Agrippinae, sumptibus Antonii Hierati, anno 1622. 2o, 852 pp.
Példányleírás: Pergamenkötés, két pár fehér bőrszalaggal. A gerincen: 45. Az első táblán, belül: 431.
Possessorok: Az első táblára belülről ragasztott előzék eredetileg rontott szövegű levélfogalmazvány. Csak a címzés kezdete (Illmi) és a Jona Istvan aláírás olvasható. Az előzéklevél rectón: Emerici Tapolczay mppa. A versón Zrínyi “Nemo me ... 1646" exlibrise, a jelmondattal. A címlapon: Jona Istuane 1633. mppa. Atta Tapolczaij Imre Vram.
Bejegyzések: A címlap előtti üres levél versón Jóna István kezével latin distichonok. p. 623: Zrínyi bejegyzése mellett idegen kéz megjegyzése: Male correxisti Dne Doctor.
Zrínyi bejegyzései:
p. 2: 1490-ben, Mátyás halála után Szapolyai István elhagyja Bécs városát: “Sed ipse [Szapolyai] Bohemico, ut credi par est, auro captus, sibique potius privatim, quam Reipublicae consultam cupiens, tantae urbis et provinciae, ubertate agri et rerum omnium copia, nulli Germanicarum secundae, iacturam parvi fecit. Cui vero praefecturae manus concrediderit, annalium scriptores, nec ipse Bonfinius eorum temporum aequalis, tradit; in quibusdam tamen annotamentis Ladislao Uporio ei nomen fuisse invenio". - A margón: Comes uoltal / de nem a' io / Zrini Miklos / <Comes merth / (......) / nem hagjoth / uolna puztan>. (Dr. I 111.)
p. 5: Ulászló és a magyar főurak követségének beszéde Miksa császár előtt. Ezután: “Ad ea Caesar, paucis in deliberando diebus interiectis, durius, quam legati sperant, respondit: ... iuribus suis, quae ad regni Hungarici haereditati non ambigua, ut ipsi dicerent, sed clara admodum et perspicua haberet, nullis petitionibus, nullis minis, nulla periculi denuntiatione decessurum; Vladislaum Bohemiae regno amplissimo, cum annexis provinciis, utraque Silesia, Moravia, duabusque Lusatiis contentum esse debere." - A margón: non bene conueniu(nt) / nec sede morantus / maestas / et amor. (Dr. 36. tévesen a no 186. könyvben lévőnek tüntetve fel.)
p. 90: Bakócz Tamásról: “Prodierat quidem ex humili loco apud Erdodium oppidum Bertoldi Dragffii dicionis, sed qui industria ac laboribus assiduis, obsequiisque regnanti Matthiae charus, atque ab eo Jauriensi sacerdotio donatus..." - A margón: Origo familiae Er/dödjanae / NB: (Dr. 191.)
p. 100: “Comitiis postea habitis, quum Valentinus Turcus ... ac Franciscus Hederuarius, quorum incuria et inobedientia Belgradum amissum erat, citati non conparavissent, omnium suffragiis proscripti, et bona eorum publicata fuere. ... Et Franciscus quidem in exilio periit." - A margón: Hedervarj / <(... ... )> / ferencz szamkjuetesbe / megh hal. (Dr. 192.)
p. 104: “Sed Laurentius [Újlaki Lőrinc] valetudine et affecta aetate impeditus, eo se conferre non potuit, Thomam tamen Bosniacum suorum militum praefectum cum equitibus utriusque armaturae, ac cohortibus Sclopetariorum mature transmisit" [ti. Tomori seregébe, 1522-ben]. - A margón: Ez Bosnjak nagj / Attjamnak nagj / Attja uolth. (Dr. 193.)
p. 184: “Quod flumen [Mura] e praealtis eius regionis Alpibus originem ducens, septem millibus passuum infra Petoviam Romanam olim Coloniam, ad Legradum oppidum, in Dravum evolvitur." - A margón: Leghrad. (Dr. 194.)
p. 252: 1542-ben Zrínyi Miklós váratlan megérkezése a Budából kitörő törököket megfutamítja. “Et quum Gabriel Leva, ac Ladislaus Banffius, nobiles viri, eminentiori e loco complicatis mutuo manibus praelium spectarent, Gabriel maioris colubrinae hostilis ex oppido emissae ferrea pila ictus illico discerptus dilaniatusque est; Banffium vero cuore et visceribus illius faedatum, et fere examinem famuli in suum tabernaculum detulerunt, qui postea tamen convaluit." - A margón: Banffij ne(m) / Zrinj modgja/ra harczoltal / azert aspergalt / Gabor Vere. (Dr. 112.)
p. 270: 1543-ban, a Győr alatt állomásozó seregben “inter eas Nicolaus Comes de Zrinio ... ac caeteri complures duces praefectique, erant." - A margón: hej io Zrinj. (Dr. 113.)
p. 271: Az 1543-as év végén: “Inter quae disturbia, Petrus Erdodius, una cum Barbara Puhamia uxore, empta domo, et rebus omnibus eo comportatis (cuius rei causae incerto fuere) Venetias migravit..." A margón: Ne(m) uoltal the io / Zrinj Miklos. (Dr. 114.)
pp. 274-275: 1544-ben Selnice alatt a törökök meglepik Zrínyi Miklós és Georg Bildenstein seregét. Menekülés közben Bildenstein a vár vizesárkába vetette magát; “nisi Stephanus Baletitius [Balčić], qui nandi peritus una insilverat, non ferens virum insignem, ducemque, suum tam foeda et indigna morte exstingui, opem opportune attulisset; cumque comas eius, quod detonsae essent, manu capere non posset, barbam, quam prolixam gerebat profundo aquarum gurgite exemit, attonitumque et aquas evomentem in arcem perduxit." - A történet elejéhez, a 274 lap aljára: Vond a' / Szakalth ha / nints / haja a' / nemetnek. (Dr. 115. hibásan.)
p. 329: 1552-ben, Temesvár elfoglalása után: “Lupum Battianium, Mustaphas Selistriae Bulgaricae ad Danubium praefectus, natione Valachus, et paulo ante ad supersticionem Mahometanam delapsus, ab Achomate sibi donari postulavit, quod affinitate iuncti esse dicerentur ..." - A “Mustaphas Selistriae" nevek aláhúzva s mellette a margón: Batthianj / sogora / auagi / Attiafi/:m Tórók / Muztaffa / natione olah. (Dr. 195.)
p. 330: Szondy György válasza Ali bég küldöttének, felkészülése a végső rohamra, a két apród története. - A 4-50. sorok mellett a margón: Jo Zrinj Miklos / modgjara czele/:kzik ez a' iamb/:or Vitez. (Dr. 116.)
p. 351: Ulemán pasa 1553-ban a Muraközt dúlja. Zrínyi Miklós és Székely Lukács lest vetnek, és szétverik a török portyázókat. - A 45-50. sor mellett: Jo Zrin Mik:/:los io Ban / uolth. (Dr. 117.)
p. 416: Hasszán füleki kapitány “cui Prodovitio cognomen erat..." - A margón: Predojeujch. (Dr. 196. teljesen félreértve.)
p. 417: “Hanc ad Secenum acceptam cladem, Zrinius Comes, Sigethi praefectus, eodem tempore, sed diversa in parte Pannoniae hostibus refudit atque reddidit," - A margón: mert ember / uolt am ez. (Dr. 118.)
p. 420: Hasszán füleki kapitány egy felbérelt kém révén tőrbe csalja Bebek Györgyöt. “Nec diu post ad praefecturam Posegam translatus [ti. Hasszán], Nicolaum quoque Zrinianum qui Sigethum praeerat, in eundem fere modum ad insidias et dolos elicere tentavit ... Sed apud veranum ducem, et Turcicae perfidiae haud ignarum, eius artes fraudesque successu carverunt." - A margón: Nem Bebek / io Zrinj. (Dr. 119. hibásan.)
p. 421: Miksa cseh királlyá koronázásakor, 1562-ben 400 lovas élén Pető János vezette Prágában a magyar küldöttséget: “Sed prae aliis iucundum exterorum oculis spectaculum praebuit ornatissima equestris ala Georgii Comitis Zriniani, ... quam octo cameli, totidem servis Aethiopibus sessoribus, claudebant, barbarico cultu et habitu, ac candido, et rotundo capitis e gossipio tegumento conspicuis." - A margón: Ez majd zeb / kezvlettel uolt / mjnt Gaspar & / farkas bórekel. (Dr. 120.)
p. 432: “Gregorius Vincius, lepidus nec ineptus scurra, a militibus Deligecius vocatus, ex Despotanis caesus est." - A margón: Vincze gergelj. (Dr. 197.)
p. 439: Ferdinánd udvarában a békét ellenzők vezetője Zrínyi Miklós. Hosszú beszéde (pp. 439-441), melyben a török haderejét jellemzi és támadó háború mellett érvel, ceruzavonásokkal végig bejelölve. A beszéd elejénél, a margón: keues egy / erdőben / egy kakuk - a kötet többi bejegyzésénél későbbi bejegyzés. A tinta színe, a betűforma és a helyesírás is különbözik. (Dr. 121.)
p. 450: “Non longe aberat Erdodium, quae arx cum compluribus aliis, olim illustris Dragffiorum familiae erat ..." - A margón: Erdódíj / Dragffij / Jobbagja/ elejnte [?]. (Dr. 198.)
p. 451: “.. .ex Ungarorum numero Johannes Gionius, e disciplina Telequessii, acerrimus equitum ductor..." - A margón: <Jona> [?] Janos. (Dr. 199.)
p. 452: Szokolovics Musztafa boszniai pasa 1565-ben “arcem Crupam in ulteriori Unae fluminis, hunc olim Valdanum dictum putant, ripa situm, ... eo tempore a Nicolao Comite Zriniano obtinebatur, obsidione cingere decrevit," A margón: Krupa Zrini/eke uolt. (Dr. 200.)
p. 453: A török nagy túlerővel - Bakits Tamás kapitány hősies védekezése ellenére - felgyújtotta és bevette Krupa várát. Az Una túlpartján táborozó gróf Auersperg tétlenül szemlélte a várvédők lemészárlását, sőt katonáit is kardjával fenyegetve tiltotta el a beavatkozástól. - A történet végig megjelölve ceruzavonásokkal. A 30-31. sor mellett: Roz ordj/nantiad / uolt. (Dr. 122.)
p. 457: Johannes Gionius neve mellett a margón ismét: <Jona> [?] Janos. (Dr. 201.)
ibid.: “Ladislaus Querecenius e Giula, cui praeerat, quingentos equites adduxit." - A margón: Kerechenj. (Dr. 202.)
ibid.: “Johannes Gionius elesik. - A margón: <Jona> [?] Janos. (Dr. 203.)
p. 460-461: Egy Caralicocius nevű török vitézt Thuri György hírneve hozta Magyarországra. Egy ízben Bánffy Bálintot párbajra hívta ki. Bánffy előbb a lábán súlyosan megsebesítette, majd a fejét vette. Erről a Caralicociusról beszélik, hogy amikor meghallotta, hogy Miksa pozsonyi koronázásakor a négy világtáj felé suhintott kardjával, ópiumos bódulatában bekötözte a fejét, mondván, az új király megsebezte őt: “Nequaquam vano, ut postea eventus comprobavit, aut irrito praesagio, quum ab eius novi regis equitum ductore, biennia post interfectus, intemperantioris dicti factique paenas capite persolvisset." - A margón: Ennek a' / trefa meg/telliesse/:deth uolt es ugja(n) / ualoba megh sebese/:deth uolth. (Dr. 204.)
p. 474: Kerecsényi gyulai kapitány Melith Györgyöt küldi az ostromló törökök táborába. - Georgius Melithus neve mellett a margón: Zriniek iobagia. (Dr. 134.)
p. 476: “Francisco Tahio, quod regii in Ungaria stabuli magister habebatur, ex antiqua consuetudine etiam castrorum magistratus, ac distribuendorum in castris locorum, in queis milites tenderem, cura commissa est." - A margón: Louazmester / tiztj. (Dr. 205.)
p. 477: Ceruzajelekkel végig megjelölve a Ferdinánd seregéhez csatlakozó külföldi önkéntesek felsorolása.
p. 480: Sziget ostroma elkezdődik. Szecsődi Máté (Matthaeus Sexudius) néhány emberrel kitör a várból, és sok janicsárt levágva sikeresen visszatér. Neve mellett a margón: Zechodij. (Dr. 206.)
p. 482: A törökök elfoglalják Szigetvár óvárosát. “Ex numero equitum ibidem desiderati sunt acerrime dimicantes Martinus Bosniacus, Johannes Gerdeius, Petrus Bofosius, et plerique alii." - A margón: Bosnjak Marto(n). (Dr. 207.)
p. 492: Győrben tűz üt ki. A város melletti táborban a magyar katonák megfékezték a tűzvészt, mivel őket erre a munkára Tahi Ferenc “castrorum magister" szigorúan kiképezte előzőleg. - A történet mellett a margón: Louaz mester / tizthj. (Dr. 208.)
p. 493: Babocsát Perneszi István és Verebélyi Mihály kapitányok gyáván elhagyják. - A margón: Pernezj / roz hir ez. (Dr. 123.)
p. 494: Petrus Queglevitius említése Kanizsa védői között. - A margón: Kegljeuich. (Dr. 209.)
ibid.: “Sed quum arcem Berzentiam a Clemente Salaio vacuam relictam..." - A margón: Zalaij Janosne / v / (...) nel Zrini/ekel Pactus uolt. (Dr. 210.)
ibid.: Keglevics Péter hősi halálának említésekor a margón: Kegljeuich. (Dr. 211.)
p. 511: Rueber és Krusith koholt levelet írattak Kenderesi Istvánnal Balassi János és Dobó István befeketítésére. - A margón: Kenderessij. (Dr. 212.)
ibid.: “Duditius personae dignitatisque suae oblitus, non sine summa omnium admiratione, ac famae nominisque sugillatione, sceleretis innixius consiliis, a verae religionis via, ad damnatos errores deflexit, puellamque, quam inter reginae famulas insano amore deperibat, uxorem duxit, ignaroque Caesare, in Poloniam reversus, nuptias cum ea peregit" - A margón: Pispók ne / nóztel / uolna / megh mer/th ne(m) / szabad / uolth, a' mjnt / nemis. etc. (Dr. 213.)
p. 520: 1571. március 18-án meghal János Zsigmond. - A margón: Zapoljaijak / ueghe. (Dr. 214.)
p. 548: Georgius Iancovitius megsebesül. - A margón: Janko/uich. (Dr. 215.)
p. 549: Zerin várát gyáván feladja Petrus Camenianus. - A margón: Absens fuit / Zrinius. (Dr. 124.)
ibid.: A háborús pusztítások ellen Horvátország lakossága tömegesen Ausztriába és Magyarországra vándorol. Mellette a margón: hic nati uenduj [?] . (DRASENOVICH nem ismeri.)
p. 550: “Verum fortuna, quae ex professo Bathorium blandius fovere, atque evehere ceperat, nunc quoque ei fecundissime favendo et indulgendo viam aperuit, qua universa Caesaris consilia atque cepta perturbata atque eversa elinderentur; ac Bathorius sui tuendi cura atque solicitudine liberatus, exoptati ocii tranquillitate, ac regno recens parto, absque controversia felix ac laetus frueretur." - A margón: Szeghenj / Batorj Istua(n). (Dr. 125.)
ibid.: “... capto ignavia praesidiariorum Gosdansco Zrinianiorum comitum oppido, cui argenti fodinae magni emolumenti erant subiectae." - A margón: Zriniek banjaja. (Dr. 135.)
p. 551: “Itaque opera et studio sumptibusque Caroli principis et Carnorum in territorio Dubociano Comitum Zrinianorum dicionis, inter colapim, Dobram et Mresnicam amnes, e fundamentis erigitur, ac Carolstadium nominatur; atque adeo Caesar locum privilegiis ac immunitatibus auget, iisque qui ibi domos exaedificassent, certas libertates donat; ac pro arce Dubocia, in cuius fundo erectum erat, Zrinianis comitibus praesentem pecuniam numerat." - A margón: Nagi / igaz ez. (Dr. 126.)
p. 556: “Calenderem vero Franciscus Pettendius Zriniani comitis eques capit." - A margón: Petendj Ferencz. (Dr. 216.)
p. 564: “... peninsulam illam, quam Dravus et Mura, (hanc olim Savariam dictam fuisse quidem exsistimant) a Gracio et Petovione, non longo inter se tractu decurrentes, ac deinde ad Legradum in unum confluentes efficiunt." A margón: murakóz / Sauarja regj / neue(n) hiuattatot. (Dr. 217.)
p. 623: Nógrád várának leírásánál. Egy tornyon a Báthoryak címerét “trium lupinorum dentium"látni kőbe faragva. -A “lupinorum"szó megjelölve, mellette a margón: lupor(um) / meo iuditio. (Dr. 218.) - Idegen kéz kétkedő megjegyzését lásd fent.
p. 629: “... quo in conatu Valentino Balassio, impigro iuveni, ac Martis simul et Palladis cultori utrumque femur glande plumbea trajectum est; quo vulnere, quamquam in tactis ossibus inflicto, paucos post dies interiit." - A margón: hei szegheni Ba/lassj Baljnth. (Dr. 127.)
hátsó védőlevél verso: Vpor Laszlo bechi kapitan fol 2 n 40. Cf. Istvánffy p. 2. Lásd az ottani bejegyzést. (DRASENOVICH nem ismeri.)
ibid.: Gereb Matias 27 n 20. Cf. Istvánffy p. 27, a margóra nyomtatva “Stephanus Bathorius ac Mathias Gerebus fato defunguntur." (DRASENOVICH nem ismeri.)
ibid.: miles croatus 31 40. Cf. Istvánffy p. 31: Ulászló kitüntet egy horvát vitézt, aki Szendrő ostrománál elsőként jutott fel a vár falára, és sebeivel mit sem törődve tartotta magát társai megérkezéséig. (DRASENOVICH nem ismeri.)
hátsó táblán, belül: Emer, Derencheni uitez / Ban capitur fol. 31. Cf. Istvánffy p. 30., a margóra nyomtatva: “Derencenius fortiter praelians capitur." (Dr. 128.)
Azonosítás: KENDE 96; FERENCZI 596; RMK III, 1350.
Zrinyiana: A XVI. századi magyar történetre Zrínyi főforrása. A tiszttartója hagyatékából ifjúkora óta tulajdonában lévő könyvet, bejegyzéseinek tanúsága szerint, alaposan tanulmányozta. Cf. [KANYARÓ?] 1891, p. 174; SZÉCHY 1896-1902, t. I, p. 203; SIK 1940, p. 47; KLANICZAY 1964, pp. 76-77. A p. 274 lévő bejegyzés korábbi hibás olvasatát javította KOVÁCS 1979, pp. 165-166; több jegyzet hasonmását közölte KOVÁCS Új Tükör 1979, no 19, p. 13; KOVÁCS 1982, p. 37. A p. 460 lévő bejegyzés versjellegéről cf. KOVÁCS 1982, p. 20; KOVÁCS 1985, pp. 26-27. Irodalmi művei közül Zrínyi leginkább a Szigeti veszedelem-ben hasznosította Istvánffyt; az eposz tárgyát, történeti tényeit s részben eszmevilágát illetően elsősorban őrá támaszkodik. Cf. GREKSA 1889/ 1890; THURY 1894, pp. 129-149, 257-298, 385-411; SZÉCHY 1896-1902, t. II, pp. 136-148; NÉGYESY 1914, pp. 44-45; KARDOS 1942, pp. 76-77; KLANICZAY 1964, pp. 136-142. A XVI. századi magyar történelemből a Vitéz hadnagy-ban és az Áfium-ban idézett példák jó részét Istvánffyból merítette Zrínyi, többször név szerint is említve forrását, így: 14. af.; Áfium pp. 213, 214 (ez utóbbi helyen a fejezetszámot is megadva). Cf. FERENCZI EPhK 1917, pp. 333-334. Istvánffy iránti elismerését a legjobban a Mátyás-elmélkedések p. 179 írottak mutatják, ahol “gyönyörűséges pennánk"-nak nevezi és Curtiushoz, Liviushoz, Plutarkhoshoz hasonlítja. Névvel és lapszámmal utal Istvánffy egy helyére a levél Ruchich Jánoshoz, 1658, is, Lippay származásával kapcsolatban. S tőle idéz, pontos forráshivatkozásokkal számos történelmi tényt a Virgilio Malvezzi Discorsi-jához írt könyvjegyzeteiben (vide no 163). Ez utóbbiak egyikét csaknem szó szerint átemelte a 87. af.-ba. Cf. DRASENOVICH 90.
196 (BZ 131)
5 Matthiae Dögen, Architectura militaris moderna. Liber magnus in folio, membrana alba.
DÜGEN,
Matthias: Matthiae Dögen Dramburgiensis Marchici Architectura militaris moderna.
Variis historiis, tam veteribus quam novis confirmata, et praecipuis totius
Europae munimentis, ad exemplum adductis exornata.
Amstelodami, apud Ludovicum Elzevirum, anno 1647. 2o, 504 pp.
Példányleírás: Pergamenkötés. A gerincen: 94. Az első táblán, belül: 454.
Possessorok: Az előzéklevél versón Zrínyi “Nemo me ... 1646" exlibrise, a jelmondattal.
Bejegyzések: A pp. 81-83. ceruzás jelek a lapszélen (Zrínyi kezétől?).
Azonosítás: KENDE 61; FERENCZI 260.
230 (XI-A/S-XVII-4/5)
BLAEU,
Joan: Novum ac magnum theatrum urbium Belgicae regiae, ad praesentis temporis
faciem expressum a Joanne Blaeu, Amstelaedamensi.
(Amsterdam, 1649.) 2o magno.
Példányleírás: Aranynyomásos pergamenkötés, két pár zöld vászonszalaggal. A gerincen: 5. Az első táblán, belül: 495.
Azonosítás: KENDE 23; KOEMAN (vide no 226), t. I, B1 67.
231 (X-A/S-XVII-4/6)
6 Nouum ac magnum Theatrum Vrbium Belgicae liberae ac foederatae, etc. expressum a Joanne Blaeu.
BLAEU,
Joan: »Novum ac magnum theatrum urbium Belgicae liberae ac foederatae, ad praesentis
temporis faciem expressum a Joanne Blaeu, Amstelaedamensi.«
(Amsterdam, 1649.) 2o magno.
Példányleírás: Aranynyomásos pegamenkötés, két pár zöld vászonszalaggal. A gerincen: 6. Az első táblán, belül: 493. A címlevél hiányzik.
Azonosítás: KENDE 23; KOEMAN (vide no 226), t. I, B1 66.
232 (BZ 7)
<7> 11 Theatrum Orbis terrarum, Authore Abrahamo Ortelio. Liber magnus.
(ORTELIUS,
Abraham): Theatrum orbis terrarum. Opus nunc ab ipso auctore recognitum, multisque
locis castigatum, et quamplurimis novis tabulis atque commentariis auctum.
(Antverpiae, auctoris aere et cura impressum, absolutumque apud Christophorum Plantinum, 1584. ) 2o, 1 tab. + 114 színes térkép (112 levélpár) + 77 pp.
A térképek után belső címlap: Nomenclator Ptolemaeicus, omnia locorum vocabula quae in tota Ptolemaei Geographia occurrunt, ... Antverpiae, Abrahamo Ortelio ... excudebat Christophorus Plantinus, 1584.
Példányleírás: Vaknyomásos bőrkötés, két pár rézcsattal. A gerincen, a bőrre nyomva: 14.. - az utolsó két számjegy lekopott; felette ráragasztott címke maradványa, melyen - a Catalogus szerint - 11 állhatott. Az első táblán, belül: 413.
Possessorok: Az előzéklevél versón Zrínyi “Nemo me ... 1646" exlibrise, a jelmondattal.
Zrínyi bejegyzései:
címlapon: Mert zerenhe / vigasz[tal] - a szó végét a könyvkötő a lapszéllel levágta. (Dr. 14.)
Azonosítás: KENDE 153; FERENCZI 364.
Zrinyiana: A bejegyzés verssorjellegéről cf. KOVÁCS 1987-1988, pp. 182-183. Az Indiae Orientalist ábrázoló térképnek a Syrena-címlapképet és a Montecuccoli-röpirat-ot esetleg motiváló szerepéről, a térkép hasonmásának közlésével cf. VÁRKONYI 1984, p. 35.
233 (BZ 365)
<8> 49 Archontologia Cosmica Joannis Ludouici Gotofredi. Liber magnus.
[AVITY
de Montmartin, Pierre d':] Archontologia cosmica, sive imperiorum, regnorum,
principatum, rerumque publicarum omnium per totum terrarum orbem commentarii
luculentissimi. Quibus cum ipsae regiones, earumque ingenia, ac termini, tum
incolarum mores, opes provinciarum, mercimonia ac negotiatio, robur militare,
forma dominii, religionis, cultusque ratio, successiones denique principum ad
nostra usque tempora deducuntur. Primo opera et studio Jo. Ludovici Gotofredi
ex Gallico, per nobilissimum D. T. V. Y. [pseud. = d'Avity] sacri cubiculi apud
regem christianissimum equitem antehac conscripto exemplari, in sermonem Latinum
converti et hinc inde locupletati. Nunc ab aliquam multis mendis purgati, necessariis
accessionibus aucti, et inprimis ad praesentis usque status faciem continuati
a G. C. H. historiophilio, diviso opere in tres libros. Quorum: I. Imperatorum,
regum, principum, summorumque magistratuum, qui per Europam sibi imperii sedem
fixerunt, etiam si extra hanc quoque dominentur, descriptioni tribuitur, in
quo etiam res Americanae. II. Monarches, reges, et principes per Asiam et Africam
rerum potentes, quique in his partibus globi domicilia constituerunt; ubi multa
nova antehac non lecta nec audita occurrunt. III. Omnium ordinum tam militarium
sive equestrium quam religiosorum per orbem Christianum origines, leges, incrementa
et decrementa complectitur. Editio secunda, adiectis multis artificosis et accuratis,
antehac nunquam visis ad vivum delineatis provinciarum, urbiumque orbis praecipuarum
tabulis chalcographicis in usum mentis industriae illustrissima.
Francofurti, sumptibus Matthaei Meriani, anno 1649. 2o, 724 + 268 + 102 pp.
Metszetes előzékcímlapon: Archontologia Cosmica. A Liber secundus és tertius új lapszámozással, de belső címlap nélkül kezdődik.
Példányleírás: Vaknyomásos bőrkötés, két pár zöld vászonszalaggal. A gerincen: 49. Az első táblán, belül: 420.
Azonosítás: KENDE 82; FERENCZI 363. Az álnevet rejtő szigla feloldása NUC alapján.
Zrinyiana: Zrínyi kozmikus fantáziája fejlődésében való esetleges szerepéről cf. ZOLNAI 1938, p. 196.
309 (R 3322)
MONTENAY,
Georgette de: Georgiae Montaneae, nobilis Gallae, Emblematum christianorum centuria,
cum eorundem Latina interpretatione. Cent embl(e)mes chrestiens de damoiselle
Georgette de Montenay.
Tiguri, apud Christophorum Froschoverum, 1584. 4o, 100 ff.
Példányleírás: Zöld pergamenkötés. Az első táblán, belül: 564. Betanított példány: a nyomtatott levelek közé megegyező számú üres levelet fűztek, hogy alkalmas legyen az album amicorum szerepére.
Possessorok: A címlapon: Ex libris Gregorij Pynter Strigonien. A. f. I. D. S. CS [ligatura] A. 1605. Ibid.: Rndo ac Clarissimo nec non vera Nobilitate, eruditione, vitae [ac] / morum integritate, Domino Joanni Hollossi, pastore [.....] / apud Hungar. Galgoczien. vigilantissimo dono dabam [Gregorius] / Pynter in perpetuum et syncerae amicitiae recordationis [causa Galg] /ozij die 15. Appr. Ao. Dn. 1613. Idem Mppria - a sorok vége a nedvesség miatt olvashatatlanná vált. A belőtt leveleken olvasható üdvözlő sorokban 19 esetben említve van az első possessor, Esterházy Tamás neve. Közülük a legkorábbi a ff. 34-35 közötti levél rectóján: Vera Nobilitate, eruditione, uitae ac morum integritate praestanti, Dno Thomae Ezterhas Galanthkensi [sic], Jo: P. Toronaeus Ung. Symbolum scriptum reliquit A. D. 1591. 15 Augusti. - A legkésőbbi pedig a ff. 16-17 közötti levél versóján: Nobili juueni Dn. Thomae Esterhas a Galanth: Ungaro eruditione, virtute, et fide praestanti amicitia et recordationis causa. s. witebergae Anno 1595 D: 18 M: Sept: Johan: Christoph: ab Ebekbam [?] Saxo.
Bejegyzések: A belőtt levelek egy részén Esterházy Tamás wittenbergi tanulótársainak üdvözlő sorai, versei, adagiái latinul - néha görög vagy héber idézetekkel -, s olykor színezett tollrajzokkal kísérve. Ilyen bejegyzések olvashatók a következő üres leveleken (a számok az üres leveleket közrefogó számozott levelekre utalnak): 4-5r, 7-8v, 11-12r, 13-14r, 16-17v, 21-22r, 28-29r, 29-30r, 31-32r, 34-35r, 35-36r, 37-38v, 47-48v, 63-64v, 65-66v, 78-79v, 79-80r, 82-83v, 83-84v, 85-86v, 86-87r, 86-87v, 87-88r, 91-92r, 95-96r, 96-97v; továbbá a hátsó védőfüzeten: 1 r, 2r, 3r, 4r, 5r. A bejegyzések között szerepel Esterházy tanáráé, Aegidius Hunniusé is, akinek egyik könyvét (RMNy II, 888) később magyarra is fordította (11-12r): 1. Thess. 5 Indesinenter orate: Aegidius Hunnius D. die 2 Aprilis Anno Christi 1594. A bejegyzők között szerepel Pintér Gergely is, a könyv következő tulajdonosa (91-92r), keltezés nélkül; egy bejegyzés pedig már akkor keletkezett, amikor a könyv az ő tulajdonában volt: Melior est certa pax quam sperata victoria. Paulus Herrnpuech scripsi 4. die Maij Anno S. 1608. (82-83v.)
Azonosítás: KENDE 209. Montenay könyvének egy másik, elveszett példányát vide no 317.
397 (BZ 249/II)
a)
KIRCHER, Athanasius: Athanasii Kircheri Soc. Jesu Oedipi Aegyptiaci tomi secundi.
Pars altera complectens sex posteriores classes. Felicibus auspiciis Ferdinandi
III. caesaris.
Romae, ex typographia Vitalis Mascardi, anno 1653. 2o, 546 pp.
b) KIRCHER, Athanasius: Athanasii Kircheri Soc. Jesu Oedipi Aegyptiaci tomus III. Theatrum hieroglyphum, hoc est, nova et hucusque intentata obeliscorum coeterumque hieroglyphicorum monumentorum, quae tum Romae, tum in Aegypto, ac celebrioribus Europae musaeis adhuc supersunt, interpretatio. Juxta sensum physicum, tropologicum, mysticum, historicum, politicum, magicum, medicum, mathematicum, cabalisticum, hermeticum, sophicum, theosophicum; ex omni orientalium doctrina et sapientia demonstrata. Felicibus auspiciis Ferdinandi III. caesaris.
Romae, ex typographia Vitalis Mascardi, anno a partu virgineo 1654. 2o, 590 pp.
Példányleírás: Kiadói kolligátum. Pergamenkötés. A gerincen: 34. A második előzéklevél versón: 487.
Possessorok: Az első táblán, belül Zrínyi kitépett “Sors bona ... 1652" exlibrisének nyomai.
Azonosítás: KENDE 103; FERENCZI 268. Az első kötetet és a második kötet első részét vide no 398.
425 Ms (R 3579)
Catalogus
omnium librorum Bibliotecae [sic] Chaktorniensis
excell(entissi)mi atq(ue) ill(ustrissi)mi D(omi)ni Comitis Nicolai a Zrinio
Bani Anno Domini 1662. die 10 Octobris.
1662. 30,3 x 9,8 cm, [86] ff.
Példányleírás: Papírkötés; a bekötéshez egy XV. századi latin papírkódex és egy ősnyomtatvány (Johannes Balbus, Catholicon, Norimbergae, Koberger, 21. VIII. 1486) szolgált. Egykorú jelzetet nem tartalmaz. Végig egy kéz írása. A scriptor csak az egyes levelek rectójának a jobb felére írt. A ff. 62-86 üres.
Azonosítás: KENDE MS 1; FERENCZI 3.
Zrinyiana: A szöveg kiadása (sok hibával): KENDE, pp. 51-84 (Zrínyi kézírásának tulajdonítva). Minthogy a Zrínyi-szakirodalom jelentős része folytonosan támaszkodik és hivatkozik a Zrínyi-könyvtár Catalogus-ára, a bibliográfiai hivatkozásoktól itt eltekintünk. Magáról a könyvjegyzékről az egyetlen elemzés: ORLOVSZKY 1984, pp. 8-18.
433 Ms (R 4090)
(ZRÍNYI
Miklós): Adriai Tengernek Syrenaya.
ca. 1650-1651. 31,7 x 20,8 cm, IV + 184 ff.
f. Ir: Címlap, lásd fent.
f. Iv: Vacat.
ff. IIr-IVv, 2r-4v: Idilium. Az hol egi Vadász ...
ff. 5r-8r: Idilium.
f. 8v: Vacat.
ff. 9r-17v: Obsidio Szigetiana. Pars I.
f. 18r: Vacat.
ff. 18v-25v: Pars II.
f. 26r: Vacat.
ff. 26v-36r: Pars III.
f. 36v: Vacat.
ff. 37r-45v: Pars IV.
ff. 46r-54r: Pars V.
f. 54v: Vacat.
ff. 55r-fi5v: Pars VI.
f. 66r-v: Vacat.
ff. 67r-76v: Pars VII. (ff. 69v-70r vacat!)
f. 77r: Vacat.
ff.77v-85v: Pars VIII.
f. 86r: Vacat
ff. 86v-94v: Pars IX.
f. 95r: Vacat.
ff. 95v-104r: Pars X.
ff. 104v-112v: Pars XI.
f. 113r: Vacat.
ff. 113v-122v: Pars XII.
f. 123r: Vacat.
ff. 123v-131v: Pars XIII.
f. 132r: Vacat.
ff. 132v-142r: Pars XIV.
ff. 142v-151r: Pars XV.
ff. 151 v-153v: Vacat.
ff. 154r-157r: Arianna sírása.
ff. 157v-159v: Vacat.
ff. 160r-162v: Fantasia poetica.
ff. 163r-164r: Te ki gyöniörködöl ...
ff. 165r-167v: Orfeus az szép Euridice után ...
ff. 168r-169r: Epigrammata.
ff. 169v-174v: Vacat.
ff. 175r-176r: Feszületre.
ff. 176v-184v: Vacat.
Példányleírás: Zöld pergamenkötés, két pár zöld vászonszalaggal. A metszésen piros-kék sávok. A gerincen: 8 [?] . Az első táblán, belül: 10. A szöveg túlnyomó része egyetlen ismeretlen kéz írása. A ff. 168r-169r Zrínyi Miklós írása. A kötet levélszámozása egykorú; az arab számozású f. 1. kivágva, de a szöveg folyamatosságában nincs törés.
Zrínyi bejegyzései: A ff. 168r-169r lévő négy autográf epigrammán (Szigeti Zrini Miklós; Deli Vid Sarkouich; Radiuoi es Juranich; Farkasich Peter) kívül számos saját kezű javítás: törlések, lapszéli jegyzetek, egész sorokra terjedő javítások; valamint latin magyarázatok, forrásra való hivatkozások. E bejegyzések bemutatását itt mellőzzük, regisztrálásuk Zrínyi költői művei kritikai kiadásának lesz a feladata.
Azonosítás: KENDE Ms 14 (a DAUN-féle rendezéskor a kötetre tévesen ragasztott, a Catalogus VII. 57. tételére utaló cédula hibájából a kéziratot ez utóbbival tartja azonosnak; valójában a VII. 57. tétel (no 316) alatt a Syrena nyomtatott kiadását kell feltételeznünk, mert a katalóguskészítő egyébként jelezte volna, hogy kézirat); FERENCZI 2.
Zrinyiana: A kézirat szövegének kiadása (sok hibával): SZÉCHY-BADICS 1906. Ismertetéséről, a nyomtatott kiadáshoz való viszonyáról cf. [KANYARÓ?] 1891, p.186; MAJLÁTH AkÉrt 1891, pp. 408-409; KENDE, pp. X-XIV; PISZAREVICS 1901, pp. 8-26; SZÉCHY 1896-1902, t I, 162-163 (két lap hasonmásával); NÉGYESY 1914, pp. 371-375, 467-469 (egy lap hasonmásával, p. 133); JENEI 1959, pp. 84-89; KLANICZAY 1964, pp. 356-359; KOVÁCS 1980, pp. 10-20; KOVÁCS 1982, pp. 23-45 (több lap és számos kisebb részlet hasonmásával); Kovács 1985,